Kedves ”Mikulás bácsi” és Kedves „Krampuszok”!
Nem lehetett könnyű a szánt előkeriteni , a szarvasokat befogni márciusban és annyi ajándékot, boritékot eljuttatni a sok ismeretlen helyre, Erdélybe. Remélem, hogy a sok kicsi mosoly és boldog arc, amivel fogadtuk Önöket egy kicsit kárpótolta.
„A döntés”: Az édesség és ajándékok sorsát eldönteni nem volt nehéz. Önök még ki sem fordultak a sarkon és a gyerekek már kérdezték, hogy „mikor tartunk édességevős napot”.
A jutalom sorsának eldöntésére is a „gyermekbizottsághoz „ fordultunk. Megkérdeztük, ki járt már Marosvásárhelyre. Na jó, ez buta kérdés volt... Aztán megkérdeztük, hogy ki járt már a Kultúrpalotába, a Várba, vagy éppen az állatkertbe.
Ó, itt már ritkultak a kicsi kezek. Megdöbbentő volt,hogy bár város nincs olyan messze, mégis a gyerekek milyen keveset tudnak róla. És a végső kérdés, hogy ki szeretné meglátogatni?
Ez a kedvenc részünk, amikor ablaktörően boldogan kiáltják, hogy ééén... Tehát eldölt életünk első nyereményének sorsa és kitűztük a kirándulás időpontját a tanév végére.
„A házi feladat”: Hogy mégse érkezzünk meg , mint „Ábel a városba”, a kirándulás előtt megkértük a gyerekeket ,hogy kicsit olvassanak utána, hogy hova is megyünk felfedező útra. Áttanulmányoztunk néhány „ Kincses Képeskönyvet Marosvásárhelyről” , majd szerveztünk egy kis „Ki mit tud? vetélkedőt.
S mig a történet elején sokan a Bernády szobrot is nehezen határoltak be, a vetélkedőn már azt is tudták,hogy Bernády György, a várost megálmodó polgármester volt,sőt a valóra váltott álmiat is tudták,már csoportosan zengték a bástyákat,a régi ferences tempolomokat s ilyenkor olyan nagyon büszke tudok lenni rájuk,ilyenkor érzem igazán mit jelent a nevelő a nevelönéniből.
„A nagy nap”:Talán mondanom sem kell, nyüzsgés és izgalom manó jól megszállta a gyerekeket, de ez aztán társult a nap folyamán jókedvvel, boldogsággal és sikerélménnyel.
A kirándulás első állomása a Kultúrpalota volt, annak minden kis- és nagytermével, köztük a hangversenyteremmel, ahol a gyerekek nagy örömére éppen a filharmónia társulata próbát tartott,majd „felcsigáztunk” a Városháza tornyába, ahonnan megcsodáltuk az elénk táruló várost.
Meglátogattuk és megbeszéltük a város templomai közötti különbségeket és hasonlóságokat, majd néhány nevezetes szobrot és Székelyföld egyik legnagyobb várát. És ahogyan ismerkedtek az új szavakkal,a kérdéseik,gyermeki szemmel-szájjal végignézni a várost ...nagy élmény volt velük..., söt ha Önök erre járnának örömmel ajánlom ezt a kis csapatot GPS-kedésre.
Végül a kihagyhatatlan állatkerttel és a még kihagyhatatlanabb játszótérrel koronáztuk meg a napot. Lehet, hogy vannak dolgok, amelyeket meg lehet szokni, de a gyerekek nevetését, boldogságát, ahogy izgulnak és örülnek egy fagyinak vagy néhány pattogatott kukoricának , ahogy rácsodálnak a dolgokra, ahogy szeretgetnek és szoritják a kezed, ezt nem lehet sem megszokni, sem elfeledni.
Sok gyerek volt ott azon a játszótéren, de nem tudom, hogy hányan voltak, akik olyan igazán tudtak játszani és örülni, mint ők.
Köszönjük, hogy Önök által valóra válhatott a gyerekek álma és imádkozunk, hogy a Jóisten az Önök álmait is váltsa valóra.
Szeretettel,
22 kicsi mosoly, a tanitó néni és Betty nevelő néni Udvarfalváról
