Kezdődik újra egy tanév és én állok a papirhegy előtt és azon gondolkodom, meddig lehet ezt birni? Mennyi időt kell eltőlteni látszólag értelmetlenül a birokrácia útvesztőjében? Aztán tétován valaki megfogja a kezem, felnéz rám és azt mondja nekem: szeretem magát...egy nagyobbnak az a kivánsága az új tanévre, hogy töltsek vele több időt ...egy másik azt mondja, alig várom, hogy visszamehessek....
És a papirhegy lassan-lassan fogyni kezd, már nem is olyan nehéz, mert érdemes, értük. És két éve végzett nevelt visszajön mosolyogva, bekap egy húslevest és robog is tovább, de nem tudott úgy elmenni a ház előtt, hogy ne jöjjön be és ne ragyogja be mosolyával esténket. Jó látni, ahogy fiatalos hévvel éli életét és boldog és jól érzi magát bőrében!
És jó, hogy sokan visszajárnak, elmesélik mit tudtak elérni, milyen csalódásaik voltak és jó, hogy néha tanácsot is kérnek...
Már nem nehéz...értük, miattuk érdemes élni! Ha egyik-másik meg is sebez, az öröm több, amit kapunk. És szeretetet és mindent!
Kollégák, nem kell félni, Isten ott van és lenyúl és segit. Nehéz? Biztosan. Fizetség az a tömérdek szeretet, amit kapunk ajándékba gyerekeinktől, nincs ennél tisztább öröm!
Alig várom már, hogy elkezdődjön, hogy vissza jöjjenek, hogy kacagjunk és sirjunk együtt! Kolozsi Noémi, kovásznai nevelő
2015. szeptember 6. – Évközi 23. vasárnap
Jézus megnyitja a süket fülét!! Igazából Jézus példájára mi is egymás fülét megnyithatjuk nagyon szép, szent dolgokra!! Talán 16-18 évvel ezelőtt egy kislány mesélt két gyermekről, kik kint élnek az erdőben, egy nagymamával és nagy veszélyben vannak... én előre azt hittem, hogy az esti Jancsi- Juliska mesét idézi a 8 éves kislány, és nagyot kacagtunk, hogy na jó, majd bemegyünk a kisbusszal a Grimm testvérek erdejébe, és összeszedjük a mézeskalács házból a gyermekeket. De a kislány másnap újból nekem állt, látta, hogy a fülem még nem nyílt ki a gyermekek gondjára, és megint elmondta, hogy igen, tényleg kint az erdőben lakik két kislány a nagymamával....
Hittem is, nem is, de azért útra keltem, és elkezdtem nyomozni.... Négy öt út, ide - oda és kiderült, hogy a kislány valóban igazat mondott, majd került egy rokon, aki el is vitt az erdőbe!! Solymos határán kint a fák között valóban egy kis, egyszerű, földből készült kunyhóban volt két aranyos kislány! Ott arra felé természetesen nem volt villany, víz, csak szegénység! A lányok hozzánk költöztek, nagyra nőttek, már több mint 7-8 éve kirepültek az otthonból, Gyorsan repül az idő, de a minap kaptam egy kedves levelet!
"Nem is tudom hogy kezdjem...annyi idő telt el amióta én is ott voltam Déván! 4 napja találtam egy bácsi oldalán 2 képet rólam akkoriból mikor még kicsi volta .... a szívem úgy elkezdett dobogni amikor megláttam a felvételt!
Az az ölelés,mintha ma lett volna.... !
Az a hej ahol annyi szeretettel voltam nevelve annyira hiányzik!
Büszke vagyok hogy maga gyermeke vagyok. Szeretettel Irénke"
Olvastam a sorokat és potyogtak a könnyeim! Rákerestem Irénke facebookos oldalára, és örömmel láttam, hogy a mi kettőnk képe van az ő kezdőoldalán.... Azt gondolom, hogy egy vérszerinti apa is boldog lenne ettől, s ha még melléje, ilyen kedves sorokat kapna: Nagyon örvendek hogy rátaláltam a képekre, nagyon büszke vagyok, hogy maga gyermeke lehetek, és mindig az leszek! Szeretnem maid jövő évben, mikor haza jövök Németországból, meglátogatni, mert az ölelése nagyon hiányzik, akárcsak a templom és a mise! Szeretnék részt venni egy misén is.
Egy szép felkérést kaptam Zsil völgyéből, Lupénból, Régeni Izabellától, hajdani lányunktól!!
"Én és a barátom eldöntöttük hogy szeptember 12 házasodjunk meg és nagyon nagy szeretettel szeretnem ha Ön tudna egyesíteni a sorsunkat"
Sajnos nem tudok velük lenni, de azért nagy szeretettel kérem rájuk Isten áldását és kérlek imádkozzatok velem a fiatal párért!! Szeretettel, Csaba t. 
Köszönöm a megerősítést!
„Bezzeg a Mi időnkben…”
- Ugye, hogy ezt minden generáció elsüti a következő „évjáratok” kibeszélése során? Mikor nosztalgiázva, mikor minősítésként. Be kell vallanom, hogy nem egyszer, s nem kétszer jómagam is adtam ily módon hangot kétségeimnek, amikor egy-egy történés, esetleg teendő kapcsán szóba kerültek a „mai fiatalok”. Ezen jegyzetem - azon túl, hogy alapvetően örömömet akarom megosztani - egyfajta bocsánatkérés is. …hogy tanulságként szolgáljon minden hozzám hasonlóan kétkedő, minősítő, általánosító korombelinek.
A történet, amely örömöm alapjául szolgál:
Augusztus 24 - 30-a között 17 fiatalember volt a vendégünk, itt Keresden, a Bethlen család ősi várkastélyában; amelyet a tavalyi évben az örökösök 50 évre átadtak a Böjte Csaba, ferences szerzetes nevével fémjelzett Szent Ferenc Alapítványnak; ahol egy éve szolgálunk kedvesemmel, Ferencz Klárával.
A fiatalok Győrből érkeztek, s néhány „személyi testőrt” kivéve, mindannyian a Széchenyi István Egyetem építész-, építő mérnök hallgatói. A kis csapatot Kottmayer Tibor tanár úr fogta össze.
„Előrejelzés” ide, „huhogás” oda, csak elismerés jár mindannyiuknak!
Kiscserkész módra, kiválóan viselték a „rideg tartási körülményeket”, s még a főztömet is megették!
A három megindított munkaponton látványos munkát végeztek. Felmérték a gazdasági épületeket, ahova a Jógazda Akadémia műhelyeit tervezzük. Két munkacsoportban javaslatokat készítettek a várfal dél-nyugati falán kívül eső parkrész táborhellyé alakítására. …de erről szebben szól az alábbi link, ahol is mérnöki pontossággal dokumentálták a folyamatokat:
http://beke-haza-keresd-2015.webnode.hu/
Csak megismételni tudom az utolsó, táborzáró tűznél mondottakat:
- Köszönöm, hogy megerősítettetek abban a hitemben, hogy van jövő! …és ez a jövő Ti vagytok!
- Köszönöm, hogy megerősítettetek abban a hitemben, hogy van értelme szülőként, nevelőként, oktatóként, tanárként nap-nap után tenni, s küzdeni, mert van, aki folytatja a „Munkát”; … mert van, aki meglátja, felismeri az „Utat”; …s a stafétát, a fáklyát átvéve viszi azt tovább!
ÁLDÁS! ÁLDÁS! ÁLDÁS!
TISZTELETTEL KÖSZÖNJÜK!
Adjon Isten szép napot - jó munkát!
Szeretettel ölel: Ferencz Klára és Szőts Béla
Bethlen Gábor Tiszteletére és Örök Emlékezetére!
Június 15 - Szeptember 15 között állandó kiállítás Marosillyén a Bethlen Emlékházban!
Szeretettel várunk!
Ne félj a tanulástól, a munkától!! Vágyakozó szeretettel kell átölelni feladatainkat, mert általuk születünk, bontakozunk ki. Hisszük, hogy Isten országát építjük, de ugyanakkor önmagunkat is megszüljük, mert minden tettünk, szavunk visszahat ránk. Az leszel holnap, amit ma gondolsz, mondasz, teszel! Talentumaidat becsületes munkával kamatoztatva méltóvá válsz és képes is leszel arra, hogy sokat bízzanak rád. Szeretettel, Csaba t.
2015. szeptember 4. – Péntek
Isten nevében két aranyos kislányra mondtam a tegnap igent Nagy Mariannal, a medgyesi ház beindításával, ők a mi gazdagságunk és ők a mi böjtünk, imádságunk is!! Hiszem, hogy ma az életre igent mondani, szeretetből egy gyermeket befogadni Isten előtt kedves imádság, önmegtartoztatás!!
A gyerek, mit szeretettel befogadtál megtanít imádkozni! Talán csak a gondviselő Isten tudja hányszor borultam földre fohászkodva az elmúlt években gyermekeinkért! Saját határaimat megtapasztalva hányszor könyörögtem mennyei Atyánk elé letérdelve egy - egy fiúért, lányért, sírva kérve számukra a bölcsességet, az erős lelkűséget, a kitartást, az újrakezdés kegyelmét és persze kértem kenyeret, gázszámlára pénzt, jó nevelőket, kikkel csodát lehet tenni a sodródó, megijedt, vergődő gyermekek világában!!
Oszd meg a kenyeredet az éhezőkkel, - mondja a mi urunk Jézus Krisztus! Igen a gyermekek szeretete, befogadása böjtölés is, hisz mennyi mindenről le kell mondjon annak ki az élet mellett dönt! Az igaz böjtölés szeretetből fakad, és ezért édes és könnyű és hiszem, hogy kedves is teremtő Istenünk előtt!!
Nem kell kitalálnunk valami rendkívüli magunkat sanyargató imamódot, böjtöt, mert ha alázattal rálépünk a szeretet, a befogadás útjára, akkor a mindennapok hozzák a kimeríthetetlen bőséggel a lehetőséget az önmegtagadásra, az imádságra, csak győzzük azokat vállalni, hordozni Isten dicsőségére!
Szeretettel, Csaba t.
----------------------------------------
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt
nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.
Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy
ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára
sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor
szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem
kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt
nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.
Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy
ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára
sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor
szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem
kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39
Aranyos dévai kislány! Ugyanarra a szép, maszatos arcocskára, hogy fér el a könnycsepp és a jókedvű mosoly? Nem tudom, csak azt tudom, hogy elfér és a bajokat sokszor nem megoldani kell, hanem csak egyszerűen tovább kell lépni az élet útján!
Kimentem az udvarra és ott sírdogált ez a gyönyörű kislány. Ki tudná megmondani, hogy mi a gond, mi a baj, melyik barátnője mivel bántotta meg? Le lehet ragadni oknyomozó szimatolásba, hogy ki volt a hibás, de én grimaszkodva ránevettem, és a síró gyerekarc szép mosolygós arccá változott. Majd elkaptam a derekát és feldobtam jó magasra, s már fel is tört a csörgedező, jókedvű gyermekkacagás! Miért töltenénk civakodással, vádaskodással, ítélkezéssel a szép nyári vakációt?
Az életben sok olyan dolog történik, ami nem kellett volna megtörténjen! Hozzánk kerül a családból kihullott gyerek sok - sok sérelemmel, én meg a bajba került kis élethez lehajolva hiába is próbálnám megmagyarázni, megoldani az "árvaságát", mert sajnos nem tudom! Jószándékú erőfeszítésemmel egyszerűen csak szétmaszatolnám azt a sok mocskot, szemetet, mi összetörte a családját! Ezért én nem kérdezek semmit (a gyerek irataiból úgyis ismerem), egyszerűen ránevetek, és szó nélkül, játékos jókedvvel azt mondom neki: fiam vagy, ma szültelek téged! És a csodálatos gyermeki lélek a mocskos gönceivel együtt ledobja búját, bánatát, és a nyakamba ülve játszva átveszi az én jókedvű, derűs, reményteli hitemet! Mosolyommal, játékos grimaszkodásommal azt mondom neki - szó nélkül, - hogy nincs baj, jó helyen vagy, te is itt vidám gyermek lehetsz, nagyra nőhetsz! Nem oldunk meg a múltat, egyszerűen onnan ahol van a gyermek, újra tervezzük az életet!
Nagyon tetszik a mai evangéliumi rész! Az életet nem valami merev szabályoktól rángatva kell bonyolítani, hanem gyermeki jókedvvel, derűvel, bizalommal, Isten drága ajándékát a létet, élni kell! Az apostolok éhesek, és Jézust nem érdekli a merev előírás, hogy szombaton nem aratunk, nem őrlünk, nem dolgozunk! Minden egyes előírás az élet szolgálatára született, és ha nem szolgálja az életet, az életnek akkor is tovább kell mennie!
Mohács, Trianon után is felkelt az áldott nap! Azoknak volt igazuk, akik nem roppantak bele a tragédiába, akik nem ragadnak le a múltnál, hanem újra talpra álltak, és az életet választva tovább tudtak menni! Isten ma is új napot adott, a nagyhatalmak háborúznak, a menekültek jönnek mennek, a focilabda gurul, mi bizalommal nézzünk előre, és szedjük szaporán, jókedvvel a lábunkat Krisztus oldalán! Jézus vidáman lépked a búzatáblák között, és az akadékoskodó embereknek csak annyit mond, hogy: „Az Emberfia ura a szombatnak is.” Amit én a mai nyelvre fordítva így mondanék: A gyöngéd szeretet átlép a nehézségek fölött, megoldást keres és Jézus oldalán megy tovább az úton! Megy, mert az életnek tovább kell mennie!
Szeretettel, Csaba t.
----------------------
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?”
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,Tr
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”
Lk 6,1-5
Segesvári Kalkuttai Boldog Teréz otthonunk lakói is szépen készül az új tanévre! Istennek legyen hála egy szép szentmisében kérhettük az áldást az aranyos gyermekekre, a kollégákra, s mindazokra akik szeretettel támogatják ezt a szép otthont!
Szeretettel,
Csaba t.
Hiszek az isteni gondviselésbe!! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne lenne meg minden, egymást kiegészítő része világunknak, ennek az óriási, csodaszép, a végtelen szeretet alkotta kirakójátéknak, puzzle-nak! A Szentlélek vezet, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol boldogok lehetünk, segít, hogy megtaláljuk a helyünket és a társunkat ebben a szép világban! Bízzál Istenedben, mert vezet egymásra találni, egymáshoz illeszteni az önmagukban értelmetlen részeket! Szeretettel, Csaba t. 
Kedves Ágnes!! Köszönöm a leveledet, köszönöm, hogy vagy, hogy igent mondtál és mindennapi munkáddal újból és újból igent mondasz a gyerekekre!! Köszönöm, hogy befogadod az életet, és nem elutasítod! Nehéz a munkád, de az életet szolgálva az élet Urát szolgálod, a legnagyobb Urat, ki egész biztos, hogy hálás szeretettel a 2o15-16-os tanévben is melletted fog állni, akárcsak én!! Engedelmeddel megosztom a leveledet!Melletted ballagó testvéred a szeretet útján, Csaba t.
----------------------------------------
Kedves Csaba testvér, ismerőseim, keresztszülők,
nézem a gyermekeim szemében az örömöt, a sikerélményt és mintha látnám a szárnyai nőnek az örömtől...hatodikosok lettünk .
Igen, befogadsz a szárnyaid alá, kiemeled őket nagyon szegény családból, ott ahol a nincstelenség elég nagy szinten van ,a szülők egyik jobbra a másik balra ,még otthon maradt négy testvér ,itt nálunk négy testvér , két év élet ,,újratervezés,, amikor ide hoztam őket, ötödikesek voltak ,de sajnos nem tudtak ceruzát fogni a kezükben . A nevük helyett számokat írtak ,adtam egy könyvet hogy olvassák el a címét, a könyvet fordítva tartották, nahát mit is mondhat ilyenkor az ember,,ÚJRATERVEZÉS,,.
És egy más életet kezdtek el itt, nem tudták hogy a szekrényben kell tartsák a ruhájukat, fel voltak dobigálva a szekrény tetejére, ők a szekrényben aludtak. nahát...,most elég rend van szekrényükben, nem kellett semmi mást csak hatszor-hétszer megmutatni hogy kell csinálni, és megy ,örömmel figyelem hogy rendet tart, szép szóval igazán megy a dolog .
Sokat segítettek egész nyár folyamán ,nem akartak haza menni...
tudják ha mellettünk vannak és velünk együtt tanulni fognak, majd el jön az az idő hogy amikor szép magyar családot alapítanak maguknak ,együtt szép kedves feleségével rakják el majd a kamrában a télirevalót hogy kicsiny gyermekeik büszkén mondják majd édesapám, édesanyám ,milyen finomat készítettetek el,mi is segíteni fogunk csak egy kicsit jöjjünk meg .
Hát, igen,az idő telik, mindkettő testvér szép és ügyes az én lelkemben , tetsző nekem akikor körülöttem sürögnek ,forognak .
IGEN hálásak vagyunk mindazoknak kik nyár folyamán meghívtak két táborban , Árpád Atyának, Rápóti Fekete Mónikának, Csillaghíd Alapítványnak -Budapest , Krisztina Grófnénak és Barbara nagykövetasszonynak , Mónika Polgármesternőnek ,mert ha tanulnak és át mennek (nem át csúsznak ! ) egy másik iskolaévben , ez minden iskolás gyermeknek sikerélmény ,gyémánt csillogás jelenik meg szemében amikor felolvasom hogy ki mehet táborban ,és beteljesül az a szó VALAMIT- VALAMIÉRT , érdemes,harcolni a jóért ,érdemes a mocskos sárból kiemelni őket, érdemes szépen viselkedni,imádkozni, énekelni,templomban járni kedves lenni a vendégeinkkel és nevelőinkkel.
Hogy e siker idáig szépen sikerült, elsősorban a jó Istennek köszönhetjük , az hogy megindultak a lerozsdázott kerekek ,hálásan köszönöm az Éva nevelőnéninek , Eszter önkéntesünknek , Petrának, Virágnak , idejükből nem sajnálták hogy minden nap ,,megolajozták,, e rozsdás kerekeket . Beindultak ... ,,nyikorgás ,,nélkül haladunk előre , és ígéretet kaptunk ,hogy minden jó tanuló gyermekem csak új jön velünk akárhova ,ha szépen ,szorgalmasan végzik munkájukat !
Boldog Új Iskolaévet kívánok minden kedves munkatársamnak és gyerköcömnek!
Kovács Ágnes - Székelyhíd
Kép: Csoportkép Antal atyával és a székelyhidi gyerekekkel.