A marosillyei kastély történetéről

KastélyMarosillye nyugati szélén, a br. Bornemisza család által 19. század közepén építtetett klasszicista kastély egykori kertjében, a Maros-part közelében emelkedik a mára szépen helyreállított ún. Veres-bástya.

 

 

  Ez az épület, amelyet 19. században kialakult szájhagyomány – lásd az enyedi Református Kollégium ifjúsága által 1909-ben elhelyezett, a dél-nyugati oldalon ma is meglévő emléktáblát – Bethlen Gábor fejedelem szülőházaként tartott számon, egyetlen maradéka az egykor az illyei birtok központját magába foglaló reneszánsz várnak, s fennmaradását csupán a nagy fejedelem országlását méltányló utókor tiszteletének köszönheti.

Bethlem Gábor fejedelemA nagyjából paralelogrammába írható épület egyik – ép sarkait összekötő – átlója megközelítőleg észak-dél irányú. Magas, menedékesen épített és különbözőképpen irányított lőrésekkel áttört lábazatát félköríves metszetű övpárkány választja el a tulajdonképpeni földszinti résztől, amelyre erősen kiálló ereszű sátortető borul. Az övpárkány és a lőrések az északkeleti és a délnyugati oldalon, az egykori várudvar felé megszakadnak. Az épület mai alakját a 19. században kapta egy romantikus bővítésnek köszönhetően. Az egykori sarokbástyának eredetileg csupán egyetlen terme volt, a déli, boltozott, egykor kandallós helyiség. Reneszánsz gyámkövekre támaszkodó, kiemelt élű fiókos donga boltozatának zárókövén az iktári Bethlenek faragott címere látható. Bethlen Farkas 1582-es felirata díszíti reneszánsz ajtókeretét is, amelyhez az udvarról egy lépcsőn és egy római oszloptörzsekkel alátámasztott fedelű tereszon keresztül lehetett jutni. A helyiséget a dél-nyugati oldalán egy, a dél-keletin két restaurált, reneszánsz kőkeretes, hármasablak világítja meg, a földszint többi nyílása egyszerű téglány alakú, keretelés nélküli. A pincehelyiségek, melyek közül a kisebbik boltozott, s a legnagyobbat gerendafödém fedi az észak-keleti oldalon kibontott árkádok alatt közelíthetők meg.
A 13. században először említett illyei uradalom az Ákos nemzetség birtokaihoz tartozott. A 15–16. században az ugyancsak Ákos nembeli Dienesi család birtokolta Dienesi László 1575 előtt bekövetkezett fiúörökös nélküli haláláig. A család birtokában az oklevelek 1468-ban már meglévőként említenek egy castellumot.
A 16. század közepe, különösen Temesvár és Lippa eleste (1552) után az erdélyi fejedelmek és a rendek figyelme azért fordult Marosillye felé, mert ez a közelében fekvő Branyicskával egyetemben az alsó Maros-mente határerődítménye – végvára lett. Az országgyűlés többször szavazott meg támogatást a birtokosoknak és arról is intézkedtek, Báthory István fejedelemmel egyetértésben, hogy az új birtokos tapasztalt, a végvári harcokban jártas, megbízható ember legyen. Így esett a választás iktári Bethlen Farkasra (1530–1590), aki 1576-ben kapta meg az uradalmat. Az ő birtoklása idején fejeződött be a négybástyás, felvonóhidas kapuval és vizesárokkal védett erődöv kiépítése. Ennek a csupán forrásokból ismert várnak a déli sarkát egy, valószínűleg a homlokzatát díszítő falfestmények okán Veres bástyának nevezett, lakóépületnek és muníciós raktárnak egyaránt használt épület – épületünk védte. A másik három bástyával együtt ez is olaszbástya volt, azzal a különbséggel, hogy míg a másik hármat feltöltötték s mellvédjük mögött ágyúteraszokat alakítottak ki, ezt a bástyát, valószínűleg védettebb helyzete okán, részben lakó- és raktárépület gyanánt is használták. Két déli oldala alkotta a homlokfalát, a mai pincelejáratot délkelet felől határoló falcsonk meghosszabbításában csatlakozott hozzá az erődítmény délkeleti fala és az épület belsejét osztó, nyugat-keleti irányú fal folytatásában lehetett a másik, délnyugati kötőgát helye. A vár kapuja ettől a bástyától nem messze, a mai országút felé forduló délkeleti oldalon állott.
Építésének idejére a földszint 1582-es évszámot viselő és Bethlen Farkas feliratát hordozó ajtókerete, illetve stilisztikailag a fogarasi és a keresdi kastélyoknak az 1590-es évekre keltezhető ikerablakaira emlékeztető ablakai utalnak. Az erődítmények kiépítése és bővítése még a 17. században, Bethlen Gábor uralkodása idején is tartott, amikor az uradalom a fejedelem öccse, Bethlen István gróf (1584–1648) birtokában volt.
Marosillyén a kastélyAz 1658–1661 közötti események azonban nagyot változtattak Illye várának a sorsán. A törökök terjeszkedése a Maros alsó folyásán, állandó hódoltató betöréseik rákényszerítették a fejedelemség vezetőit, hogy elrendeljék az ellenség által bármikor megszállható, további terjeszkedésében pedig már támaszpontként is felhasználható illyei vár lerombolását. Ez 1670-ben meg is történt, kegyelmet csupán az önmagában erődítményként nem használható, de lakható Veres bástya meg a kapu épülete kapott. A lerombolt bástyákat, melyeknek romjai a 18. század elején még látszottak, paliszádkerítéssel helyettesítették a tulajdonosok, Bethlen István leányági leszármazottai, Thököly István, majd fia, Imre (1657–1705) és leánytestvérei. 1685-ben, amikor Thököly Imre elveszítette erdélyi birtokait, az ő részét, a kastély és az uradalom egynegyedét I. Apafi Mihály fejedelem saját fiának adományozta.
A vár birtokosai nem a Veres bástyát lakták. Az 1640-ben kelt legrégebbi leltár szerint, melynek a hitelét több 17. század végi és 18. századi leltár is megerősíti, a külső védőöv belsejében két lakóépület állott: a régebbi, két emeletes, szintenként két-két helyiségből álló Torony és az újabb, magasföldszintes udvarház.
leírásA leírásokból kiderül, hogy a régebbi, késő középkori vagy 16. század elejéről származó lakótorony volt a tulajdonosnak és családjának a lakóháza, s ezt a szerepet még Bethlen Farkas korában is betöltötte. Így történt, hogy ennek az épületnek a magasföldszinti első bolthajtásos szobájában született meg 1580-ban Erdély későbbi fejedelme, Bethlen Gábor (1613–1629), iktári Bethlen Farkas és szárhegyi Lázár Druzsianna fia. Születésének emlékére 1627-ben címeres-feliratos emlékkövet állíttatott az öccse, amely a 18. század végéig őrizte emlékét a helyiség falában. Onnan valószínűleg a Torony lebontása után került a nagyenyedi református kollégium régiséggyűjteményébe, ahol 1794-ben még leírták, de a kollégiumot elpusztító 1849-es enyedi tűzvész után nyoma veszett.
Az udvarház a belső udvar északi oldalát foglalta el, pinceszintjén kulcsár-, sütő-, ecetes- és élésházzal, emeletén reprezentatív helyiségek, paloták sorával. Minthogy 1619-ben Bethlen Istvánt még a Torony újrafedése foglalkoztatta, elképzelhető, hogy ez az épületrész csak később, 1640 előtt épült, s az is bizonyos, hogy az 1670-es években Thököly Imre jelentősen kibővítette.
A 18. századtól az uradalom a kászoni br. Bornemisza család birtokában volt. Báró Bornemisza Ignác (1809–1877) a régi udvarház bontásából származó kőanyagot használhatta fel, hogy felépítse a ma átalakítva és üresen álló, a kilencvenes évek elején még kórházként használt udvarházát.

Kovács András

művészettörténész

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Isten megbocsát, szeretetével magához öleli könnyes szemű, szepegő, bűnbánó gyermekét, de az életben Ő sem tud egy „reset” gombot nyomni, nem tud meg nem történtté tenni bűnöket, amelyeknek a hatásai továbbgyűrűznek” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2020. február 21. péntek, Eleonóra és Zelmira napja van. Holnap Gerzson napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, a mi Urunkban

Mielőtt Jézus létének misztériumát kutatnánk, tekintsük át földi életének legfontosabb eseményeit, melyeket az evangéliumokból ismerhetünk meg.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube