sz1658 szeptemberében történt, hogy Moldva felől portyázó lovascsapatok törtek be Gyergyószékbe, majd itt Ditró felégetése után a szomszédos Szárhegy irányába fordultak. Ennek határában azonban az elbeszélések alapján mintegy 300, leginkább szárhegyi és ditrói székely férfi és nő, Gábor deák vezetésével legyőzte a túlerőben lévő, kb. 3000 főt számláló ellenséget.

A csata során a székelyek közül mindössze 15-en, míg a betörő, portyázó csapatból kb. 1750-en haltak meg. Közülük mintegy 450 támadót a csata helyszínén eltemettek, és az így keletkezett domb (mely eleinte „Csukujok halma” néven volt ismeretes) később a Tatárdomb nevet kapta. 1908-ban a domb mellé emlékoszlopot állítottak, amit 1990-ben a RMDSZ helyi szervezete állított helyre.

A Tatárdomb legendája a gyergyói mondavilágban

Az 1658-as szárhegyi történésekhez a szájhagyomány Gábor deák személyének alakítása mellett (aki a mondák szerint a nép egyszerű fia volt, de írni-olvasni tudó ember) hősiesen küzdő, vagy táltosi képességekkel bíró gyergyói nőket is kapcsolt (Puskás Klára, Pákainé), kiemelve ezzel a gyergyói székelység „emberfeletti” hőstettét.

Puskás Klára mondája az egész székely nép határvédő múltját, a megtörhetetlen székely egységet és bátorságot vetíti elénk:

A várandós Puskás Klára egy termetes, ditrói asszony volt, aki a támadás alatt éppen a mezőn dolgozott. Látta, hogy a tatárok egy kisebb csapata épp átkelni igyekszik a Maroson, egy boronafa segítségével. Vasnyársat ragadott (amire a szárítandó gabonakévéket szokták felszúrni), és a rögtönzött átkelő végére állt. Az egyenként érkező tatárokat - mind a hetet - felnyársalta, míg ő magának a haja szála sem görbült. Ezután vidáman hazament és három egészséges fiúgyermeknek adott életet.

Legendája Jókai Mórt is megihlette, aki az 1658-as eseményeket 1898-ban verselte meg, Puskás Kalári címmel.

Kép: Tatárdombi megemlékezés 2024. augusztus 31