Imádkozzunk, hogy az édesapákat ne vigyék ki a frontra értelmetlen háborúba egymást legyilkolni!! Imádkozzunk az áldott békéért, a népek önrendelkezési jogaiért! Imádkozzunk azért, hogy a nagyobb országok saját szenvedő nyomorult szegényeiket akarják felszabadítani a tudatlanság, a bűn uralma alól és ne az ásványi kincsekben gazdag más országok lakóit!!
Itt az ősz, kezdődik a tanév! Szeptember 13-án szombaton nagy nagy szeretettel hívjuk a kedves tanévet kezdő kis és nagyobb diákokat, a drága szüleikkel, rokonaikkal együtt, de hívjuk a kedves tanárokat, elöljárókat is, hogy bizalommal imádkozzunk az új tanév kezdetén! Szárhegyen, a tatárdombnál találkozunk 11.oo órától, ott ahol őseink a véres tatárbetöréskor nem sírva elszaladtak, hanem bátran összefogtak, Istenben és magukban bízva megszervezték a küzdelmet és kitartó hősi harcban győztek!
Igen minden ember a maga harcát meg kell vívja! A tanítás, a tanulás, az oktatás fenntartása szintén nehéz, küzdelmes, de hisszük, hogy a bátor őseinkre való emlékezés, az ők imádságos segítsége erőt, bátorságot, lendületet ad, hogy a ránkháruló feladatot jóvégre vigyük, testvéreinkkel közösen minden nehézséget legyőzzünk!!
Nem lehetetlen győzni! Őseinknek sikerült, nekünk is sikerülni fog!!
Nagy nagy szeretettel várunk, gyere imádkozzunk, örömben, jókedvben legyünk együtt ezen a szép napon!! Szeretettel, Csaba t.
Kászoni házunkban született egy kis boci, még csak pár napos, de már barátkozik a gyermekekkel, akik nagyon szeretik!! Isten hozta ezt a kis jövevényt is!! 
Önkéntesként Déván: Szeretném megköszönni a lehetőséget, életre szóló élmény volt belecsöppeni ennek a gyönyörű kolostornak az életébe. Mindenki akit megismertem nagyon kedves, értékes embernek bizonyult, nagyon megható az az odaadás ahogy ezeket a gyerekeket szolgálják. Ezúttal szerencsém volt megismerkedni Csaba testvérrel mégha csak néhány perc erejéig is, de felejthetetlen élmény volt. A helyet áthatja Csaba testvér szétáradó szeretete, a gyerekek egyenesen fantasztikusak! Egy csodálatos kellemes csalódás volt megtapasztalnom, hogy milyen szépen, békésen viselik sorsukat és a mindennapi szeretetnek és a hétköznapi örömöknek élnek. Nagyon jó volt érezni mennyire nyitottak és befogadóak és mennyire könnyű nekik örömet szerezni. Igazából ők legalább annyi, ha nem több, boldogságot vittek az ottlétembe, mint amennyit én tudtam adni nekik. Hadd emeljem még ki külön a konyhát, nagyon finoman főznek!!! Fábián gyerekek a legjobb választás volt számomra! A kolostor legédesebb kis csöppségei igazán testhezálló feladatot jelentettek nekem. Minden percét nagyon élveztem, ha tehetném boldogan velük maradnék bármeddig! A nagyobb gyerkőcök is, akiket megismertem, nagyon tisztelettudóak, kedvesek, gazdag lelkű emberek! A gyerekeken nagyon érezhető a legfontosabb: tökéletesen biztonságban és feltétlenül szeretve érzik magukat ami a legtöbb, ami adható számukra! Jó érzés volt mögé tenni és kiegészíteni a munkájukat mégha csak néhány napig is! Száz szónak is egy a vége: KÖSZÖNÖM, hogy ott lehettem, alig várom, hogy viszontlássam ezt a csodavilágot és ezentúl biztosan keresni fogom a lehetőséget, hogy minél többször hozzátehessek a minden napi munkájukhoz. 
Milyen jó ilyen leveleket olvasni! Különösen annak örvendek, hogy nem csak elkezdtek Gyimesbükkön gazdálkodni, hanem Istennek hála gyümölcsök is vannak! Sajnos sok felé sok mindenbe bele kapnak, nagy lendülettel csinálják egy darabig, de a munkájuk gyümölcsöt nem szüretelik le! Isten áldását kérem a Gyurira Évikére és a Vigasztalás házában dolgozó munkatársaimra, gyermekeinkre! 
Nagy szeretettel hívom egy megbeszélésre, most szombaton 12 órára Budapesten a Máriaremetei rom. katolikus templomhoz, azokat akik segíteni szeretnének a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek, akik szeretnének velünk dolgozni!
Nem tudok szebb, emberhez méltóbb feladatot elképzelni egy nő, egy férfi számára mint a gyermeknevelést! A Szent Ferenc Alapítvány minden ősszel keres és befogad olyan családokat, vagy magányos embereket, akik fölállásban összeköltöznek egy családba a gyermekekkel, akik az elveszett szülök helyett szülei lesznek a bajba került gyermekeinknek! A cél, hogy mindazokat az értékeket, szellemi, lelki készségeket, mik az élethez szükségesek felkínáljuk a ránk bízott gyermekeknek! 
Örömmel, nagyapai büszkeséggel osztom meg a csatolt képet! Egy nagymama kérésére fogadtunk be két lányt az otthonba több mint 15 éve. A lányok szépen elvégezték a tanulmányaikat, férjhez mentek és van két két gyermekük! A nyáron a nagymama körül a család összegyűlt és e mosolygós, kedves kép készült!! Jó gyönyörködni a szép négy "unokába"! Mondhat bárki bármit, Isten nevében lehajolni a bajban lévő emberekhez megéri! A jó cselekedetnek mindig megvan a maga gyümölcse!!