Érdekes érzések gondolatok vannak bennem a Csíksomlyón eltöltött pár nap után. Kegyelemnek, ajándéknak érzem az ott eltöltött napokat és azt, hogy a bensőmben lévő hívásnak igent mondva, akolitussá avatott Tamás József püspök atya.

Legelőször a Jó Istennek vagyok hálás ezért az ajándékért, habár abban, hogy ezt vállaltam az is benne van, hogy végre tegyek én is valamit azért, hogy létre hívott a Teremtő erre a csodálatos világra és születésemtől fogva, annyi sok szép ajándékban részesített szüleimen, testvéreimen, barátaimon keresztül. Később amikor társat választottam, a lehető legjobb társat adta mellém Emese személyében és folytatódik az ajándékok sorozata a gyerekeim, különböző közösségek, munkáim. Itt kiemelném a Szent Ferenc Alapítványt, ahol ugyancsak én szerettem volna lenni az aki ad, de ez örök kérdés marad, hogy én adok-e többet a gyerekeknek, vagy én kapok többet tőlük, munkatársaimtól, Csaba testvértől stb.

Az akolitus avatással kapcsolatban is így jártam, én akartam adni valamit magamból, szolgálatot tenni Istenemnek, egyházamnak azáltal, hogy nyilvánosan megvallom hitemet, világnézetemet, önként és örömmel állok a rám bízottak szolgálatára és azokéra akikkel egyáltalán összehoz a sors, illetve szükség esetén a mi Urunk szolgálatára, oltára mellett. Erre fel, csodálatos belső béke, öröm és szabadság érzését kaptam a lelkembe, amiknél azt hiszem, hogy ember ritkán kap értékesebb, jobb ajándékot és ezeket mind ingyen és bérmentve... ráadásul érdemtelenül...

Egy lépés a teljesség, a kiteljesedés felé. Több lettem azáltal, hogy adtam... érdekes paradoxon. Teljesebb, értékesebb lett az életem, újabb értelemmel telt fel, újabb céljaim, álmaim lettek, az előttem álló feladatok sorozata érdekes hajtó-erő, amiért érdemes küzdeni, tenni a dolgomat, egyszóval érdemes élni, érdemes így élni.

Köszönet érte Istenemnek, egyházamnak, családomnak, barátaimnak, mert mindenki aki kapcsolatban van velem, valamilyen formában közrejátszik életem alakulásához... és nem utolsó sorban Csaba testvérnek az önzetlen segítségéért, az erkölcsi és anyagi támogatásért és a sok biztatásért.

Szabadon, örömmel és felelősséggel próbálok helytállni, feladataimat ilyenképpen végezni.

Egyúttal az alkalmat kihasználva, kívánok sok kegyelmet a karácsonyi készülődéshez, hogy valóságosan megszülethessen bennünk Jézus.

Szeretettel

Laci