Drága Csaba testvér!
Csak pár órája mentek el tölünk és olyan üres lett a ház... hiányoznak a jó erős férfihangok, a harsány nevetések, a vidám beszélgetések... Nagyon nagyon hiányzott ez a jó társaság nekünk!

 

Amig együtt voltunk Déván nem éreztük, milyen jó is ilyen nagy közösségben élni! Az ember mindig vágyakozik azután,ami nem az övé,így most mi is vágyakozunk a jó dévai közösség tagjai után.

Csaba testvér, soha nem lehet eléggé megköszönni amit e két nap alatt Ön és a fiúk értünk tettek! Nagyot haladtunk a munkával, csodaszép a kápolna, a kerités, a homokozó,az újonnan fölszerelt lámpák. Jó dolog, hogy sok apró hiba ki lett javítva a házon belül. Nagyon értékes férfiak vannak az alapítványnál és ezt csak most tudatositottuk magunkban. Lehet, hogy üzennünk kellene a női munkatársaknak, hogy szeressék ezeket a drága embereket jobban és becsüljék meg munkájukat.

Köszönünk mindent mindenkinek, lehet, hogy a mi vendéglátásunk nem volt a legszinvonalasabb, bocsánat, ha valamit nem jól csináltunk!

Szép májust kívánunk mindenkinek!

Hálával és szeretettel,

Noémi és István