Kellett egy kis biztatás, hogy kora reggel, öt órakor menetkészen álljon a Ferences Biciklitúra csapata, mert hosszú, és előreláthatóan is megerőltető szakasz állt előttük. A várható forróság miatt kellett reggeli hűvöst kihasználni, ami azonban még talán kicsit hideg is volt, mindössze +13 Celsius fok. A kalotaszegi dimbes-dombos vidéken haladt a mezőny és már úton találta a felkelő nap, amikor megpillanthatták a Tordai-hasadékot. A nehézségek valójában a reggeli után kezdődtek, mert bekerültek a kerékpárosok a csúcsforgalomba, ahol igen veszélyes volt közlekedni. Nagy koncentrációra és önfegyelemre volt szükség, hogy baj nélkül leküzdjék ezt az útszakaszt, de mert hittek abban, hogy sikerülni fog, Isten kegyelméből megtörtént. Az út második felét már forróságban kellett teljesíteni. Tíz kilométeres szakaszokban és kis csoportokra osztott mezőnnyel ez is sikerült. Nehéz érzékeltetni a hőség mértékét, de az, talán érdekes adat, hogy szakaszonként 50 liter friss vizet fogyasztott a csapat. A megpróbáltatásoktól kimerülve, a naptejek használata ellenére erősen kipirulva ért Marosvásárhely határába a 14. Ferences Biciklitúra közössége. Találó ennek a szónak a használata, mert útközben sokan elfáradtak, és a kis csoportok egymást segítő közösséggé formálódtak.
A megfáradt mezőny számára óriási megkönnyebbülés és hatalmas megtisztelés volt, hogy a marosvásárhelyi rendőrség négy kocsival várta őket, és a konvojjá alakított menetet villogó lámpákkal kísérték be a városközpontba, a Színház térre úgy, hogy a biciklisek hármas sorba fejlődve az utat teljes szélességben használhatták. Öröm volt látni, ahogy az elgyötört kerékpárosok büszkén és boldogan tekertek Marosvásárhely főútjain. A fogadtatás, amiben ezután a főtéren volt részük, hasonlóan magasztos, és felemelő ünneppé vált. A felsorakozott kerékpárosokat Soós Zoltán úr, Marosvásárhely polgármestere, és Ft. Oláh Dénes főesperes úr fogadta elismerő szavakkal. Bonaventura atya megköszönte a kitüntető figyelmet és elmondta, hogy a ferences biciklisek végső célja idén a somlyói nyereg, és mindenkit szeretettel várnak a vasárnapi szentmisére a Hármashalom-oltárnál, továbbá mindenkit biztatott a téren, hogy tartsanak a csapattal a Szent János plébánia templomba, ahol szentmisével ünneplik meg a mai napot. Az események értékeléséhez főesperes úr egy fontos gondolatot adott: gondoljunk arra, hogy a lelki és testi erőfeszítéseink által a kronológiai idő megszentelt, vagy kegyelmi idővé válik.
Eseménydús napunk lelki üzenete azonban Csaba testvérnek a szentbeszédében kifejtett tanítása által fogalmazódott meg. Elmondta, hogy eredetileg egyáltalán nem volt szándékában kerékpározni. Bonaventura atya tartós biztatása kellett ahhoz, hogy beadja a derekát, és nyeregbe szálljon. Örömmel jelentette mindenkinek, hogy ezáltal sokat gazdagodott, mert ráérzett arra, hogy hit nélkül ezt sem lehet csinálni. Ha nem hiszed el, hogy képes vagy leküzdeni az akadályokat, akkor jobb, ha el sem indulsz. De útközben is jól jön időnként, amikor elcsüggedsz, egy kis biztatás. Jézus által ránk hagyományozott biztatásként tekinthetünk a legszentebb ünnepünkre is, ami az eucharisztikában valósul meg. Úgy gondolta, hogy ha eredményes volt a mai napon is a sok-sok biztatás, akkor nem lesz hiábavaló, ha a következő napokban és hetekben mindenkit biztatnak arra, hogy figyelmét fordítsa a szeptemberi nagy eseményre, – ami csak az olimpia formátumához mérhető – a Budapesten megrendezésre kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. A ferences biciklitúra végső célja, hogy augusztus 1-én vasárnap eljusson Csíksomlyóra, a nyeregbe és a Hármashalom-oltárnál, a szentmise bemutatása után, együtt énekeljék sok ezren az Eucharisztikus Kongresszus himnuszát:
Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Gulyás László
Soós Zoltán polgármester
Ft. Oláh Dénes főesperes úr aa Szent János templom plébánosa
FerBit 3.-nap!