Istennek hála több kiváló igehirdetőt hallgathattunk és ismerhettünk meg az idei imahéten. Remélhetőleg bőséges lesz az áldás is a szolgálatuk nyomán.

Ezúttal a záró alkalomról szeretnénk beszámolni, amikor Böjte Csaba atya volt a vendégünk. Vele már korábban is volt kapcsolatunk. Többször támogattuk a „gyermekeit“ élelmiszerrel. Gyülekezetünk két tagja önkéntesként is dolgozott a dévai otthonban. A templomunkban a szeretetszolgálat céljából kitett második perselyben az ő megsegítésükre adakoztunk az utóbbi hónapokban. Ő viszont most először járt nálunk.

Tehát február 6-án, vasárnap olyan istentiszteletben/misében lehetett részünk, amivel nem mindenki büszkélkedhet. Lehet, hogy kicsit az elfogultság is „kihallatszik” ebből a mondatból, de ez az alkalom tényleg felért egy csodával.

A liturgiai részt Antal Csaba helybeli lelkipásztor végezte. Azonban már a kezdéskor felcsendült egy katolikus ének, amit a meghívott és nagy számban megjelent katolikus hívek énekeltek. Az igehirdetést Csaba atya vállalta. Ebben főleg a közösség fontosságáról és áldásairól beszélt. Utána úrvacsoraosztás, illetve áldozás következett. Előbb Csaba atya Fábián László helybeli plébánossal együtt végezte az oltári szentség bemutatását, és áldoztak a jelenlevő hívek. Ezt követően Antal József nyugalmazott lelkipásztor és Antal Csaba lelkipásztor osztották ki az úrvacsorát a reformátusoknak, a megszokott rendben.

Végül Böjte atya részletesen beszélt a munkájáról, amit nagy érdeklődéssel hallgattunk. A gyülekezet ámulattal vett tudomást arról, hogy jelenleg Erdély- szerte 63 településen csaknem 2200 gyermeket gondoznak. Majd átadtuk az újabb segélyadományt, ami a „pótperselyben“ gyűlt.

Beszélgetésünk során kifejeztük az örömünket, hogy ilyen szépen megvagyunk „egymás mellett“. Hálát adunk Istennek, hogy ilyen csodálatos eseményben lehetett részünk, és azért imádkozunk, hogy ezen túlmenően valóban „egyek“ legyünk Krisztusban.

Antal József és Antal Enikő