„Nagyon nehéz egy focistának is úgy küzdenie, ha minden félresikerült rúgására »fújolásba«, átkozódásba tör ki a nézőközönség. Aki a Himalája megmászása közben lecsúszik és összetöri magát, azt senki sem szidja, hanem segítenek nekik, hogy meggyógyuljon, talpra álljon. Ugyanígy, amikor a hívek azt látják, hogy a kezdő pap, de akár az idősebb is, botladozik, nem megy minden neki száz százalékosan, akkor ne a háta mögött kritizálják, ne lenézően beszéljenek róla, hanem imádságos szeretettel, jósággal álljanak mellé, segítsék mindenben, hogy társai tudjanak lenni az Isten országát építő munkájában.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Századunk leprája az elmagányosodás. Először csak apró tünetek jelentkeznek, de ha nem teszünk ellene, a magány zárkózottá tesz, eltávolít az embertársainktól és a bennünket végtelenül szerető Istentől is. Küzdjünk ellene!! Ahogy minden évben, az idén is karácsony és újév között szeretettel hívjuk a dévai ferences kolostorba azokat, akik velünk szeretnének megemlékezni a karácsonyi megtestesülés csodájáról és átlépni imádságos békében egy új esztendőbe. Jézus Krisztus bennünket választott, közénk jött, megszólíthatóvá, megérinthetővé vált a betlehemi barlangban, mellettünk döntött, egyszóval bízik bennünk, hiszi, hogy képesek vagyunk számára is, de egymás számára is jó testvéreké válni. 