20007 április 29-május 1 között Kovásznán lett megszervezve a Szent Ferenc Alapítvány férfi munkatársainak lelkigyakorlata,mely nemcsak a közös imára alapozódott, hanem egy valóságos kápolna építést is magába foglalt.

 

A kovásznai Boldog Apor Vilmos ház munkatársai már két héttel az esemény kezdete előtt nekiláttak a készülődésnek, célul tűzve ki azt, hogy ittléte alatt mindenki a lehető legjobban érezze magát.

Április 29-én este érkezett meg hozzánk a 26 tagú, vidám csapat. Szállásfoglalás után asztalhoz ültünk. A vacsora jó hangulatban telt el, mindenki örvendett a viszontlátásnak.

Másnap Csaba testvér megkezdte elmélkedés-sorozatát, mindenki örömére. Szavai hallatán újból föltettük magunkban a kérdést: méltók vagyunk-e erre a nemes feladatra, képesek vagyunk-e lehajolni és magunkhoz emelni a szegény, árva gyerekeket? Le tudjuk-e törölni könnyeiket?

A lélekemelő elmélkedés után férfiaink csoportokba tömörültek, felfegyverkeztek szerszámokkal és munkához láttak. A ház pincéjében kezdték el a munkát, letísztítva a téglamenyezetet. Fugázás és téglapadló rakás következett. A földfelszínen egy másik csoport a kerítést festette, fát ültettek, homokozót készítettek a gyerekeknek. A házban is helyre került több világítótest, ki lett javítva több apró hiba.

A munka vidám hangulatban zajlott, nem volt vita, veszekedés, olyan igazi férfihoz méltó tempóban dolgozott mindenki. Az volt az érzésem, hogy maga Szent Ferenc jött közénk segíteni, ő súgta  az emberek fülébe a jótanácsokat. Délkor nagy lelki gyönyörben volt részünk, hisz felcsendült a férfiak ajkán a ,,Mennynek  királyné asszonya,,-e hangok hallatán a kápolna is megtelet élettel, aranyruhába öltözött.

A munkálatok során Csaba testvér fölvállalta a beszerzői rangot, ő volt az aki többször is mélyen benyúlt a zsebébe, ha valamit vásárolni kellett. (ezt a tornagyakorlatot többször is kénytelen volt megismételnie.) Természetesen jutott idő meglátogatni néhány szegény családot, tárgyalni polgármesterrel, plébánossal, fölvenni újabb gyerekeket. Hisz ismeritek őt, mindig más az első...

Jó munkához nemcsak idő, hanem jó kaja is kell, ezért igyekeztünk kulináris örömökben is részesíteni a jelenlevőket. Zsuzsa nevelőnönk férjével együtt finom gombóclevest, borjúpaprikást készítettek, Tünde szakácsnőnk korhelylevessel és kolbászos pityókatokánnyal remekelt.

Enikő nevelőnö pedig az ittmaradt gyerekekkel együtt gondoskodott a szépen terített asztalról, az edények tisztaságáról, felszolgálásról.

A munka csodálatos tempóban haladt, mindenki maximálisan teljesített. Idő jutott egy kis focira, poharazásra is. Úgy tünt, a társaság jól érezte magát.

Habár az elmélkedések férfiaknak szóltak, mi nők is, elbújva az ajtó mögé, végighallgattuk őket. Talán most tudatosult bennünk igazán, hogy minden egyes keresztény férfiban ottlakik Szent József, a maga alázatos munkásságával, engedelmességével. Minden  férfi magába hordozza Szent Ferenc kemény hitét, templom építő akaratát. Lehet, hogy néha elfelejtik a házassági évfordulót, születésnapot, de keményen dolgoznak a családért,megvédenek bennünket  a veszélyek idején.Úgy érzem,jobban kell őket szeressük, tiszteljük, nemcsak feleségi státusban, hanem munkatársként is.

Kedves FÉRFIAK! Reméljük feltöltödtetek lelkiekben és kedvet kaptok az ilyen jó együttlétekre. Ne haragudjatok, ha ittlétetek alatt valamivel megbántottunk vagy valami elkerülte a figyelmünket. Legközelebb jobban fog minden sikerülni. Munkátok által a kovásznai ház gazdagabb lett egy kápolnával. Ez a kápolna helyet ad majd sok imának, szentmisének. Sok szomorú gyerek fog itt vigasztalást kapni Istentől! Köszönjük!

Csaba tesvérnek nemcsak az anyagi támogatást köszönjük, hanem a  lelki megerősítést is.

 Sok szeretettel,