Hálásan köszönjük Edi Rütsche és csapatának a nagyon szépen felújított fürdőszobákat. A Jóisten áldását kívánjuk életükre, családjukra. 

Szeretettel, 

Menyhárték

A Svájcban élő Edwin Rütsche 21 éve jár Romániába, jelentős felújítási munkálatokat végezve gyermekotthonokban, kórházakban, iskolákban, szociális központokban. 2006-ban Lippán, 2008-ban Temesváron, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum épületének felújításán dolgozott.  A több tízezer svájci frankra rugó fürdőszoba-felújításokat önzetlen támogatásként végzi, baráti köréből mellészegődött önkéntesekkel. A dévai Szent Ferenc Alapítvány házainál 2012-ben fordult meg először, azóta kétévente jár vissza dolgozni. Idén a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon fürdőszobáinak felújítása alkalmával beszélgettünk.

– 1997-ben jöttünk először Romániába, az első projektet Torda mellett valósítottuk meg. És azóta is minden második évben eljövünk Romániába, ahol fürdőszoba- és fűtésberendezéseket újítunk fel iskolákban, gyermekotthonokban, kórházakban különböző ifjúsági és gyermekvédelmi intézményekben.

– A dévai Szent Ferenc Alapítványnál sem ez az első munkálatuk...

– 2012-ben voltunk először Déván a dévai Szent Ferenc Alapítványnál és akkor 10 fürdőszobát újítottunk fel a gyermekotthonként szolgáló tömbházban, majd két év múltán, 2014-ben az alapítvány dévai központjának másik tömbházában is renováltuk az összes fürdőszobát. 2016-ban a vendégház fürdőit újítottuk fel. Mindenhol lecseréltük a mosdókagylókat, wécéket, zuhanyokat.

– Hogyan indult ez a jótékonysági projekt?

– A dolog Svájcban kezdődött, ahol egy ipari iskolában tanítottam és szabadidőben kezdtünk el önkénteskedni a fiatalokkal. Már akkor gondolkodtunk azon, hogy jó lenne ezt a tevékenységet Svájc határain túl is kiterjeszteni, de a romániai útjaink tulajdonképpen egy véletlen történet nyomán indultak el.

– És mi volt a véletlen?

– Először egy diákom dolgozott itt Romániában egy svájci támogatással működő segélyszervezetnél, amely utcagyermekekkel foglalkozott, és számukra épült egy otthon. A tanítványom a segítségemet kérte a munkálat során, hogy készítsek el dolgokat az otthon számára és a projekt megvalósulása nyomán eljöttem megnézni. Így vezetett az utam Romániába. 

– Szászvárosban mit sikerült megvalósítani?

– Itt Szászvárosban több fürdőszobát újítottunk fel. Amelyek már nagyon rossz állapotban voltak, teljesen lecseréltük a berendezését, a többibe új szellőztetőrendszert építettünk be, több ajtót kicseréltünk. Arra törekedtünk, hogy itt is teljesen rendben legyenek a fürdőszobák. A vendégházban is felújítottuk a fürdőt. 

– Miből tudják mindezt fedezni?

– Svájcban több támogatónk is van. A munkálatokkal járó kiadások jelentős részét a baráti, ismeretségi körhöz tartozó magánvállalkozók fedezik. Emellett cégek is támogatnak, akik kedvezményes áron bocsátják rendelkezésünkre a felszerelendő termékeket. És alapítványok, katolikus közösségek is nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a munkát elvégezhessük.

– És mibe kerül egy ilyen nyári munkálat?

– Van egy költségvetésünk, ami magába foglalja a felhasznált anyagokat, eszközöket, ezek elszállítását, a csapat ittlétét, szállást, étkezést, utazást. Mindez körülbelül 70-80 ezer svájci frankba kerül.

– Alkalmunk volt most együtt végigjárni a felújítás alatt járó helyiségeket. Mindenhol több szorgos kéz dolgozik. Kikből áll össze a csapat?

– Most 24 emberrel érkeztünk ide, köztük tanárok, villanyszerelők, kőművesek, fűtéstechnikával foglalkozó szakemberek. Vannak köztük fiatalok is, idősebbek is. A fiatalok éves szabadságukból két hetet erre áldoznak. Többen többedszer vannak már itt, ők sokszor további barátaikat hozzák magukkal. Én is mesélni szoktam a baráti körömben ezekről a munkálatokról és van, akinek megtetszik az ötlet, és eljön velem dolgozni. Mondom, sok a visszatérő munkatárs. 

– Mikor a felújítások folynak, még vakáció van. Ilyenkor nagyon kevés gyermek tartózkodik a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban. Volt alkalmuk velük találkozni? Hogyan reagálnak a megszépülő fürdőkre?

– Nemcsak a munkálatok alkalmával jövünk ide, hanem már az előkészület idején is el szoktunk látogatni, és olyankor találkozom a gyermekekkel, nevelőkkel, akik természetesen örülnek a felújított fürdőknek. Nekünk az a célunk, hogy olyan munkát végezzünk, amely nyomán ezek a fürdőszobák sok-sok évig folyamatosan használhatók legyenek.

– Mi motiválja Önöket, hogy kétévente eljöjjenek Romániába? Munkatársaitól tudom, hogy az itt töltött két hét és a jelentős költség mellett otthon további 2000 órájába telik e munkálatok megszervezése. Miért áldoznak erre?

– Úgy gondolom, hogy Svájcban nagyon jól élünk, mégis nagyon sok ember elégedetlen. Szeretném megmutatni a fiataloknak, hogy Svájcon kívül milyen nehézségekkel szembesülnek az emberek. Szeretném kiszélesíteni a horizontjukat, hogy ráébredjenek, hogy elégedettnek kell lenniük a saját életükkel, életkörülményeikkel.

– A munkálatokról minden alkalommal részletes beszámoló készül, amelyet mottóval is ellát. Mi az Ön mottója?

– Nincs sajátos mottóm. Ez a beszámoló minden alkalommal elkészül szöveggel és fotókkal, hogy képet adjon arról, mit csináltunk itt Romániában, és hogy ezáltal is köszönetet mondjunk a támogatóinknak. Speciális mottóm nincs. De ha már kérdezte, elmondok egy Erich Kästner-gondolatot, ami mindig a szívemben cseng: nincs annál jobb, mint amit az ember megtesz!

Gáspár-Barra Réka

www.nyugatijelen.com