Mintha megannyi apró ezüst port szórtak volna a földre az égi angyalok seregei, úgy esett a hó aznap este, amikor megérkeztünk Parajdra.

Kiss Kata énekesnő a MaZa megalakulásának a 10 éves évfordulója alkalmából, Baráti Társaságunk örökös tiszteletbeli tagja részére….”

A kis ékszerdobozt melyen a következő felirat állt : „ BÖJTE ÉKSZER” gyermeki kíváncsisággal nyitottam ki. Egy kézzel készített ezüst kitűző állt benne, mely a Baráti Társaság jelképét ábrázolta, és amelyet azóta is a szívem felett őrzök. Legszívesebben összecsókoltam volna az egész világot, annyira nagy boldogság és megtiszteltetés volt számomra, hogy ebben a kitüntetésben részesülhettem! Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Cseh Gábornak és a Baráti Társaságnak, hogy ekkora örömöt okoztak számomra, amit szavakkal leírni nem igazán lehet.

A kitüntetéssel a kezemben, és a Barátaimmal az oldalamon elindultunk a bánya kijárata felé. Minden padon és sarokban gyermekcsoportok „bontották őrülten a csomagokat” és angyali hangon kacagtak a boldogságtól.

Tele volt élménnyel a szívünk, és csordultig töltődtünk szeretettel.

Este még megcsodálhattuk a Szent Borbála Napközi otthon gyermekeinek bensőséges karácsonyi műsorát és ajándékbontását, majd következett a búcsúvacsora, ahol egy nagyon színvonalas néptáncbemutatóval kedveskedtek nekünk a fiatalok. Furcsa érzésem támadt, olyan volt, mintha mindig is ide, közéjük tartoztam volna. Mintha mindig is ismertük volna egymást, mintha egyek lennének a gondolataink és a szeretet is, ami körbevett bennünket mintha a szívünknek ugyanabból a forrásából fakadt volna. Hogy mennyi idő múlt el pontosan amióta itt voltunk, nem tudtam pontosan. Olyan gyorsan telt az idő mintha loholt volna, és egy-kettőre a búcsú órájához érkeztünk. Ági néni a szívét adta nekünk útravalóul. Annyira szerettem volna mondani neki valamit. De a szavak elhalkultak és mi csak álltunk összeölelkezve könnyes szemmel a búcsú pillanatában és én máris visszavágytam Parajdra. „Könyörgöm, Istenem adj még nékünk sok-sok ilyen napot”- imádkoztam magamban. – s azzal elköszöntünk egymástól.

Ez volt a Kiss Kata Zenekar Karácsonya Meseországban…mert igazi Meseországot teremtett a gyermekeknek egy pár napra az a sok- sok ember, aki itt volt, és az is, aki nem volt itt, de adott, vagy csak éppen rájuk gondolt. Köszönöm tiszta szívemből Mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy kijuthattunk Erdélybe, és megtarthattuk a gyerekeknek a karácsonyi koncertünket:

Köszönet Kovács Ágnesnek és Csaba Testvérnek, Ányos Gábornak, Magas Krisztának, Tutinka Zoltánnak és a Magyar Portékának, Szaniszló Jánosnak és a Hubertus-nak, Kázsmér Kálmánnak és a Duna Televíziónak, A Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak, az Echo Tv-nek, A Magyar Katolikus Rádiónak, a Lánchíd rádiónak és Bizse Ferencnek, a Magyar Kempo Szövetségnek, a Villki-nek, Csűrös Csillának, Németh Miklós Attilának, Csiba Lajosnak, Mester Andreának, Cseh Gábornak és a Baráti Társaságnak, Dali Attilának és a Stilltech-nek, Vanczák Róbertnek, a Corvinus Rádiónak, és mindenkinek, akik ajándékot küldtek a gyermekeknek és egy cipős dobozba csomagolták minden szeretetüket. És nem utolsó sorban köszönöm a Zenekarom minden tagjának!

Azóta az én szívemben örök Karácsony van, mert a lelkemben ezernyi csillagszemű angyalt hordozok. A szeretet és összefogás hatotta át a Parajdon töltött időt, s mindnyájunknak életre szóló élményt adott. Megtanultunk újra gyermeknek lenni.

Viszont tudom jól, ha elmúlnak az ünnepek és kialszanak a karácsonyi fények, Meseország újra Valósággá változik. Visszatér a mindennapi küzdés, és gyerekek százai toporognak az ajtóban arra várva, hogy befogadják őket. Hogy valaki szóljon hozzájuk egy kedves szót, adjon enni, adjon tiszta ruhát és menedéket. Hogy ne csak karácsonykor kapjanak tündérmesét és

Meseországot, hanem az év minden napján.

Mi ezért fogunk küzdeni.

Ámen!

Kiss Kata
Sály, 2010-12-27