A Télapó idén is hosszú utat tett meg – igaz nem Lappföldről, hanem Debrecenből érkezett. Szánja december 4-én egészen Székelyhídig repítette, ahol sok csillogó szemű kisgyermek várta lelkesen.

Érkezéskor régi barátokként üdvözöltük a tanítókat, nem először vagyunk ott, mintha már hazajárnánk. Rövid beszélgetés és élménybeszámolók után megkezdődött a bepakolás. Most sem jöttünk üres kézzel a Dévai Szent Ferenc Alapítvány házába, amely a Petőfi Sándor Általános Iskola két tantermében kapott helyet. Nagy volt a sürgés-forgás, mire minden a helyére került, sok szorgos kéz pakolt, cipekedett. Volt az adományok között élelmiszer, ruhanemű, állólámpa, és még iskolai székek és padok is. A gyermekek eközben már izgatottan várakoztak, és még egy utolsót próbáltak, hiszen készültek ők is a Télapónak és a vendégeknek. Majd miután az adományokat a tanító nénik segítségével elrendeztük, kezdődhetett a műsor, amelyben volt ének és volt versike is, és ami a legfontosabb, sok-sok apró lélek volt benne. A kis csöppségek elevenséggel és élettel telve adták elő mindazt, amit tanultak. Nagyon ügyesek voltak, és azt hiszem, mondhatom, hogy mindenki szívét megérintette az előadásuk.

A befejező dal utolsó soránál egyszer csak csengőszó szűrődött be a folyosóról. Várakozással telve pillantottak az ajtóra a gyermekek, ahol megjelent a jóságos Nagyszakállú. Mivel természetesen mindenki jól viselkedett, egy közös éneklés után kiosztotta a csomagokat. Lelkesen kezdték nézegetni, bontogatni és összehasonlítani, hogy vajon mindenkinek ugyanazt hozta-e a Mikulás.

Mivel a tanító nénik is jók voltak, így őket is megillette az ajándék, amit örömmel fogadtak.

Aztán a Mikulás tovább indult, a gyerekekért is jöttek lassan a szülők. Kis csapatunk néhány tagja pedig felment megnézni, hogy hol tart a Stubenberg kastély renoválása, amelyet 49 évre a Szent Ferenc alapítványnak ajándékoztak. Így a felújítás befejezése után oda költözik majd át a napközi és a gyermekotthon. A hatalmas kertben és a sok szobás, többszintes épületben lesz elég hely, hogy mindenki kényelmesen elférjen.

Mire visszaértünk az iskola épületébe, vendéglátóink már szépen, bőségesen megterítettek.

Mindenki leült enni és közben élénk beszélgetések alakultak ki az aznap történtekről. Ebéd után lassacskán kezdett fogyatkozni a vendégsereg, és mivel több autóval érkeztünk, ki hamarabb, ki kicsit később indult hazafelé. Előtte azért mi is kaptunk ajándékot. A gyermekek a tanító nénik segítségével

csodás díszeket készítettek, amelyekből mindenki választhatott, és hazavihette magával. Csakúgy, mint az élményt, amellyel gazdagabbak lettünk. Mert én még mindig hiszem, hogy jó dolog ugyan kapni, de adni az sokkal jobb, sokkal több, szívnek és léleknek egyaránt.

Adományozók listája:

*Mar-Ne-Váll Kft.
*Országos Mentőszolgálat aktív és nyugdíjas dolgozói Hajdú-Bihar megyéből
*Jobbik Magyarországért Mozgalom
*EUROMEDIC Radiológiai Klinika dolgozói

Szatmári Alexandra

{zoomcat catid=1349}