Nagyág, a hajdani virágzó bányászvárost, mára belepte a természet, az erdő visszavette mindazt ami az övé volt, de a gyönyörű templom Nagyboldogasszony tiszteletére még mindig ragyog az öszí napfénybe!! A korona vírus miatt, nem lehet utazni, de miért is utazunk a gyerekekkel a távolba, ha ilyen csodaszép vidéken élünk!?

Szeretettel hívunk Délerdélybe, gyertek fedezzük fel, barangoljuk be Kárpátmedencének ezt a gyönyörű szegletét!! Várunk a gyermekekkel, a hétvégét gyere töltsd velünk, 

Csaba t.

1962-ben a vajdasági, zentai Bulatovics Gábor palackot talált a Tiszában. Egy vérrel írt levelet rejtett, rajta dátummal: 1956. november 15.

Az ismeretlen szabadságharcos ezt írta:

"Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert magyarok vagyunk. Itt a Tisza partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! Hazáért! Míg elmentek, megírtam ezt. Vizesüvegbe tettem. Kifogyott a töltőtollam. Segítség! Véremmel írok! Csongrádtól 3 km északra a füzesben. Magyarok! Szabadítsanak ki!"

A szabadságharcos üvegpalackban és pár szóban sűrítette össze 1956 minden egymással kavargó érzelmét. Bátorságot és küzdelmet, csakazértis reményt, szabadságvágyat, élni akarást, magányt és halállal dacoló bátorságot.

A levél azóta a zentai városházán állít emléket azoknak, akik a legtöbbet adták a hazánkért.

Tisztelet a bátraknak!

"Hogyan lehet mindenkinek mindene lenni, de nem kiszolgálni, az irgalom nevében irgalmatlan lenni? 

Hol ér véget az irgalom, és kezdődik az irgalmatlanság? 

Hol itt az arany középút? 

Sokszor nagyon nehéz eldöntenem egy-egy gyerekkel, kollégával, kapcsolatban, hogy meghaljak érte, vagy álljak fel és menjek át a túlsó partra. Az a rossz hír, hogy nincs olyan vonalzó, aminek a felénél be lenne jelölve az arany középút. Azt hiszem, a lelkiismeretünk vezet és ezért kell sokat imádkozni, elcsendesedni, hogy megtaláljuk egy-egy konkrét helyzetben hol van a bölcs arany középút, amelyen járnunk kell. Lehet, hogy egy adott ponton be kell fejezni, és újratervezni egy-egy életszakaszt, de az is lehet, hogy ki kell tartani és bele kell halni a ránk bízott munkába. Mi mutatja meg, hogy meddig és mit kell vállalni, melyik utat kell járni? A lelkiismeretünk. Az iránytű mindannyiunkban ott belül van."

Csaba t.

Szentjánosbogarak egy fán, hosszú záridős fotó

Bősze Éva Borbála

Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fáradalmából egy másik munka üdíti fel.

Anatole France

Gyermek Jézussal a nyakunkba, bizalommal, vidáman induljunk neki az előttünk álló új hétnek!! Töltsük meg ezt a hetet is, ha már itt van, értékkel, fénnyel, ragyogó szeretettel!!

Csaba t.

Szomorú szívvel osztom meg, a fájdalmas hírt, elhunyt gyermekeink igaz barátja,  Mádl Dalma asszony!

Őszinte részvéttel, 

Csaba t.  

A katolikus egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján tartja a világmisszió napját, amikor figyelmünket a missziókra irányítja, és azt akarja tudatosítani bennünk, hogy Isten üzenetének hordozói, postásai vagyunk mindannyian.

Vagyis minden megkeresztelt ember, minden pap, szerzetes és világi hívő, „arra kapott meghívást, hogy életével tanúságot tegyen Urunkról, Jézus Krisztusról, és hirdesse az adományként kapott hitet. Jézus követése, válasz a hívásra, hogy vegyük fel a keresztet, és kövessük Őt, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt”. A Szentatya szerint „a misszió nem erőszakos térítés vagy puszta stratégia: a misszió a hit „nyelvtanához” tartozik, elválaszthatatlan tőle annak számára, aki meghallja a Szentlélek hangját, amint felszólítja: „Gyere!” és „Menj!”. Aki Krisztust követi, az mindenképpen misszionáriussá válik, és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár, vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik. A missziós feladat közben érzi maga mellett az élő Jézust” – hangsúlyozza a Szentatya. 

"Biztos, hogy tudományosan nagyon sok okosságot lehetne arról mondani, hogy mi az öröm és a boldogság közötti különbség. Amikor én boldognak érzem magam, az nagyon mélyről jön. Öröm nélkül is tudok boldog lenni, sajnos nagyon sok ember boldogság nélkül is tud örülni. Azt a harmóniát, amikor a világgal, önmagammal, Istennel együtt tudok élni, boldogságként élem meg. Ha valami kis siker vagy eredmény van, akkor örömöt érzek. Ezt mindenki magában kell letisztázza. Akkor is lehet az ember boldog, ha nincsenek sikerei, ha nem éri el azokat a célokat, eredményeket, ami fontos volt számára, mert ez a belső béke és belső boldogság nem attól függ, hogy mennyire vagy sikeres, mennyire vagy gazdag, mit eszel vagy milyen ruhában jársz. Talán hasonlóképp működik ez is, mint az okosság meg a bölcsesség. Nagyon sok ember okos, sok mindenhez hozzá tud szólni, de ez a belső bölcsesség, nyugodt higgadtság sajnos kevés embernek az adottsága."

Böjte Csaba Füveskönyve 2. - Boldogsághoz segítő gondolatok című könyvből