A Rókahegyi görög esték március 7-én folytatódott. Ezúttal Böjte Csaba ferences rendi szerzetes előadásával, tanúságtételével.
Március első keddjén – mint ahogy 5 éve minden hónap első keddjén szokásos – ismét előadás volt a rókahegyi görögkatolikus templomban. Ebben az évben tanúságtételek hangzottak el, illetve fognak elhangzani. Ezen az estén Böjte Csaba testvér volt a vendég, aki a szerzetesi hivatásról tett tanúságot. A tőle már könyveiből, a médiában való nyilatkozataiból ismert szerénységgel, egyszerűséggel, mély lelkülettel, hittel, szívéből áradó szeretettel beszélt a szerzetességről, az első „befogadott” gyerekekről, majd az egyre bővülő otthonokról és a jelenlegi helyzetről. Megható történeteit hallgatva gyakran könnybe lábadt a szemünk. Mondanivalóját a Szentírásból idézett sok-sok mondattal, Jézusi tanítással támasztotta alá. Akik jelen voltunk, valamennyien lelkileg gazdagabban, komoly elhatározásokkal mehettünk haza, felismerve, hogy papi, prófétai és királyi feladataink vannak a környezetünkben, a világban. Erre kaptunk hivatást a keresztségben. Csaba testvértől megtanulhattuk, hogyan lehet „kiszeretni” a jót a házastársunkból, gyerekeinkből, unokáinkból, embertársainkból. Jézushoz hasonlóan mindig bízzunk, biztassunk, reméljünk és ne az ördög „kezei” legyünk.
„Az a szent, aki a környezetét is szentté teszi. Jézus Krisztus lelkesít, bátorít, biztat. Ezt tegyük mi is. Ezt jelenti kereszténynek lenni: lelkesítünk, reményt adunk. Attól, hogy elítéljük, nem lesz jobb a világ” – mondta Csaba testvér.
Ismert humorával fűszerezett előadása derűt varázsolt az arcunkra, lelkünkbe. Végül fáradhatatlanul dedikálta a hallgatóság által kért könyveket és időt nem sajnálva beszélgetett a hallgatóságból tovább ott maradottakkal és adott személyes tanácsokat azoknak, akik kérték. Élete hatalmas, hiteles példakép valamennyiünk számára.