Ennyi gyerek között néha nekem is eszembe jutnak gyerekkorom emlékei.

Emlékszem hogy a Jó Istent, aki anyu szerint mindent látott, úgy képzeltem el ,hogy ott fent a felhőpadlásos megalakásában lakik, a padlóban meg van egy lyuk egy távcsővel ahonnan kukucskál le. Meg emlékszem , egy rajzfilmre ”A varázslatos iskolabuszra” és benne egy „ma talán nem kellett volna felkelnem” kiscsávóra…

Nos, ha Isten egy kilométer órát állitva rám nézi végig a kukucskálón a mai napom , nem csodálkozna a már déli „ma talán nem kellett volna felkelnem” sóhajtásomon, preszesszióban vagyok, délután sebészet vizsga, de délben mégis felüllök a „varázslatos napközibuszomra”. Hogyisne ma a legkisebb manónknak van a szülinapja.

Mintha meglenne írva ,percre pontosan érkezem a napközi elé jó tündér bácsival és csapatával: jó tündér nénivel , a Máltai Segélyszolgálat vezetőivel és az iskola igazgatónőjével.

És jön a kedvenc részem, a találkozás : az elkerülhetetlen gyerektámadás, az ölelésroham után pedig közharc folyik a kezeimért. Milyen kár, hogy csak kettő van belőle. A kis havas kezek belesimulnak a tenyerembe, s mintha megszűnne a külső világ és megszületne egy másik, a puszik, ölelések, kicsi kezek és szivek világa. És ez nem az csak én érdemem ,hogy így szeretnek, ők még mindenkit szeretnek.

Hát kell valaha ,valakinek annál több ,minthogy ennyi kicsi mosoly ott repdessen körülötte(ha ezután összefutok egy- egy depressziós hisztifazék pipivel, kézen fogva viszem be a gyerekek közé…)

Úgy vezetnek be bennünket a „hadiszállásra”, ahol anyu „főhadnagy” tartja a gyerekfrontot,forgolódva két – három nagyobb kislánnyal a Malackás poharak a Superman-es tányérok és lufik között. És én csak csodálom , megtanulni kicsit olyannak lenni ,mint ő. Nos ezt a leckét még jó sokszor át kell vennem.

S a meglepetés?!  Sikerült!

Izgalmukban még a helyüket is alig találják. Nem tudják,hogy kiért, miért van ez a nagy „felfordulás”.

- ”Aztaaaa olyan itt, mintha egy filmes szülinapon lennénk!”

S ekkor jön számunkra is a meglepetés - a kis Norbika,a szülinapos kérése- ha már ilyen szépen fel van diszitve a terem, ünnepeljük meg az én szülinapomat , ami valamikor a napokban volt vagy lesz, nem tudom pontosan.

S a következő kép ahogy a tanitó néni ölébe kapja őt, mi pedig körbeálljuk , s ki nevetve, ki sirva, de elénekeljük köszöntő énekünk az előkerülő csokitortán égő nyolc gyertyácska mellett. Jó tündérnéniék persze mindenre gondoltak, s az ének végére előkerül az ajándékzacsi, benne egy nagy képes gyerekbiblia mellett legó, óra , füzetek, édesség, minden ami gyerekszívnek, szemnek, szájnak ingere…

S a kis ünnepelt öröme mellett olyan jó látni, ahogy jótevőink belefeledkeznek a szeretetadásba s ez még szebbé teszi őket.

S hogy még filmesebb legyen a nap előkerülnek a minihotdogok és a Hupikék Törpikék összes albuma. S ha bárki is azt hinné, hogy a Jótündérek nem tudnak táncolni, én most hivataloson cáfolom.  Így a vonatozás után átadom a bulistafétát Nekik, mert vár rám a varázslatos vizsgabuszom.

Végül is azt hiszem, még sosem mentem ilyen „ felkészülten” egy vizsgára sem. Ritka jól sikerült, s hogy miért, azt este tudtam meg. Kiderült ,hogy eljöttöm után a kiscsapat összefogózkodva mondott egy imát értem.  Így talán nem is az én érdemem a sikeres vizsga, a gyerekek „kiimádkozták” nekem( a gond csak az , hogy szombaton vizsgám van és a gyerekek vakáción vannak…)

Remélem a Jó Isten ilyen napok láttán a mindent látó távcsöve mögött mosolyog s egy kicsikét büszke „az embereire”.

Befejezésül egy utolsó történet: néhány éve egy ferences csapattal Lourdban jártunk. Estére értünk oda, esett is, mégis hihetetlen sok ember volt. Én meg azon filóztam magamban, mégis milyen mennyei posta képes ennyi kívánságot szállítani… Átszáguldottam a tömegen , megkerestem Szabolcs testvért,muszáj volt megkérdeznem, vajon Isten , hogy tud figyelni ennyi emberre egyszerre. Vajon, engem is fog hallani?Szabolcs teso elmosolyodott:Biztos vagyok benne!-mondta.

Lourd csodája az volt számomra, hogy ezt megérthettem . Ma már sokszor elmesélgetgetek Vele és ezt próbálom a gyerekekkel is gyakoroltatni. Biztos néha fogja a fejét néhány ötletünkön, de érezzük,hogy figyel ránk és tudja kikért imádkozunk…

Amikor valakinek szülinapja van,kigondoljuk mit szeretne a legjobban, ráírjuk egy-egy cetlire s elküldjük légipostán az ég fele. Nem tudjuk a Csaba testvér cetlijére mit írjunk az erőt és egészséget kívánságaink mellé, de játsszuk azt, hogy Ön megírja a kis cetliket (23 cetliből mi kettőt elhasználtunk- de még maradt 21) és mi azért fogunk imádkozni a 21 kicsi mosollyal, hogy ezek teljesüljenek…

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

A Jótündéreink,

A 21 kicsi mosoly,
Anyunevelő néni és Betty
Marosvásárhelyről