Székely népemtől kapott elismerést hálás szívvel köszönöm! Isten fizesse a szép szavakat,
Csaba t.
Böjte Csaba ferencrendi szerzetesnek, írónak, P. Buzogány Árpád írónak, közművelődési szakembernek és Murányi Sándor Olivér írónak ítélte oda a Bálint András-emlékdíjat a Bálint András Alapítvány kuratóriuma. Ugyanakkor életműdíjjal tisztelegnek a 80. éves Nagy Miklós Kund újságíró, szerkesztő, művészeti író, publicista alkotói tevékenysége előtt.
A díjátadót szerdán tartották Székelyudvarhelyen.
1995-től minden év decemberében a csíkszeredai Bálint András Alapítvány Bálint András-emlékdíjat ad át olyan székelyföldi íróknak, publicistáknak, illetve közművelődéssel, közösségszervezéssel foglalkozó személyeknek, akik a tragikus hirtelenséggel elhunyt csíkszeredai szerkesztő-újságíró negyedszázadot átfogó munkássága szellemében, tehetséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel, kiemelkedő színvonalon képviselik és szolgálják Székelyföld magyarságát és mindenkori érdekeit.
A Bálint András-emlékdíjat a család és tisztelői alapították azzal a szándékkal, hogy az elkötelezett újságírók irányába küldjenek üzenetet: az érdemes munkáért köszönet és megbecsülés jár – mutatott rá Farkas Antal, az alapítvány képviselője.
A rendezvény kezdetén Simó Sándor unitárius lelkész-esperes mondott áldást. „Advent van, a várakozás időszaka, és mégis a gimi bentlakásának az összeomlása kapcsán a harag, a meg nem értés, és a bánat van a lelkünkben. Felháborodottan állunk a tragédia miatt, és átérezzük az édesanyának, a testvérnek, a családnak a szomorúságát. És imádkozunk ma a bajbanlevőkért, a lányért, aki kritikus állapotban van, és a családtagokért, akik veszteséget szenvedtek el. Bár a letörtség és a fájdalom uralja a szívünket, mi mégis a hitünkkel Istenbe kapaszkodunk. Belesimulunk értelmünkkel, lelkünkkel, érzésünkkel az ő simogató tenyerébe. Átadjuk magunkat az ő szándékának, mert tudjuk, hogy nemcsak bajt, szomorúságot, nemcsak bánatot ad, hanem jóságot, örömöt és boldogságot is. Ma is az Istent kérem, hogy adjon nekünk higgadtságot, alázatot, türelmet, hogy ne a bűnöst keressük, hanem a segítő szándék uralkodjon el rajtunk. És tudjuk számbavenni, hogy én, mint személy, közösség miben és hogyan tudunk segíteni” – osztotta meg gondolatait a lelkész, majd a díjazottak méltatása következett.
Nagy Miklós Kundot Bölöni Domokos laudálta, írását Mirk Szidónia Kata olvasta fel. Bölöni Domokos úgy véli, a most életműdíjjal kitüntetett Nagy Miklós Kund egyike az erdélyi magyar művelődés legelkötelezettebb, legkitartóbb és legtermékenyebb munkásainak. „Érdeklődik, tájékoztat, megnyit, méltat, értékel, laudál, felköszönt, szervez, támogat, segít, lebonyolít. Szerkeszt, javasol, értékel. Véleményt mond, feltár, leleplez, bírál, közöl, hetente publikál. Sportol, jól focizik. Örökmozgóként sokat gyalogol, utazik, társadalmi életet él, gyümölcsöző kapcsolatokat épít ki és ápol, barátait tiszteli és megtartja, jóindulatú, szeretetet sugároz, a rossz nyelvek szerint nincsenek ellenségei. Tekintélyét fokozza a csöppet sem mindennapi jó tulajdonsága, hogy a humora is kiváló.”
Mint elhangzott, a díjazott pályájának két jelentős színhelye Nagyenyed és Marosvásárhely. A laudáló úgy véli, hogy Nagy Miklós Kund Marosvásárhely és az erdélyi magyarság kultúréletének tisztelt, megbecsült gyarapítója. Munkásságának műfaji sokszínűsége egyben korrajz is. Hitelesen, biztos kézzel rajzolja fel a 20. század végi, és a 21. század eleji erdélyiség gazdag, többrétű, színes szellemi arculatát. P. Buzogány Árpád írót, művelődésszervezőt Simó Márton méltatta. „P. Buzogány Árpád egyszemélyes intézmény, ha nem itt élne és nem dolgozna köreinkben, akkor sokkal szegényesebb lenne az életünk. Tanár, művelődésszervező, a vidék közművelődésének, a népi hagyományoknak ismerője és népszerűsítője. Mintegy 27 önálló kötete van.” Kiemelte: több mint négyszáz kiadványnak volt a szerkesztője, olvasószerkesztője, korektora, néprajzi gyűjtéseinek egy része tanulmánykötetekben, évkönyvekben jelent meg.
A sajtóban híreket, beszámolókat, beszélgetéseket, riportokat, interjúkat közöl, könyvismertetőket, néprajzi és helyismereti ismeretterjesztő publicisztikai írásokat – sorolta P. Buzogány Árpád szerteágazó munkásságát Simó Márton.
Idén Bálint András-díjban részesült Böjte Csaba ferencrendi szerzetes is, aki nem tudott részt venni az ünnepségen, mert éppen jótékonysági körúton tartózkodik a Betlehemi Karavánnal, ezért egy korábbi időpontban vette át az elismerést. Az őt laudáló Sebestyén Péter plébános – a csíkszenttamási búcsúra való felkészülés miatt szintén nem lehetett jelen – egy kisfilmben osztotta meg gondolatait a kitüntetettről. Mint fogalmazott, Böjte Csaba mintegy ötezer árva gyermek gyámolítója, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megálmodója és működtetője, a Magnificat.ro lelke, mozgatója, fenntartója. A beszédeiből, gondolataiból összeállított könyveinek se szeri, se száma.
Egy hamisítatlan egyházi és szociális brand, hivatkozási alap. És sokaknak sajnos egyfajta búvóhely is. Úgy véli, nem csak úttörő, de „sokszor emiatt botrányhős, túl nagy falat vagy galuska, melyet sem lenyelni, sem megemészteni nem tudnak egyesek. Ezért rendszeresen keresik életének, személyének kákáján a csomót, szimatolják a botrányt, acsarkodnak ellene, kritizálják, sőt, nemegyszer aljas módon támadják aláaknázott területekre futtatják, becsületébe belegázolnak. De ő, hála Istennek, van olyan kemény székely és mélyen hívő szolgája az Úrnak, hogy mindezen bajokból megerősödve jön ki és még inkább felnézhet isteni Mesterére, aki kereszthalálával megváltotta a világot.” Kiemelte, a kuratórium azért gondolt épp Csaba testvér személyére, mert kis- és nagyközösségünknek, erdélyi társadalmunknak nagy szüksége van a pozitív életszemléletű emberek, a fáklyavivők mintájára, életpéldájuk fenntartására, felmutatására. „Annál is inkább, mert Csaba testvér nemcsak cselekedeteivel, az árvák gondozásával, nevelésével követi Krisztust és hirdeti az örömhírt, hanem írásaival, hitbuzgalmi üzeneteivel, a médiában való széleskörű jelenlétével is kovászként járja át a székelyföld és e térség lakóinak lelki tésztáját egy jobb és örömtelibb világot építve ezzel.”
Böjte Csaba szintén videóban üzent, melyben kiemelte, ez az első olyan díj, amelyet az irodalomért adnak számára. Majd Murányi Sándor Olivért méltatta: „Sok könyvet írt medvékről, harcsákról, mindenféle állatokról és mondtam egyszer neki, hogy miért nem ír az emberről is, mert végül is az is Isten teremtménye. És komolyan vette a kérésemet, és nekiállt és a gyerekeimről írt. Nagyon találó a cím: Panasz helyett. Hátrányos helyzetből jönnek, mindenfélét mondhattak volna, de az a szép, hogy ezek a gyerekek nem panaszkodnak, hanem nekiálltak valaminek, mindenki dolgozik.” Hangsúlyozta, Murányi Sándor pozitív értékeket fogalmaz meg és mutat fel. „A mai világban nagy-nagy szükség van erre. Nem kell elhallgatni a rosszat, a sebeket fel kell tárni, de rengeteg érték van, és Murányi Sándor pont ezzel a könyvvel ezt tette, az értéket mindannyiunk számára elérhetővé tette” – fogalmazott Böjte Csaba.
Székely népemtől kapott elismerést hálás szívvel köszönöm! Isten fizesse a szép szavakat, 