Csíkszentmártontól messze fenn az Úz völgyében, van egy kis tanya. Talán ötven család lakja, szelíden odacsombolyodva csíkország veretes szépségének szegélydíszeként, Egerszék ölébe. Olyan az a kis közösség, mint a nagyapáink belénk menekített idejének zamata.

 

Csíkszentmártontól messze fenn az Úz völgyében, van egy kis tanya. Talán ötven család lakja, szelíden odacsombolyodva csíkország veretes szépségének szegélydíszeként, Egerszék ölébe. Olyan az a kis közösség, mint a nagyapáink belénk menekített idejének zamata. Tiszta és gondozott kaszálók, melyek a mindennapi betevő falatok ígéretét hordozzák e kis közösség számára. Vidám és kristálytiszta a patak, melynek folytonos jövetelébe ezernyi kankalin hajlik bele. A fák is frissen berzenkedtek a tavasz életerős ölelésében. Úgy éreztem magam,mintha eltévedtem volna a naptár forgatása közben. Tudom, mindezt ma adatott meg nekem, ajándékként, de mintha a régmúltnak lett volna jövetele, hogy beleszőhessem abba a jövőbe, melyért dolgozni érdemes. Zavarba ejtő az emberek igaz és önzetlen kíváncsisága, egyszerű, szándékaiban is tisztességes, őszinte beszéde. Jó volt ott lenni. E kis közösség palatáblás iskolájába tizenhárom szép, egészséges, barátságos gyermek tanul. Olyanok mint egy-egy szem eprek.

Ha plüssmaci, műanyag pókember, vagy színes kendő lehetnék, oda akarnék eljutni. Mert ott, azok a gyermekek úgy örülnének nekem, mint ahogyan a gyermekek örülnek, amikor tiszta és önfeledt a nevetésük.  A legközelebbi kórház, fotocellás ajtó és „gömbúc fagyi” mintegy 35 kilométernyire van tőlük. Ennek az útnak több mint felét erdei,nem kifejezetten autóbarát úton kell megtenniük. Ugyanakkor elgondolkodtam azon,hogy mindaz ami nekem és a házunkban lakó gyermekeknek megadatott, Isten által nekünk szánt örömöket fakaszt-e bennünk. Annak örülünk aminek örülnünk szabad? Hogy mi az ami örömöt, vagy zsummogást fakaszt bennünk ?

Segítséget kértek tőlünk és örömmel megyek vissza hozzájuk.

Szeretettel,

Tibi !

{zoomcat catid=862}