BÖJTE CSABÁÉK TÖBB EZER NEHÉZ SORSÚ SZÉKELYFÖLDI FIATALNAK VARÁZSOLTAK IGAZI ÜNNEPET PARAJDON

Nincs annál fontosabb, mint karácsonykor ünnepet varázsolni azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs családjuk vagy akiknek a szülei a nehéz anyagi helyzetük miatt erre nem képesek – vallják a sóvidéki gyermekkarácsony szervezői. Az eseményen ezúttal is több ezren vettek részt, nagyon sokan a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott diákotthonokból érkeztek a rendez­vényre. Az ünnepségnek hála legalább egy napra mosoly költözhetett a hétköznapok során sokszor szomorú arcokra.

– Maga Böjte Csaba bá? Mi őt keressük –

szólít meg szombat reggel egy hatfős, nehéz sorsú helyi gyerekcsapat egyik tagja a parajdi kultúrház közelében. A nemleges válasz után szó nélkül továbbindultak a sóbánya irányába, ahová szombaton több ezer gyereket vártak a hagyományos sóvidéki gyermekkarácsonyra. Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója az ősszel e szavakkal fordult a széles közvéleményhez, és kért önkéntes segítséget a rendezvény lebonyolításához: „Angyalok márpedig vannak, sőt te magad is angyal lehetsz a szegény gyermekek számára december 16-án, szombat délelőtt! Olyan felnőttekre van szükségünk, akik nemcsak mosolyognak és ajándékot adnak, hanem ők maguk is ajándékká tudnak válni, ha kell, megfogják a gyermekek kezét, és a hatalmas hangzavarban is jókedvvel, örömmel, egyenletes mozgásban tudják tartani a tömeget!”

S hogy Csaba testvér a rendezvényen részt vevők számával kapcsolatban nem a levegőbe beszélt, arról hamar, a hivatalos kezdés előtt másfél órával megbizonyosodhatunk, mert a parajdi sóbányába induló buszok megállójában már ekkor több száz gyermek és kísérő várakozott. Amikor megérkezett a soron következő „járat”, az összegyűlt, rendezett sorokban ácsorgó gyerekek – a kísérők felügyelete mellett – szinte megrohamozták a buszokat, és csakhamar elfoglalták az összes álló- és ülőhelyet. Így tett egy 53 fős csoport is, amely Marosjára településről érkezett.

– A Máltai Szeretetszolgálat segítségével tudtunk eljönni. A mi csoportunkban hat felnőtt és 47 gyermek van, nem mind nehéz sorsú, de azért sok köztük a rászoruló. Magam évekkel ezelőtt vettem részt először sóvidéki karácsonyon, de akkor még gyermekként, ma már kísérőként utaztam el Parajdra. Elsősorban a saját gyerekeinkre figyelünk, de mindenkinek segítünk, akinek erre szüksége van. Annyira jó érzés, hogy szeretetet tudunk adni a kisebbeknek – mondta mosolyogva Gyulai Henrietta.

CSABA TESTVÉR HATÁRTALAN SZERETETE

Amint a busz megérkezik a bánya bejáratához, a gyermekek bemutatják a karszalagjukat a személyzetnek, majd elindulnak lefelé. Azért, hogy szórakoztassák magukat, a lépcsőzés során sokan a fokokat számolgatják. Odalent, amikor egy-egy csoport megérkezik a bányába, a látvány mindenkit azonnal magával ragad. A gyerekek – a rengeteg játék és a hatalmas tér láttán – örömükben sokszor felsikoltanak, mások megállnak és szájtátva néznek maguk elé.

A többség a mindennapok során nemhogy ennyi csúszdát, hintát és sporteszközt nem lát, hanem akár egyet sem. – Lehet csúszdázni! – kurjant fel egy kisebb csoport, majd el is tűnik a bánya hatalmas tárnáiban. Alig telik el egy fél óra, és a legtöbb játékot már birtokukba is vették a gyerekek.

Közben Benedek Margit helyi önkéntes már a délutánra készül, mert amellett, hogy a társaival együtt folyamatosan figyelnek a rendre, a hivatalos műsor után a helyiek adományaival, teával és kaláccsal kínálják majd a gyerekeket.

– Négy-öt éve járok segíteni a sóvidéki karácsonyra. Vallom, hogy csodás érzés jót tenni másokkal, remek dolog látni a mosolygós arcokat. Nagyon sok itt levő gyermek olyan helyzetben van, hogy ha ez a rendezvény nem lenne, akkor nem is lenne karácsonya – mondja az asszony.

Rövid idő elteltével az egyre sokasodó gyerekhad teljesen belefelejtkezik a játékba, sokan önfeledten hintáznak, mások egyszerre akár öten is lecsúsznak a csúszdán, egy csoport pedig egy hatalmas szivárványszínű ernyőt lobogtat. Folyamatosan többen alászaladnak alatta, majd együtt körtáncot járnak. Eleinte még azt sem veszik észre, amikor megérkezik Csaba testvér, ám amint meglátják, valósággal lerohanják a szeretett ferences rendi szerzetest. Böjte atya ezután minden bizonnyal rekordot állít fel, szinte biztos, hogy ilyen lassan még senki sem tett meg háromszáz métert.

Jószerével minden lépésre jut egy közös fotó, egy kézfogás, egy ölelés, de a szerzetes határtalan nyugalommal veszi tudomásul a folyamatos érdeklődést. Mindenkihez van egy jó szava, sokakat szeretettel ölel meg, több gyerkőc puszit is kap a fejére. Talán egy fél óra is eltelik, amire Csaba testvér eljut a kápolnába.

– A találkozás a nyolcadik szentség, ahol ennyi ember együtt van és imádkozik, ott biztos, hogy az Isten is ott van – fejti ki több részletben, közös fotózásokkal tarkítva Böjte atya. – Az Úr mondta, hogy ha ketten-hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük. Hát itt most több ezren vagyunk, akkor ez fokozottan így lesz – jegyezte meg mosolyogva. Kitér arra is, hogy Mihály román király halála miatt ma a legkevésbé sem buliznak, csak énekelve imádkoznak, amit gyásznapon is szabad.

HATVANHÉT TELEPÜLÉSRŐL ÉRKEZTEK VENDÉGEK

A kápolnába érve Csaba testvér köszönti a gyerekeket, akiknek a többsége továbbra is játszik. – Aki bent van a szentélyben, az kap palacsintát, a többiek nem – csalogatja beljebb a gyerekeket Böjte atya. Nem tudni, hogy az ajánlat tette meg a hatását vagy más játszott közre, de a gyerekek megtöltik az üresen maradt helyeket, majd egy idő után sokan már csak a felvidéki Hajnalvándor zenekar előtt tudnak leülni a földre.

– Imádkozzunk együtt a nemzeti gyásznapon Mihály királyért, a politikusokért és azért is, hogy Jézus legyen az igazi király – tette hozzá a diplomáciai erényeit is megcsillogtatva Csaba testvér. Kovács Ágnes, a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon vezetője, a rendezvény főszervezője arra tér ki, hogy a mostani a 12. Sóvidéki gyermekkarácsony, és amíg az első ünnepségen 1500-an vettek részt, most összesen 67 településről több ezren jöttek el. A szervezők nevében köszönetet mondott a bánya vezetőségének is azért, hogy otthont adtak a karácsonyi ünnepségnek.

A hagyományokhoz híven, a Baptista Szeretetszolgálat cipősdobozba csomagolt ajándékokat, az anyaországi magyarok adományait hozta el a székely gyerekeknek. Hári Tibor, a szervezet ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy a kétezer csomagot szeretettel küldték Magyarországról, és ők is szeretettel hozták azokat.

– Remélem, ez a hagyomány megmarad, ünnepeljetek Jézus Krisztus áldásával – emelte ki a gyerekeknek. Ekkor újra Csaba testvér lépett előre, és arra kérte a gyerekeket, valamint a kísérőiket, hogy mondják el együtt a miatyánkot, Mihály király lelki üdvéért pedig az üdvözlégy Máriát. – Kicsik vagyunk, szegények vagyunk, de imádkozni tudunk – mutatott rá mosolyogva.

Az imádságok után szót kapott Bokor Sándor parajdi polgármester is. – Azt kívánom, hogy minden magyar lelkében legyen ott a szeretet – mondta.

Ezután a Hajnalvádor együttes adott elő zenés imádságokat és karácsonyi dalokat. A produkció óriási hatással volt a hallgatóságra, egyesek a boldogságtól folyamatosan nevettek, mások tátott szájjal figyeltek.

HÁROMEZER PALACSINTA SÜLT KÉT NAP ALATT

A közös éneklés és a – Mihály király halála miatt leegyszerűsített – hivatalos műsor után Kovács Ágnes, mindenki Ági nénije zökkenti ki a gyerekeket az emelkedett hangulatból, amikor közli, hogy néhány önkéntes két nap alatt több mint háromezer palacsintát sütött, amit mindenki kedvére fogyaszthat. A gyerekeknek több sem kell, azonnal elindultak a jelzett irányba, és szinte megostromolták a palacsintákat kínáló önkénteseket, majd az édesség elfogyasztása után újra birtokba vették a játékokat.

Az időközben a hangszereiket összepakolt Hajnalvándor zenekar tagjai ennél lényegesen bőbeszédűbbek. – Nagyon jól éreztük magunkat, örülünk, hogy itt lehettünk, és imádságos lelkülettel együtt énekelhettünk a gyermekekkel. Szeretettel jöttünk ide, és igyekeztünk nagyon sokat adni a gyerekeknek, akiktől mi is rengeteget kaptunk. Hálásak vagyunk, hogy Csaba testvér elhívott minket ide, és ennyi ember előtt felléphettünk. Az kifejezetten jó volt, hogy több éneket együtt tudtunk énekelni a gyerekekkel – vontak mérleget a zenekar tagjai.

Nem sokkal később már Ági néni is boldogan közli, hogy lélekben megnyugodott, mert jól sikerült a karácsonyi ünnepség. Azt mondta, hogy tizenkét éve, amikor Böjte Csaba kérésére megszervezték az első sóvidéki gyermekkarácsonyt, még nem tudták, hogy abból hagyomány lesz.

– Ma már több ezer olyan gyermeknek tudunk legalább egy évben egyszer mosolyt csalni az arcára, akinek talán nem is lenne karácsonya. Mi ennél többet nem tudunk adni nekik, de ennyit nagyon szívesen. A mosolygós arcokat látva megéri a fáradságos munka, azért imádkozunk, hogy jövőre is legyen erőnk és egészségünk a program megszervezéséhez. Ezek a gyerekek legközelebb is várni fogják az angyalkát, és mi nem okozhatunk nekik csalódást – int búcsút Ági néni.

http://magyaridok.hu