Barsi Balázs ferences atya 70. születésnapjára készülve fogalmaztam meg az alábbi gondolatokat! A kedves Balázs atyának csendből születő  termékeny éveket kívánok sok sok szeretettel születésnapja alkalmából!  Csaba t. 

Csend!!

1990-ben egy pár hónapra én is Barsi Balázs atya novíciusa lehettem. Mindig örömmel, szeretettel gondoltam vissza a sok rohanás közepette erre a békés, csendes időszakra. Akkoriban a novícius ház az esztergomi nagy kolostor padlás terében volt, és ehez a térhez tartozott egy szép füge kert, ahol nagyon sokat időztünk az ég és föld között. Ebben a nyitott részben volt néhány dézsába ültetett tuja és az egyiknek az ágai közé egy kis pacsirta fészket rakott. Nem tudom pontosan már, hogy hányan voltunk novíciusok, de számomra olyan csodálatos volt, hogy a közel 20 ember folyamatos jelenléte nem zavarta ezt a kis madarat, hanem vígan kikotolta tojásait és fölnevelte utódait. Igen, Barsi Balázs atya környezetében békés csend uralkodott. Az életerős, világból jött kemény fiatalokat képes volt az összeszedett imádság csendjébe átvezetni, és gondolom így mert ez a kismadár közvetlen közelünkbe fészket rakni. 

 

A nagy dolgok születéséhez csend kell. Isten, a csendben alvó Ádám oldalából teremti Évát és a csendben alvó Józsefet szólítja meg, hogy vegyen részt a világ újrateremtésében. Barsi Balázs atya társaságában megtalálható volt számunkra, novíciusok számára az akkori forrongó világ zajától elzárva az a szent csend, melyben bennünket is megszólíthatott az Isten. Milyen jó lenne ha ma is újból és újból megfogná Barsi Balázs atya a kezünket és elvezetne abba a szent csendbe, melyben Európa védőszentje Szent Benedek meghallotta Isten szavát, vagy amelyikben Szent Ferenc atyánk és oly sok más ferences szent képes volt újjászületni. A sort lehetne folytatni Loyolai Szent Ignácon keresztül oly sok más Istent kereső és a csendben Istent megtaláló lélek járt előttünk. Adná az Isten, hogy nap mint nap el tudjunk csendesedni, meg tudjuk nyítani szívünket az ajtónkon szelíden kopogtastó Isten előtt, Barsi Balázs atya példájára.

Kisebb testvéri tisztelettel, Csaba t.

Nehéz szavakba önteni az elmúlt pár napot... Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyik percben megszakad a szívem, máskor pedig minden egyes mosoly emléke, boldogsággal tölt el. Annyira szeretném, elmesélni Nektek... hogy értsétek mit is akarok mondani ezzel, és, hogy megértsétek miért olyan fontos ez nekem.

 

Böjte Csaba. Mond nektek ez a név valamit? Szívből remélem. Szeretném ha minnél többen kapnátok most fel a fejeteket, hogy hát persze, hisz Őt mindenki ismeri...

És remélem azt is, hogy a munkásságával is sokan képben vagytok, vagy legalább nagyvonalakban tudjátok, miért olyan meghatározó Csaba testvér létezése.

 

A Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Célja segíteni a legkisebbeket, azokat, akik másnak nem kellenek... A Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben embertelen körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Böjte Csaba és munkatársai áldozatos munkájának köszönhetően mára már több száz gyermek nevelkedik az intézmény valamely otthonában, megmenekülve a mérhetetlen nyomor jelentette kilátástalan sorstól.

 

Okosak, illedelmesek, és mindennnél jobban vágynak a szeretetre...

Tudom, láttam, éreztem...

 

Apukám, aki tanár - pszichológus - életművész is különös szerepvállalást érez a dévai gyerekek iránt. Párjával, Babival többször jártak már Déván, ahova vittek ruhát könyveket és mindent amit csak értek. Nekem rengeteget meséltek az ottani körülményekről, életről, érzésekről, de akkor még fel sem fogtam, miről is beszélnek...

 

Aztán pár napja minden megváltozott.... Én is találkoztam velük, mert Apukámék több hónapos áldozatos munkájának köszönhetően 18 dévai gyermek nyaralhatott Csopakon a múlt héten. 

Mindent leszerveztek! Mindent! Voltak kalandparkban, múzeumban, fagyiztak, lángost ettek, hajókáztak. Mindennapra jutott egy program. Az ismerősök, barátok, támogatók egy emberként fogtak össze, hogy örömet okozzanak a nekik. Volt aki ruhát hozott, volt aki csak egy tepsi meggyespitét sütött, de Ők tényleg mindennek örültek. 

Képzeljétek el 18 csillogó szempárt... 8 órát utaztak a buszon, de olyan gyermeki lelkesedéssel érkeztek meg, hogy azt tényleg öröm volt nézni.

Néha pedig iszonyatos fájdalom. 

Tudjátok kevés ennél szivbemarkoló élményem volt, mint az elmúlt pár találkozás.

Őszinte leszek, nem is bírtam volna több időt velük tölteni, mert minden egyes perccel, hogy ahogy közelebb kerültem az életük történetéhez, a sírás fojtogatott...

Annyira, de annyira kár értük...

Ezek a gyerekek tehetségek, illedelmesek, és erejükön felül segítik egymást. Mindent ezer és egyszer köszöntek meg, és nem győztek hálálkodni, egy málnaszörpért. Hát fel lehet ezt ép ésszel fogni? Egy málnaszörpért... A legkisebbek 6 évesek, a nagyobbak olyan 16 körül. De egytől egyig példaértékű fiatalok, akikről vagy lemondtak, vagy nem tudtak gondoskodni a szüleik. Vannak, akik tartják a kapcsolatot az anyukájukkal, aki anyagi nehézségeik miatt nem tudta tovább nevelni őket, de akadnak olyanok is

- egy nagyon aranyos kisfiú ikerpár például-, akiket 4 éve senki nem látogatott meg. Ezt a gyerekek mesélik nekem. Így talán még mélyebben érint. Közben felvágják egymásnak a pizzát, a nagyobb pedig az éhesebbbnek ajánlja fel az utolsó szeletét. Mert ez náluk így természetes...

 

Nekik terveik vannak. Álmaik.

Az egyik kislány zongoratanár szeretne lenni, a másik mérnök. A harmadik pedig olyan felnőtt, aki boldog. 

7 éves kisfiú mondta nekem. - Ha követed az álmaidat, akkor teljesül! Ledöbbentem, honnan tud egy ilyen pici gyerek ilyet. 

A válasz: A Jó Isten így találta ki.

Konstatáltam: Ennél igazabbat nem is mondhatott volna...

 

Tudjátok, Ők minden evés előtt imádkoznak. Egyik alkalommal -apukám mesélte-, egy mellettük lévő szintén gyerekekkel lévő csoport egyik kis tagja megkérdezte a tanárnőt, ezek meg mit csinálnak.

 A tanárnő tudjátok mit mondott?

- Pfff, valamit mormolnak...

 

És itt a lényege mindennek. Az értékek. Mit tanítasz a gyerekeknek, milyen példát mutatsz, mennyi szeretetet adsz felnőttként azért, hogy kedves jóravaló embert nevelj. 

Van, aki apával, anyával nő fel, mégsem tud örülni az apróságoknak, vagy értékelni más hitét. Van, aki egy árvaházban nevelkedik és mégis örül mindennek, vagy tízszer köszöni meg, hogy ehetett egy lángost. 

Segíteni másokon, nem sikk vagy kényszer. Döntés. Egész egyszerűen mert így a helyes. Én ezt látom apukámtól. És ezt is szeretném továbbadni a gyerekemnek. Ez az én értékem, amit szeretném, hogy Zénó megtanuljon. Osszd vissza, amit kaptál! Apukám élet filozófiája, most már az enyém is...

 

Az egyik kisfiú, Imi, -személyes kis kedvencemtől-, kaptam egy mesefigurás kártyát emlékül. Azt mondta. - Ha nagy lesz a kisfiad, akkor add neki oda, hadd játszon vele, biztos nagyon fog neki örülni...

Azóta ott őrzöm Zénónak a pénztárcámban. Nem tudom a kisfiút milyen érzelmek fűzték a kártyához, de biztos nem elhanyagolható, ha a kirándulásra is magával hozta. Ő mégis tovább adta, egy másik gyereknek.

 

Nagyon sokat gondolok rájuk. Meghatározó élmény volt, megismeri 18 ilyen kedves gyereket, és csak remélni tudom, hogy ahogy Ők tanították nekem, követik az álmaikat. Az élet pedig lehetőséget biztosít ezek megvalósulására.

Apukámékra pedig mérhetetlen büszke vagyok, hogy ezt ilyen flottul leszervezték. Ezúton köszönik mindenkinek a segítséget, a programokat, az ételt, és annak is, aki csak egy pár jó szót szólt a gyerekekhez. Mert ha másért nem is, az ilyen mondatokért megéri örömet szerezni. A kisgyereknek például, aki a kis Dotto vonaton ülve, a fagyival a kezében csak ennyit mond : Ez életem legszebb napja...

 

Mádai Vivien

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" Szeretettel köszönöm, hogy Isteni gondviselés útján figyelmesen gondolnak a gyermekeinkre!! Csaba t. 

------------------------------------

Pécs, 2015. július 1. Korinek László, a program ötletgazdája, Páva Zsolt polgármester és Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke (b-j) a Magyarok Kenyere program sajtótájékoztatóján a pécsi Magtár Látogatóközpontban 2015. július 1-jén.

1989 június 26-án szentelt pappá Dr. Jakab Antal megyéspüspök, a gyulafehérvári székesegyházban 24 társammal együtt!! Ma, 26 évvel később, Máriaradnán a régi osztálytársaimmal megemlékeztünk e szép napról! A szentmiseáldozatban kértük Istenünket, hogy a papszentelés kegyelmét élessze fel a szíveinkben! A szertartás végén készült a csatolt fénykép!! Mi imádkozunk a kedves híveinkért, de kérjük, hogy értünk is fohászkodjanak, hogy valóban Isten drága ajándékai lehessünk! Szeretettel, Csaba t. 

Kedves Csaba t. 
A tegnap a jó Isten magához hívta édesapámat és  ha teheti a mai szentmisében vagy akár holnap kéremszépen segítsen egy fohász erejéig. Köszönöm Ildikó.

Kedves Ildikó fogadd őszinte részvétemet, ma este, július 1-én  18.oo órától Déván szentmisét tartok, melyet kedves édesapádért, értetek ajánlok fel a gyermekekkel, ugyanakkor kérem, a többi kollégát is, hogy imádkozzon drága halottunkért! Szeretettel, Csaba t. 

Hamupipőke szemet válogatott! Most így reggeliben arra kérlek, hogy a szászvárosi első áldozókat, árva gyermekeket és az őket támogató bécsi jótevőinket a csatolt képen válogassátok szét!! Biztos, hogy sikerülni fog, de az is biztos, hogy közben rádöbbenünk arra is, hogy milyen jól el tudnak vegyülni a támogatottak, a támogatókkal. 

Isten fizesse Bécsben élő testvéreink jóságát, emberszeretetét!! Csaba t. 

Fát ültetsz a kertbe és öntözöd, gondját viseled, hogy nagyra nőjön és kibontakozzon, s ezáltal szebb legyen a világ. Isten országát építed! Látod a betegeket, a tudatlan gyermekeket, és fáj neked mások szenvedése: tanulsz, képzed magad, megálmodsz egy kórházat, egy iskolát, kopogtatsz és zörgetsz, egyeztetsz a hatóságokkal - lehet, hogy nem tudod, de Isten társa vagy, mert a szeretet, a jóság, az Isten Országát építed!. Ha ezt teszed, meghajtom fejemet előtted!! Csaba t. 

Gyermekeink, "Mozgás Éjszakájának" futói,, a haza indulás előtti percekben,  könnyes szemmel búcsúznak a bennünket fogadó nagyszerű emberektől. Köszönünk mindenkinek mindent, Isten fizesse ezt a felejthetetlen hetet!! A gyerekeink nevében nagy nagy hálával, Csaba t.