Kedves Csaba testvér!

Tegnap, Húsvét vasárnapján, miután részt vettünk a kovásznai közösséggel a szentmisén és elfogyasztottuk ebédünket, elmentünk a Tündérvölgybe kirándulni.

 

Szeretek sétálni egyedül az erdőben, csendben elmélkedni. Ilyenkor eszembe jut, hogy Édesapám már három éves koromban elvitt hosszú túrákra, nem kimélt, de választhattam: maradok otthon,vagy vele megyek. Mindig Apámat és a természetet választottam és nagyon hálás vagyok, hogy megtanított szeretni és tisztelni a természetet.

Amíg István focizott a gyerekekkel, én bementem az erdőbe és kincseket találtam, ezeket majd csatolom levelemhez.

Szeretném megosztani mindenkivel azt, ami bennem volt az erdőt járva. Összekapcsoltam Jézus föltámadását a természet újjászületésével, hosszú évek után először tudtam hangosan, szívből Istenhez imádkozni. Nem lenne szabad az ilyen élményeknek kimaradniuk gyermekeink életéből. Fogjuk meg a kezüket és vigyük ki őket a természetbe, ismertessük meg velük az Isten teremtette csodálatos világot. Pazar ajándékot kaptunk tőle, becsüljük meg!

Jó dolog a tévé és a számítógép is, mértékkel, de legalább ugyanolyan arányban töltsünk értékes időt gyermekeinkkel a természetben is. Ez az idő szép emlékként fog a gyerekek szívében élni és egész életüket be fogja aranyozni.

A képek ott készültek, a Tündérvölgyben.

Szeretettel,

Noémi 

{zoomcat catid=830}