Böjte Csaba testvér december 24-i ünnepi interjúja a Népszavában, karácsonyi üzenete a Magyar Hírlapban olvasható.

 

 

 

 

A Népszavában (Szép kihívás… 8. o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője nyilatkozik új, szalontai gyermekotthonában, ahol tizenhat „édestestvérről” gondoskodnak. Böjte Csaba immár kétezer utcagyerekről gondoskodik. Elmondta: a gyermekekért, ha kell, a Marsra is elmenne koldulni. Egyetlen szülőt sem hibáztat, aki nem tud gondoskodni gyermekéről, egyúttal hangsúlyozza: a családokat nem szabad szétszakítani. Csaba testvér figyelmeztet: „Jó lenne, ha valahogy megértené ez a mai világ, hogy nagyon fontos az összefogás. Szalonta tipikus példája ennek. A helyi plébános úr kérésére a polgármester ajándékozta ezt a kaszárnyát, ahol az interjú is készült, a gyerekeknek. Civil szervezetek összefogtak, és lám-lám, épül az otthon. Nagyon rossz az a mai világban, hogy sokan úgy gondolják, mindent az államnak kell megoldani. Az állam pedig sokszor úgy gondolja, hogy az ő munkájába se civilek, se az egyház ne szóljon bele. Pedig ha a széknek három lába van, háromfelé szétmegy, akkor a nemzet a földre esik. Azt gondolom, nagyon fontos lenne a szimbiózis, az egymásra való figyelés. Ennek a szalontai háznak a története nagyon előremutató, szép dolog. A magyar időben huszárlaktanya volt itt, amiből aztán később a határ alakulásakor román kaszárnya lett. Ezekben az épületekben, ezekben az udvarokban az embereket igazából ölni tanították, harcolni, vagyis a háború fészke volt. Azután 2005-ben a polgármester úr felhívott és azt mondta, nekünk adnák a kaszárnyát. Emlékszem az elején azon töprengtem, milyen buta gondolat ez, mit keresnék én egy kaszárnyában a gyerekekkel. Aztán eljöttünk erre az udvarra, sétáltunk a polgármesterrel, néhány kollégámmal, támogatóval, gyerekekkel. Az egyik gyerek azt mondta: abból az őrbódéból milyen érdekes homokozót lehetne csinálni. Akkor Izaiásnak egyik szép mondata jutott eszembe, amelyik arról szól, eljön az az idő, amikor a kardból ekevasat kovácsolnak, mikor a lándzsából oltókéseket, mikor nem fog ember emberre támadni ezen a földön. És úgy éreztem, szép kihívás lenne a háború fészkéből szeretetotthont csinálni. Most olyan nagy élmény nekem, hogy filmeznek ebben az udvarban, ahol egykor katonák szuronyos puskával masíroztak, s ahol most gyerekek futnak a labda után, és önfeledten kacagnak, éneklik a Mennyből az angyalt. Ez nemcsak arról a nyolcvan gyerekről szól, aki itt otthont kap, vagy a többiről, aki a másik 79 intézményünkben él, hanem arról is, hogy van remény, van jövő, igenis alakul, szépül, kibontakozik ez a világ. És azt hiszem, hogy ez mindannyiunk számára örömöt, biztatást kell jelentsen.” A dévai gyermekmentő szerzetes azt is elmondta: „Az anyagi dolgokat nagyvonalúan a Jóistenre szoktam bízni, nagyon sok jó ember van, és jó dolgokra az emberek szívesen adnak.”

Böjte Csaba testvér karácsonyi üzenete

A Magyar Hírlap (17. o.) Meglelni a XXI. század Betlehemét címmel közli Böjti Csaba karácsonyi üzenetét: „E szent karácsonyi időben népem nagy családja számára nem a tudást és nem is a hitet kérem, ez többé-kevésbé mindannyiunkban megvan, hanem „Éhséget”, az „olthatatlan Szomjúságot”, mely kitép tespedtségünkből és elindít az Igazság felé. Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből a magam cinikus, értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen, ajándékként kérem az elégedetlenség továbbvivő erejét, mely segít elszakadni a kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző-eltemető intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam. Adj erőt Uram, hogy hatalomvágyammal szembemenjek, ne féljek az igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat lesöpri a történelem asztaláról, de mely szabaddá tesz, mely új hajnalt ígér. Erőt kérek, hogy a Trianont, a holokausztot és többi személyes közösségi sérelmemet elengedve útra keljünk, és megtaláljuk a XXI. század Betlehemét. Igen, hiszem, hogy Te a XXI. század embere számára is meg akarsz születni. Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem fújták le. Van tovább. Te minket is, e fiatal évszázad megszeppent fiait is vársz, karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk kérdéseire, ezért kérek éhséget, erőt Uram, hogy erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk, kérdéseinkkel szembenézve útra keljünk és megtaláljunk. Napkeleti Bölcsek, vezessetek!”

Magyar Kurír