P. Böjte Csaba ferences szerzetessel, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével a közelmúltban Kisiratoson megtartott tanévzáró szentmise után beszélgettünk.

– Csaba testvér, a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonai általában milyen tanévet zártak?

– A 2021–22-es tanév pandémiával kezdődött, majd a közelünkben háborúval folytatódott, tehát szinte minden összejött, ami akadályokat gördíthetett a tanév zökkenőmentes működéséhez. Istennek legyen hála, a sok hátráltató tényező közepette is befejeztük a tanévet, ezért végigjárom a gyermekotthonokat, számba venni az eredményeket. Ősszel a pitét számolják, tanév végén a bukó gyerekeket, de a jó jegyeket is. Hála Istennek, sokkal több a jó jegy, mint a gyenge osztályzat, netalán a bukó gyermek.

– Manapság az Alapítványnak hol működnek gyermekotthonai?

– Nehéz lenne felsorolni, mert összesen 83 erdélyi településen tevékenykedünk, a Gyimesektől egészen a szélekig, illetve Kisiratosig. Itt, a Partiumban Székelyhídon, Nagyszalontán, Tasnádon stb. Azt jelenti, sok tanévzárón kellett részt vennem, hogy tájékozódjam az összesen 1338 nevelt gyermekünknek a tanulmányi előmeneteléről, illetve a vakációs feltételekről.

– Ez óriási munka, hogyan győzik?

– Nem unatkozunk, mert ugye, érkezett gyermek-anyaggal dolgozunk, hozzánk nem felvételiznek, hanem a bajba jutott, gondokkal küszködő családok gyermekei kerülnek az otthonainkba. Ezzel együtt büszkén mondhatom el, hogy a gyermekeink megállják a helyüket minden iskolában, ahol I., II., III. helyezettjeink is szép számban kerülnek, de állíthatom, hogy kirívóan rossz, szófogadatlan gyermekeink nincsenek.

– A kisiratosi templomban megtartott orgonakoncerten a művésznő azt ígérte, hogy a nyári vakációban lehetőség nyílna a zongora-, illetve az orgonaoktatásra is…

– Valóban, mert én minden alkalommal próbálok valamilyen csemegét is vinni a gyermekeknek, nemcsak édességet vagy fagylaltot, hanem valamilyen kulturális csemegével is szeretnék szolgálni. Ezért megpróbálok a látogatásaim alkalmával magammal vinni egy-egy írót, költőt vagy zenészt, sőt varázslót vagy táncost is vittem a gyermekekhez. Meg akarom velük ismertetni az igazi értékeket. Példának okáért a múltkor Szilágyi Áron, a háromszoros olimpiai bajnok vívó, de Hosszu Katinka is meglátogatta a gyermekeinket. Ezúttal Várnai Andreát és a leányát, Lilit hoztuk el, ők villanyorgonán, négykezes komolyzenével szórakoztatták nemcsak a gyermekotthon lakóit, hanem a kisiratosi híveket is. Gondolom, hogy a játékuk minden résztvevő számára maradandó élmény volt. Azt, hogy a komolyzene ellátogat, teszem azt Gálospetribe, Nagyszalontára vagy Kisiratosra, az nem csupán a gyermekeink, hanem a helybeli hívek, a magyar emberek számára is lehetőséget nyújt a valódi értékeknek a megismerésére. Ez arra ösztönözheti a hallgatóságot, köztük a gyermekeket is, hogy ne törekedjenek a „fapados” megoldásokra, hanem az igazi értékeket keressék.

Jó pásztornak lenni

– Csaba testvér, ön lelkileg hogyan győzi a sok gyermek nevelésével járó gondoskodásnak a felelősségét?

– Nagyon egyszerű: ez az én munkám. A traktoristának az a dolga, hogy szépen megszántsa és bevesse a termőföldet, a fodrásznak, hogy a kliens minden hajszála úgy álljon, ahogyan az szeretné. A lelkipásztoroknak is az a munkájuk, hogy a rájuk bízott nyájat a Jóisten kiszabta úton vezessék, ezért meg is kapják hozzá a szükséges kegyelmet és erőt. Éppen ezért, sokan imádkoznak a jó pásztorok munkájának a sikeréért, és magam is megpróbálok jó pásztor lenni.

– E munkájában lelkileg segít-e a tény, hogy önt is Nobel-békedíjra terjesztették elő?

– Őszintén szólva, ezt nem igazán veszem komolyan, hiszen ha arra gondolok, hogy a kitüntetésért olyan Zelenszkij-féle urakkal vagyok holtversenyben, minimális esélyem lehet rá. De nem is ez a lényeg, és nem is vágyom rá, hiszen én egyetlen díjra vágyom: ha a Boldogságos Szűzanya közbenjárására, a Jóistentől kapnám az elismerést a halálom órájában, annak nagyon örvendenék!

– Ezek szerint önt a munkájában amúgy sem a Nobel-díj, hanem a segítőszándék, az emberbaráti szeretet, a segítőszándék motiválja.

– Valóban, mert az afféle világi kitüntetésekért nem is lehet szívvel-lélekkel dolgozni, hiszen azt általában politikai döntés alapján adományozzák. Az elesett sorsú gyermekeknek a megsegítése, a biztonságos feltételek közötti nevelése, számukra élhető jövőkép felmutatása csakis lelki elhivatottságtól sarkallva lehetséges. Gyermekkoromban velem is nem egyszer megesett, hogy rosszat cselekedtem, és olyankor mindig nyomasztó érzés kerített hatalmába. Amikor azonban jót tettem, jókedvű voltam, örömteli napokat éltem meg. Mindenkit arra biztatok, hogy a családban, a munkahelyén vagy bárhol is található, merjen jót tenni, mert jót tenni a legjobb érzés. Hogy ezzel mások is hasonlóan vannak, bizonyítja a tény: Aradról egy hölgy telefonon hívott, hogy a szépségszalonjukba vigyünk el vagy 15 gyermeket! Meg is tettük, mindnek a haját divatosan megnyírták, kicsinosították, majd meg is vendégelték őket, együtt zumbáztak, ettek, ittak. Tehát a segítők számára is jó volt együtt lenni a boldog gyermekekkel. Nagyszalontán egy ismerősöm az ottani otthonunk minden tagját meghívta egy közös fagyizásra. A jelzett jótétemények csak egy-egy példája annak a soknak, amivel az életünk során találkoztunk, ezért mindenkit arra biztatok: ahogyan a vadászkutya keresi a zsákmányt, ugyanúgy keressük mi is a lehetőséget, hogy valakivel jót tegyünk. Valakihez hajoljunk le, valakit bátorítsunk, lelkesítsünk, mert ebben az életben a legjobb dolog jónak lenni, embertársainkkal jót tenni! Jó vakációt kívánok szülőknek, gyermekeknek, pedagógusoknak, gyermeknevelőknek egyaránt!

– Köszönöm szépen a beszélgetést, főként a jóra való biztatást.

– Istené legyen a dicsőség!

Csaba testvér szerint valakihez hajoljunk le, valakit bátorítsunk, lelkesítsünk, mert ebben az életben a legjobb dolog jónak lenni, embertársainkkal jót tenni

www.nyugatijelen.com