Csíkszeredában ballagtak a szakmunkás végzőseink

Izgalommal telt nap előzte meg a ballagási napot, hiszen mindenkinek öltönyöket kellet beszerezni, ha úgy tetszik  akkor testre szabni, majd fehér ingeket, öltönyhöz illő cipőt, zoknit stb. Hála Istenek sikerült ezeket a fontos dolgokat közösen a fiúkkal megoldjuk.

Este megérkezett az egyetlen Dévai képviselet Horvát Levente testvére Jancsi, nagy volt az öröm a fiúk körében, végre egy családtag!

 

Az iskola focipályájára, ahol az ünnepséget tartották hat végzős osztály vonult ki énekelve, köztük a mi fiaink is:

- Ciausu Gyuri

- Oltean  Gyuri

- Horvát Levente

- Pop Dorel és

- Szabó Péter

Sajnálattal tapasztaltam, hogy Novák Péter nem ballagott, az indok az, hogy Ő jövőben folytatni szeretné a gimnáziumot, és majd akkor ballag.

Tűző napon, ünnepi beszédek végeérhetetlen sorai követték egymást, de elégtételünkre szolgált az egyházak képviseletében Hegyi István tiszteletes szép szavai, amit a végzősöknek útravalóul feltarisznyált.

 

A  jókedvű diáktársak versei és szép dalai után díjkiosztásra került a sor, sok diplomát, könyvet és még pénzjutalmat is kaptak a diákok. Igazából nem is figyeltük feleségemmel Magdikával a neveket de egy nevet azért mégis örömmel fedeztünk fel  amikor az igazgató kiszólította Pop Dorel Viorelt akinek két oklevelet  nyújtott át. Az asztalos szakosztály első tanulója és a legjobb asztalos okleveleket vehette át a Szent Ferenc Alapítvány gyermeke. Bevallom férfiasan nem csak meglepődtem hanem meg is hatódtam örömemben.

 

A ballagás végén mint két szülő egy öl virággal  léptünk az osztályba, hogy átadhassuk fiainknak a szeretet virágait. Természetesen minden osztálytársnak gratuláltunk de elsőként osztályfőnöküknek Albert Imrének.

 

Majd egy fényképészt is sikerült elcsípni a nagy tömegből és így emlékül mindenki megőrizhet egy pár képet a nagy eseményről.

Egy szép közös ünnepi ebéddel folytattuk a napot ahová meghívtuk Albert Imrét, Csíszér Mária tanárnőt, Szabó Péter keresztanyát és Józsi testvérét is.

 

Mi úgy gondoltuk feleségemmel Magdikával, hogy a virágcsokorral és a szép lelki könyv ajándékkal együtt az ebéd is a mi ajándékunk lesz a fiúknak.

A finom ételek fogyasztása szép közösségé formálta az asztalt körülvevő ünneplő testvéreinket. A fiúk vidámak voltak és felszabadultak,  kérésükre még táncra is perdültünk Magdikával és tanárnőjükkel.

Már a kávét iszogattuk mikor egy kedves barátom keresett telefonon Kolozsvárról aki  műanyag elemekből készült székek gyártásával foglalkozik. Beszélgetésünk végén megemlítettem, hogy éppen ballagási ebéden vagyunk a nevelt fiainknak, amihez gratulált és szerényen felajánlotta a teljes ebédünk költségeinek kifizetését. Természetesen elfogadtam és megköszöntem neki, majd Istenek a gondviselő szeretetét.

Az asztalhoz visszatérve elmeséltem mindenkinek a történetet, és  így mindannyian tanúi lehettünk Isten gondviselő jóságos szeretetének, Csaba barátom révén.

 

Azt is fölajánlotta, hogy a Kolozsvári székhelyű cégjéhez szívesen alkalmaz Sz. Ferenc Alapítványi végzős gyerekeket.

Én megköszönöm Istenek mindennemű segítségét, beleértve a tanárok gondviselő szeretetét, a keresztszülők gondoskodását és mindenkinek, aki bármi módon segítette a fiúkat az elmúlt tanévben.

 

Kívánok a gyermekeknek sok sikert a vizsgához, kitartást a még hátralévő három hét gyakorlathoz és természetesen jó pihenést a vakációban.

Isten áldása kísérjen mindannyiunkat  a kijelölt helyes utunkon, hivatásunk teljesítésében.

Testvéri szeretettel: Dánél Sándor

Csíkszeredai, Albert atya házból

2007 június 16-án