A 2010-11-es tanévet szentmisével kezdtük, melynek mottója: "Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”. Ebben a tanévben többször is átgondoltuk, hol a gyerekekkel, hol a kollégákkal ennek a mottónak a jelentését és azt, hogy mi nevelők a gyermekkel együtt mit tehetünk a jobb eredményért.

A kipróbált nevelési módszereket ebben az évben is alkalmaztuk, de mindig vannak kihívások, kérdőjelek a munkánk során.

Átlagosan egy szép évet zártunk, sok jó eredménnyel, diplomával, dicsérettel, de sajnos két gyermekünk osztályt fog ismételni. Azt, hogy miért? Csak isten tudja. Az életre való nevelés az nálunk sem maradt el, részt vettek minden tevékenységen ami a házban, ház körül történt.

Az ősz folyamán: Betakarítottuk a kertből a szép termést, sok minden maradt télire is. Részt vettünk az öregek napján, a szentmisén, versel köszöntöttük. Halottak napja előtti délután kimentünk a temetőbe, meglátogattuk a hozzátartozók sírját, gyertyát gyújtottunk, imádkoztunk. Emlékezetes szép nap volt.

November közepén volt szülőértekezlet, ahol minden gyermeknek megjelent valakije a családból. A gyerekek egy kis előadást mutattak be, utána megbocsátásról beszéltünk és megnéztünk egy kis filmet: ,,Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer”. Jobb-e a megbocsátás? Hova vezet a harag? Jó az valakinek? Megerősítettük a beszélgetés közben, hogy fontosak az édesanyák, édesapák aprónak tűnő feladatai. Beszéltünk a 3. osztályos gyermekek kereszteléséről. Sok ügyes, segítőkész gyerekünk van, meghallgatják egymást. Vannak akik több odafigyelést igényelnek ,,nem minden mag esik jó talajba”. Ezek minket nevelőket is megviselnek. Itt szeretnénk megköszönni a szárhegyi nevelőképzőt, sok jó ötletet kaptunk az előadóktól, kollégáktól. Ebben a hónapban megtartott Kati - bálon különböző finomságok és szórakozási lehetőségek voltak. A gyerekekkel az advent folyamán készítettünk adventi naptárakat, koszorúkat (a templomban is), minden napra kiírtunk egy jó cselekedetet és ezt próbáltuk betartani.

Decemberben elkezdtük a ,,Modern karácsony” című jelenet betanulását. Szent Miklós napján a környező falvak napközis gyerekeivel és nevelőivel együtt voltunk szentmisére, utána a háznál volt a nagy találkozás a mikulással, a gyerekek megkapták ajándékaikat. A farkaslakiak támogatásával el tudtunk menni a sóbányába. Sok munka és áldozat után, Isten segítségével Szent Család vasárnapján a templomban előadtuk a színdarabot. Sokan megtiszteltek jelenlétükkel, nagyon sok szülő megnézte a gyereküket. Megszerveztük újból a szilvesztert nagyobb gyerekeinknek, majd együtt kimentünk az éjféli szentmisére. Vakáció után a gyerekek fogalmazást írtak, hogy a családjukban milyen volt a karácsony. Sok mindent megtudtunk a gyerekeinkről, többek közt azt, hogy nagyon szeretik, tisztelik szüleiket hibáik ellenére is és nem kellettek nagy dolgok ahhoz, hogy örömről írjanak.

Január: A papácsi megszentelte a házat és a gyerekeket, az egész délutánt velünk töltötte, beszélgettünk, imádkozunk, énekeltünk. Ismét volt szülői értekezlet, ahol a gyerekek szerepeltek. Jelen volt az iskola igazgatója is. Ebben a hónapban nálunk volt megszervezve a gyűlés, jó volt találkozni kollegákkal, itt volt Karda Robi, Dávid Balázs. Szerveztünk farsangi bulit, ahol igénybe vettük az adomány pénzből vásárolt 5. 1-es erősítőt. Az iskola karneválon, küllőn díjat kaptunk a zengő ABC-nek öltözött gyerekekkel. A jelmezeket mi magunk készítettük el, a gyerekek egységesen voltak beöltözve. Közben elkezdett tavaszodni. Rendbe tettük az udvarunkat, kertünket, a szülök összevágták az adományba kapott fát és a gyerekekkel elraktu

A tavasz folyamán sokat munkálkodtunk a kertben min például krumpli ültetés veteményezés és még elültettük az Esztelnekről kapott gyümölcs fákat és Istennek hála mind meg fogamzott. Jöttek a megye ellenőrök. Készültünk a Szent László ereklye fogadására: együtt elmentünk gyónni. A gyerekek szépen szerepeltek, elültettük a cserefát, megkínáltuk tejfölös lepénnyel a vendégeket (Ilonka Róza néni jóvoltából). Húsvét előtt minden pénteken keresztúton voltunk, többnyire a nagyobb gyerekeink végezték. Az örökös szentségimádáson a gyerekekkel egy fél órát imádkoztunk, énekeltünk, hálát adtunk és áldást kértünk. Anikó elment szülési szabadságra. Nagyon nehezen váltunk el tőle, mert szép három évet töltöttünk együtt. Ildi Januártól sokat betegeskedett. Nagy lázba voltunk, készültünk az elsőáldozásra, bérmálásra 10 gyereket segítettünk a Jézussal való találkozásra ebből 5 gyereket együtt kereszteltünk meg egy esti szentmisén, ahol jelen volt az igazgató is.

Köszönjük a pap bácsinak, hogy lehetővé tette ezt a felejthetetlen napot, 6 gyerekünk bérmált. Nagy öröm volt megtudni, hogy megszületett Anikó kisfia Áron. Hetente volt egy önkéntesünk Katika, aki kézügyességre tanította főleg a lányokat (papírból fülbevalókat, nyakékeket, és képeslapokat készítettek. Köszönjük a segítségét.

Megkapáltuk, meggyomláltuk a kertet. A nagyobb fiuk, lányok megtanulták a pityóka kapálást (1 sort addig kellet kapálniuk, amíg hibátlan nem lett), ezek azok a dolgok amiket az életre tanultunk. A gyereknapot székelyudvarhelyen  tartottuk meg. Elvittük őket a lepke kiállításra, onnan besétáltunk a játszótérre. A napot a barátok templomában, egy imával zártuk.

Négy gyerekünk ballagott a 8. osztályból, 3-an Somlyón folytatják a tanulást. A tanévzárón az egyik szemünk sírt a másik ujjongott. Sok

diploma, dicséret de volt 2 osztályismétlő is, úgy érzem, hogy az idén többet tanultunk az életnek, mint az iskolának. Valahogy így teltek Máréfalván a napok. Megköszönjük, hogy egész évben biztonságban érezhettük magunkat a Szent Ferenc Alapítvány védőszárnya alatt. De köszönöm az oroszhegyi pékségnek a mindennapi kenyeret és mindenkinek, aki valamivel is segítette a munkánkat, lelkileg támogatott minket nevelőket. Elfáradtunk mindketten Ildivel, de ez így van rendjén. Jó ha eltudunk fáradni.

Túrmezei Erzsébet egyik versére hangolódva szeretnénk megpihenni, kipihenni az év fáradalmait, küzdelmeit, új erőt gyűjteni a jövő tanévre.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Köszönjük, hogy részt vehettünk a tusnádi továbbképzőn, az alapítvány jóvoltából. Jók voltak az előadások, beszélgetések, sok jó ötletet lehetett gyűjteni. De jó volt a Péter Pál napi szentmise, Csaba testvér tanítása. Tibinek és munkatársainak hálásan köszönjük a vendéglátást.

Kató ,Ildi