Hírek, események, rendezvények 2022. december 25. Találatok: 1858 Székely Karácsony Nyomtatás E-mail Széllyes Sándor: Székely Karácsony Hóba temetkezett csíki havasokon, Áron – egymagában – fenn a Madarason – Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett, Karácsony este van… Hogyha megteheted, Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot, Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot. – Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek? – A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Áron! Jókedvemben kaptál… legyen úgy… nem bánom. De még mielőtt a kérést teljesítem, Valamit meg kéne magyarázni nekem: Én a székelyekről hallottam eleget, Mondtak már rólatok hideget, meleget… Tudom – hívők vagytok –, sokat imádkoztok, De szidásomban is világelsők vagytok. Hallom, magatokat székelynek valljátok, S kiválasztott népem neveit hordjátok: Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid, Az egész Biblia – egész Ábrahámig… Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem, Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem. Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded, S mégis a székelyek boldogságát kéred… Miféle náció, ha a nyelve magyar? – Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar, Csak egy kicsivel több. Úgy legalább három vagy négy fokkal. Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázban, Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban, Megkondult Csíksomlyó máriás harangja, S szelíd korholással szólott az Úr hangja: – Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet: Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent. Én megértettelek, és most érts meg te is: Kicsivel ezért több a szenvedésetek is. Előző Tovább tweet