Kedves Barátaim!

Elkészült Antal atya szép verses könyve, (a borító tervezetét most kaptam meg, nem végleges, de csatolom), melyben megemlékezik Erdély legnagyobb, és legrégebbi keresztény családjáról, a mi közösségünkről, a Romai Katolikus Gyulafehérvári Püspökségről és annak 1000 éves fennállásáról.

1000 év, hihetetlenül hosszú idő! Hány száz  templom, kápolna, iskola, kolostor épült, majd pusztult el, és épült újra hitből, reményből, szeretetből az évszázadok alatt? Hány milliószor hangzott fel, egy egy marcona harcos, vagy kisgyermek felett, itt a Kárpátoktól körülölelt Főegyházmegyénkben, hogy: "én téged megkeresztellek, az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében". És a  megszentelt élet, jó Isten nevében elindult a kopár fenyvesek, vagy a csendesen kanyargó csodaszép folyóink mentén, hogy maga is Isten áldása, ajándék legyen.

Ki tudná megmondani, hogy ez az ezer év alatt, hányszor hívták kápolnáink, templomaink harangjai imára, megtérésre, újrakezdésre  őseinket? Milyen megszámlálhatatlanul sok ünnepi beszéd, vigaszt, erőt adó prédikáció hangzott el, a Kárpátoktól körülvett szép szülőföldünkön, az évszázadokon tömött sorokban hosszan kígyózó, vagy csak kis hegyi búvó patakok módjára, itt-ott szórványosan megjelenő püspökeink, papjaink, szerzeteseink ajkán?

Hányszor csapott össze a hullám a fejünk felett, hogy örökre elnyeljen, a kétségbeesés, a hitetlenség, hogy a bűnök emésztő gödrébe betemessen végleg? Ki tudná megszámolni a bűnbánat szívből jövő könnycsepeit, melyekre papjaink Isten nevében, saját gyengeségük tudatában csak ennyit mondtak: "Én téged feloldozlak az Atya a Fiú, és a Szentlélek nevében", menj tovább életed útján, békességben.

Hány keresztet faragtak, öntöttek, kovácsoltak ez az ezer esztendő alatt, templomok tornyára, házak homlokzatára, csinos lányaink nyakába, vagy fejfának, mementónak? Ó, kitudná megszámolni, hányszor mondták ki őseink imára kulcsolt kézzel, hogy: "jöjjön el a Te országod, legyen meg a te szent akaratod"... És hányszor hangzott fel virrasztó sötét éjszakában: " Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad"? És kitudná megmondani, hogy hányszor hangzott el, Isten csendes szolgáinak az ajkán, végezetül: "porból lettél és porrá válsz, nyugodjál békében szülőföldeden"?

Főegyházmegyénk vezetősége átérzi ennek az ezer évnek a súlyát, mindannyiunk számára fontos üzenetét, éppen ezért egy ünnepi, megemlékező, kegyelmi évet hirdetett meg, mely 2008 szeptember 13-án kezdődik a Csíksomlyói Szűzanya lábánál, és 2009 szeptemberében ér véget Gyulafehérváron, Szent Mihály, főegyházmegyénk égi patrónusának ünnepén.

Antal atya, a maga kilencven évének bölcsességének tapasztalatainak súlya alatt,  hónapokkal ezelőtt elkezdett dolgozni, alkotni, írni és most szeptember 5-én, kilencvenedik születésnapján közreadja 70 szakaszos szép költeményét, melyben 1000-éves nagy családunkat, szíve minden melegével méltatja, köszönti. A szépen megélt tisztességes kora adta hitelével, biztat bátorít mindannyiunkat, unokáit, hogy felemelt fővel, bátran vágjunk neki a következő ezer esztendőnek.

Antal atya példája lelkesítsen! A mércét magasra rakva, ő a maga módján ünnepel és állít emléket ennek az ezer évnek. Imából, versből tett egy csodaszép csokrot nagy családunk asztalára. Szeretettel gondolkozzunk el, hogy mi magunkba, környezetünkben, hogyan akarunk megemlékezni erről az ezer évről? A meghirdetett jubileumi év kegyelmi idő, a megtérés, a keresztény identitás keresés, a megújulás szent ideje kellene legyen mindannyiunk számára. Arra bíztatlak, hogy  állítsunk mi is, kőből, fából, igéből, megtérésünkből, saját életünkből emléket az ezer évnek, mely hátra is néz, de előre is tekint Isten dicsőségére, mindannyiunk örök örömére.

Szeretettel, cs. t.