Kedves Csaba testvér!

Ma este 7-órakor emlékezünk meg szentmisében is kedves feleségemről, Editkéről, aki már tíz éve, hogy az örökboldogság országába költözött, nagy hírtelenséggel miközben életet adott harmadik gyermekünknek Krisztina lányunknak.

 

 

 

Köszönöm Istennek, hogy megajándékozott 13-évig Editkével és boldog házasságunkat pedig három szép gyerekkel tette gyümölcsözővé.

Tudjuk jelenlegi feleségemmel, Magdikával, hogy Editke közbenjár Istennél értünk nagycsaládunkért, családunk boldogságáért, és minden nagycsaládért!

Istennek hálával tartozom, hogy a nagy kereszthordozásban nem hagyott magamra, figyelmes barátokon, testvéreken keresztül segített, és kézen fogva vezetett a   kijelölt úton.

Elevenen él emlékezetemben, amikor 1997 őszén betoppantál hozzánk, munkatársaddal  Nácival, ajándékokat hoztatok gyermekeimnek majd meghívtál egy hétre Dévára családostól. Sokat jelentett számomra az a hét, alkothattam újból az agyagból,és töltekeztem lelkileg, miközben gyermekeim is újra kedvet kaptak és játszadoztak gondtalanul a sok tisztaszemű ,,Dévai" gyerekkel..

Majd Isten társat, feleséget is rendelt mellém, aki szeret, megajándékozott újabb gyermekekkel és szeretettel neveli a hét gyermekünket, legszebb ajándékainkat.

Mintha ma lett volna, mikor felhívtalak, örömemet, házassági szándékunkat Magdikával veled megosztani, te bíztattál és velünk együtt örültél.

Végtelen hálával tartozok Istennek Magdikáért és a jó barátokért, testvérekért, akikért imáimban mindig hálát adok.

Kérlek egy fohászban te is gondolj Editkére és családunkra.

,,Aki a magot elülteti,

annak a lelke tovább él a fában.

S aki növekvő fát hagy hátra,

az életet hagy hátra"

                                Wass Albert

Köszönöm az imát s hogy megoszthattam veletek a fenti gondolataimat.

Testvéri szeretettel: Dánél Sándor

Csíkszereda 2007 május 29