Amióta itt vagyok, ebben a Gyermekotthonban, több irányba is nyitott lettem. Ami fontos az életemben az a zene. Az éneklés, a zenélés nyugodtabbá tesz, nyugodtabban tudok gondolkodni.

Már nem hiszem, hogy egy nap is úgy eltelik az életemben, hogy ne énekeljek, furulyázzak vagy esetleg gitározzak.Ezekre mind a kántorbácsi, Kolozsi István tanított meg engem.

Házunkban működik a „Schola Patrona Hungarorum” kórus, amely 2007- ben alakult. Eleinte 16-an voltunk, most 27-en vagyunk összesen. Többféle énekeket szoktunk énekelni:gregorián, magyarságról szóló, vallási énekeket. A kórusban négy szólam van: a szoprán, az alt, a basszus és a tenor. Több kórustalálkozón is részt vettünk az évek során. Minden kórustalálkozóra nagyon alaposan felkészülünk, azért, hogy jól sikerüljön. Eleinte nagyon féltünk, hogy nehogy elrontsuk, de úgy próbáltunk énekelni, hogy mindenkinek tetszedjen. A kórustalálkozókat Kovásznán minden évben más kórus szervezi meg. 2011- ben a mi kórusunk szervezett kórustalálkozót, amire nagyon nagy izgalommal készültünk fel. Sok intézni való volt: diplomákat kellet készíteni, finom ételt kellett főzni, s ami a legfontosabb szép énekeket kellett megtanulni, ami nem volt olyan könnyű.

Amikor Kovásznán felújították a mozi épületét és kultúrházzá alakították át, az avató ünnepségre minket hívtak meg énekelni. A terem zsúfolva volt emberekkel, akik vastapssal jutalmaztak meg minket. Nem lehet leírni azt az érzést, amit akkor éreztünk...

Kórusunkat meghívták Kézdivásárhelyre is, a Boldog Özséb templomba, ott néhány éneket énekeltünk a szentmise végén. A helyi papbácsi meg volt velünk elégedve és örvendett, hogy ott voltunk és szebbé tettük a misét. Megebédeltünk a „Hangya” nevű vendéglőben, majd a cserkészek megmutatták a város főterét és meséltek néhány érdekes dolgot a helyi történelemről.

Mi nagyon szívesen énekeltünk akkor is, ha a kovásznai papbácsi megkért minket, hogy nagyobb szentmiséken dicsőítsük Istent. Mindig nagy figyelemmel hallgattak minket az emberek és megdicsértek, hogy szépen énekeltünk. Voltak emberek, akik a meghatódottságtól még könnyeztek is.

2012. március 15-én, Kovásznán, a szabadtéri színpadon is felléptünk, ez az esemény mindenki számára emlékezetes maradt. Ott, a főtéren, nagyon sok ember összegyűlt, emiatt nagyon izgultunk, de amikor elkezdtünk énekelni, minden félelmünk elszállt és egyre bátrabban énekeltünk.

Ez a sok szép esemény emléke mindenki szívében sokáig élni fog és erőt ad nekünk arra, hogy a próbákon odafigyelve gyakoroljunk és ne zúgolódjunk, ha egy éneket akár százszor is el kell próbálni. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek ennek a kórusnak.

Bocirnea Annamária,
Kovászna
2013.02.11