Kedves Csaba testvér!
Szeretettel üdvözöllek
és köszönöm az üzeneteket, beszámolókat, amelyek megérkeztek
címemre, csak akkor nem tudtam foglalkozni velük, mivel nem voltam
idehaza. Különösen meghatódtam a meglocsolandó lányoknak küldött
üzeneteden, nagyon köszönöm. Különös locsoló gondolat, éppen
ebben rejlik szépsége.
Képzeld egy nagyon érdekes
kiránduláson vettem részt - hiszen Boszniában meglátogattuk a piramisokat.
Két kis busszal voltunk közel negyvenen, kellemes társaság. A buszban
már örvendeztem magamban, hiszen figyelve az ott utazok beszélgetéseit,
sokszor elhangzott a neved, a csodálatos munkád dicsérete. A hölgy,
aki szervezte az utat már többször járt Nálad. Mivel sok utat szervez
Erdélybe is, más társaságokat is megkeresett, hogy segítsenek,
de mint mondta, lehet, hogy csak fiktív társaságok, hiszen gyerekeket
nem találtak, csak magyarázkodást. Nem árultam el kapcsolatomat
az Alapítványhoz, csak hallgattam, és a végén lepleztem le magam
kisebb közösségnek.
Csodálatos az a táj,
amerre jártunk, bár a háború maradványai, véres fogai, széttépett
házai és életei még ott állnak az utak mentén. És rengeteg temető
és sír van, mely figyelmeztet a pusztításra. Szomorú, hogy emberek
mire képesek, milyen célt szolgálnak a dicsőségért, a hatalomért?
- nem is tudom, minek nevezzem. Hála Istennek, azért szépen épül
a környék, fejlődnek, szépítik kis egyszerű, néhol nagyobb otthonaikat.
Az emberek kedvesek, barátságosak. Éppen abban az időben egy másik
magyarországi busz balesetet szenvedett és miután mi visszatértünk
kis városunkban Visoco-ba, az emberek szeretettel fogadtak, üdvözöltek,
hogy jó hogy megvagyunk és nem lett bajunk.
Ott volt a csoda is a
4 piramis (Nap, Hold, Szeretet, Sárkány), a piramisvölgyben és valószínűleg
a belsejükbe vezető alagutak, melyet már elkezdtek feltárni. A csoda,
a sok-sok kérdés ott lebeg mindannyiunk fejében, keresve a válaszokat
kik építették? Miért? Milyen célból? Mert hogy nagyobbak és régebbiek
(12.000 év) mint az egyiptomi piramisok, de nem hasonló célból épültek,
mint az egyiptomiak, nem temetkezési helyek. Egy biztos, hogy nem a
természet csodájával állunk szembe, hanem szorgos emberi kezek munkája
és a piramis tetején nagyon jó állni – talán, mert közelebb
kerülünk a Teremtőnkhöz.
Sikerült feltöltődnöm
ezen az úton és talán közelebb kerülni Szent családunkhoz. Kiránduló
társainkkal jókat beszélgetve, találgatva a rejtélyeket, együtt
imádkozva, megölelve egymást valóban a szeretet útját jártuk.
Látod mennyire érdekes,
egy évezredekkel ezelőtti, most lassan felszínre kerülő, álruháját
levetkező ősi objektum el tud vezetni – a mi esetünkben 35 embert,
de – embereket, azok gondolatait, cselekedeteit a szeretet útjára.
A hegyet, a piramist csak szeretettel lehet meghódítani, nyílt, tiszta
szívvel. Lehet, hogy ez is a célja a köntösét oldó piramisnak,
hogy rávezesse az őt, meglátogató embereket a helyes gondolkodásra,
a szívük kitárására egymás és a teremtő Jó Isten felé.
Kedves Csaba testvér,
úgy éreztem, ezt elmesélem Neked is, hiszen tudtam, éreztem, hogy
Te is ott vagy velünk, az útmutatásaid, üzeneteid is ott tükröződnek
az éppen nyíló csillagvirágban, szélrózsában, a lombját bontó
fákban, a Hargitát is beterítő fenyők tűlevelében.
Szeretettel üdvözöllek,
és most már vagyok és intézem feladataimat.
Székely Gyöngyi
