Karácsonykor Zsóka nevelőnénivel kimentünk a parkba. Útközben énekeltünk. A parkban játszottunk, amíg a karácsonyfát kidíszítették. Hazajöttünk, és lementünk a kolostorba, ott állt a szép karácsonyfa, és alatta a csomagok!

Dévai történetek - ahogy a gyermekek visszaemlékeznek

"- Mi a legszebb Dévai élményed?
- Az, hogy amikor idejöttem, a papbácsi befogadott."

Karácsony a kolostorban
Karácsonykor Zsóka nevelőnénivel kimentünk a parkba. Útközben énekeltünk. A  parkban játszottunk, amíg a karácsonyfát kidíszítették. Hazajöttünk, és  lementünk a kolostorba, ott állt a szép karácsonyfa, és alatta a csomagok! Előadásokat tartottak nekünk, és utána mindenki kapott egy csomagot. A  családommal felmentünk a lakásba, és elkezdtük bontogatni az ajándékainkat.  Közben feljött Gabi bácsi, a nagyfiúk nevelője, és fényképeket készített,  amikről utóbb kiderült, hogy nagyon jól sikerültek.
Az ajándékom egy nagyon szép csomag volt. Volt benne egy maci, akit nagyon  szeretek, és még most is megvan: otthon pihen. Nálunk minden ünnep nagyon vidám, az idén is a Mikulás bácsi nagyon sok ajándékot hozott. Ez múlt vasárnap volt, s nemcsak a családoknál járt a Mikulás, de a templomban is volt, és végül elbúcsúzott tőlünk.

Dávid Anna

A magyarországi cserkészcsapat látogatása Nagyon sok kedves élményem van. Például, amikor vendég cserkészek voltak itt  a múlt hétvégén és elmentünk együtt a Déva várára. Én is elmentem, és olyan  jól telt, hogy jobban nem is telhetett volna! Fogócskát játszottunk, és én  felmásztam valahova, ahonnan nem tudtam lejönni, így végül ők szedtek le.  Délután is átjöttek a lakásunkba, sokat kacagtunk és beszélgettünk. Este  pedig betlehemest adtak elő nekünk a templomban. De az rossz volt, amikor elbúcsúztak… Megadtuk egymásnak a címünket. Remélem, hogy még jönni fognak.

Kovács Angyalka

A dévai cserkészcsapat megalakulása Nekem nagyon tetszett, amikor megbeszéltük, hogy a cserkészcsapatunkat, s  vele a zászlónkat felavatják avval a névvel, hogy Néri Szent Fülöp csapat.  Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy felszentelik a csapatunkat. Most egy éve hallottam először arról, hogy "cserkészet". Akkor még nem is  tudtam, hogy mit jelent, de mikor megértettem, megtetszett. Magyarországon  vettünk részt egy cserkésztáborban, és ott avattak fel engem is. Nagyon  boldog voltam, amikor meghallottam, hogy felavatnak!

Fülöp Róbert

Kirándulás Déva várán - némi félreértéssel
Tavaly vendégek érkeztek, és a nevelőnénimmel elhatároztuk, hogy mi, a
gyerekek elvezetjük őket és megmutatjuk Déva környékét és a várat.
Miután  fent a várnál jól kijátszottuk magunkat, lementünk a parkba és
ott  sétáltunk, de lehetett mászkálni a várhoz vezető lépcsőkön is. Én a
 lépcsőket választottam, mert a két szélén a fákon mókusok ugrándoztak.
Amíg  néztem-nézegettem, miként sárga fiútréningben voltam és a hajam is
úgy volt  elrendezve, hogy fiúnak látott az, aki mellettem ment át.
Megtörtént, hogy  jött egy román család és kérdezik tőlem, hogy:
- "Te fiúcska, lennél szíves megmutatni a várhoz vezető utat?"
Amikor ezt meghallottam, nagyon elcsodálkoztam, és a sapkám levettem, s
kiderült, hogy lány vagyok. A család bocsánatot kért, de igaz, ők is
elcsodálkoztak azon, hogy nem vagyok fiú, hanem lány. Elmagyaráztam
nekik az  utat, majd lejöttem a csoportomhoz. Amikor elmeséltem nekik,
hogy mi  történt, mindenki jót kacagott rajtam.
Ciobonasu Gabriella

A ministráns
Legszebb dévai élményem az, hogy idekerültem. A testvérem már hamarabb
volt  itt, és ő mesélt arról, hogy milyen, és mivel foglalkozott.
Felsorolta, és  én sok mindent, csupa szép dolgot hallottam. A legjobban
a ministrálás  tetszett meg. Egy péntek este hat órakor elmentünk a
misére, és együtt  ministráltunk. Azóta járok ministrálni.
Imre pap bácsi azt mondta a ministránsoknak, hogy kedden héttől nyolcig
ministráns-foglalkozásokat tart. Én minden kedden jártam a
ministránsfoglalkozásra, és misére szombat reggel, hétfőn reggel és este
és  vasárnap.
Egy kis idő után Imre papbácsi megszabta az időt, hogy mikor avatnak fel
 minket. Csaba testvér egy vasárnap meghallgatta a kérésünket, és
felavatott  ministránssá. Azóta nagyon boldog vagyok, hogy ministráns
lehetek!
Tatár Róbert

A nyuszi és a hörcsög
Egyszer elmentem Laci bácsival a kertbe. Amíg dolgozott én megetettem a
nyuszikat. Ahogy adtam nekik a kukoricát, az egyik meghúzta a kabátomat
a  fogával jó erősen, ameddig egy másik meg akarta enni a kezemet. Még
egy  nyuszi hagyta, hogy simogassam. Nagyon szuper élmény volt számomra,
mert  nagyon szeretem az állatokat, a nyuszikat különösen. A hörcsögöket
is nagyon  szeretem, és otthon sok hörcsögöm volt, és Dévára is elhoztam
egyiküket Laci  bácsinak. Itt is nagyon szeretett lenni a hörcsög, de
egyszer elfutott és én  "óóó"-ztam bánatomban.
Draghici András


Szánkózás
Nemrég pedig elmentünk szánkózni. A barátaimmal Barnival és Boldizsárral
 mentem, és úgy csúsztunk, hogy szinte elestem és elborultam. A lányok
megmostak minket a hóval, de úgy, hogy a fülem, az orrom, a szám is tele
 volt hóval! A szánkóval aztán én mentem Marika nevelőnénivel, és úgy
száguldottunk, hogy az mindig élmény marad nekem!
Miután a hómosást kaptuk a lányoktól még el is estem, és tiszta hó
voltam,  aztán a kis Andrással mentem a szánkón, de úgy hogy a hátunkkal
feküdtünk a  szánkón!
Draghici András

A szüreti bál
Ősszel elérkezett a szüreti bál, és a nevelők elhatározták, hogy
szerveznek  egy szüreti bulit.
A kicsiknek négytől hétig volt. A nagyobbaknak héttől fél tizenegyig.
Nagyon  jó volt. Volt lehetőség táncolni, énekelni, kérdéseket tettek
fel, és  kellett válaszolni annak, aki tudta, és volt karaoke játék.
Szép énekeket  énekeltek nekünk. Az éneklésben én is részt vettem.
Díjaztak is! Végül,  amikor vége volt a bulinak, akkor kis
szőrmeállatokat dobott nekünk Zsóka  nevelőnéni, és mindenki, aki csak
ott volt kapott. Ezután még feltették az  utolsó éneket, és mentünk
haza.
Horváth Tünde

Mikulás napja
Reggel korán keltem, és máris eszembe jutott, hogy pont ma van a Mikulás
 napja. Nagyon boldog voltam. Elmentem iskolába, és akkor mindenki jött
hozzám, és sok ajándékot kaptam. Ezek között volt egy maci, amelyik
különösen édes, mert a kezében egy szép piros szív van. És aznap még a
hó is  hullott! Aznap még sokat játszottam a hóban, és mindenki örömet
okozott  egymásnak. Akartunk egy hóembert is készíteni, de az nem
sikerült, mert  jöttek a fiúk és belerúgtak, és akkor a szép hóember
leomlott, de azért nem  kezdtünk sírni, hanem elkezdtük hógolyózni őket!
Törőcsik Malvina

Téli kirándulás
A múlt télen, egy vasárnapi napon a nevelőnénivel az egész családunk
felment  a várra. Ahogy mentünk a várhoz, olyan jeges volt az út, hogy
nagyon sokszor  visszacsúsztunk. Kakucs Robi úgy megcsúszott, hogy a
lábamba kapaszkodott.  Volt ott egy kő, így mondtam, hogy kapaszkodjon
abba, és én majd nyújtok  neki egy botot, amivel majd felhúzom. Így is
történt. Lehet, hogy  egyszerűbben is ment volna, de így különösen
izgalmas volt!
Mentünk tovább, és felértünk a vár udvarába. Ott is nagyon jeges volt.
Megálltunk az egyik fal mellett és lenéztem a városra. nagyon szép volt
a  kilátás. Akkor úgy éreztem magam, mintha repülő méh lennék. A
nevelőnéni azt  mondta, hogy most már lassan menjünk haza. Ahogy mentünk
haza még nagyokat  csúszkáltunk!
Szilágyi Lőrinc

Leesett a hó!
Nagyon örültem, amikor először jelent meg a nagyon nagy hó. Minden
gyerek  kint játszott, szánkózott. Egyik este kint csúszkáltam a tömbház
előtt két  lánnyal. Az egyikük elakasztott, és elestem. Ahogy elestem,
láttam, hogy  mellettem van egy jégdarab, ami nagyon erős és síkos, és
bele lehet nézni. Estére az ablak alatt már akkora hó kerekedett, mint
én. Akkora volt, hogy  amikor lementem, előre estem benne. A hó magas
volt az balak alatt, és jól  ráragadt a hógolyókra. Másnap a szünetben
is kimentünk a jéghez, és még  mindig nagyon csúszós és síkos volt.
Lóránd futásból megcsúszott a jégen, és  egy másik osztálytársunk
meglökte, és akkorát csúszott, hogy csak na!
Máté Zsolt

Az én tizenkettedik születésnapom
November 2.-án van a születésnapom. Aznap délután, mikor hazajöttünk az
iskolába, Reni behívott az egyik szobába, hogy beszélgessünk. Amíg
beszélgettünk, a nevelőnéni előkészítette a másik szobát: kazettafon,
tészta, gyertya, ajándék volt előkészítve. Amikor beléptem a szobába
elénekelték a "Boldog, boldog, boldog születésnapot!" dalt. Én
meglepetten  hökkentem meg.
Ugyanis, nem is tudtam, hogy szülinapom van. Aztán elkezdődődött a
mulatság,  ami nagyon sokáig tartott. Az volt a legjobb, amikor a
nevelőnéni azt  mondta:
- Lányok! Amikor meguntátok, feküdjetek le!
Igen ám, de az volt a baj, hogy mi nem untuk meg. Időközben persze
kibontottam az ajándékaimat is, amikben egy ezres kirakós, egy bőrszett,
 benne egy csat, egy nagy csoki és egy üdvözlet volt. Majd végül is
lefeküdtünk és türelmesen vártuk a reggelt.
Máté Zsófia

Dévai Karácsony
Nekem a legnagyobb élményem Déván az volt, hogy amikor idejöttem, a
papbácsi  befogadott, és a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban lakhatom.
A legszebb  emlékem a karácsony! A papbácsi mindent megengedett nekünk!
Reggelire  lekvárt vagy vinettát ettünk. Délben leves és második fogás
volt. A vacsora  pedig szalmakrumpli.
Karácsonykor a papbácsi az ebédlőben előkészítette az ebédlőben a
karácsonyfát, és még számos egyéb dolgot, ami a karácsonyhoz tartozik.
Mindannyian bementünk, és elkezdődött a karácsony. Kaptunk ajándékokat,
ettünk, ittunk, szórakoztunk az ebédlőben.
A papbácsi mindig olyan jó velünk, és karácsonykor mi is különösen
igyekeztünk, hogy jók legyünk., jól viselkedjünk.
Ceausu Gyuri

Magyarok Nagyasszonya Kollégium és Magániskola tíz éves
Nekem Déván ez a harmadik évem, és amióta itt vagyok, nagyon sok szép
élményem volt. Az egyik legszebb élményem 2002. október 8.-án volt.
Aznap  töltötte be a kolostor, vagyis a Magyarok Nagyasszonya Kollégium
és  Magániskola a tizedik évét. Különösen finom ételeket kaptunk, és
nagyon sok  szép előadást láthattunk, amik nekem nagyon tetszettek.
Remélem, hogy 2003.  október 8.-án újból ünneplünk, és mindannyian
egészségesek leszünk, hogy meg  tudjuk nézni az előadásokat.
Moraru Róbert

Csúszkálás a Maros partján
Lassan közeledtünk január felé. Már kezdett olvadozni a hó.
Elhatároztuk a nevelőnénimmel, Sütő Mónikával, hogy ezekben a napokban
csúszkálni megyünk. Az egyik vasárnap a nevelőm így is szólt:
- Lányok, gyertek csak!
Mi összegyűltünk az előszobában. A nevelőnéni beszélni kezdett:
- Akarjátok, hogy ma menjünk csúszkálni?
- Igen! Hurrá! - kiabáltunk mi nagy örömmel. Összegyűjtöttük az összes
szánkót, és elindultunk. Útközben az egyik barátnőmmel beszélgettünk a
szeretetről és a jóságról.  Mi addig mondtuk a miénket, amíg a
nevelőnéni  egyszercsak felkiáltott:
- Megérkeztünk a Maros partra!
Mindenki szerteszaladgált, és felszaladtunk a nagy dombra. Ott
csúszkálni  kezdtünk. nagyon élveztem! Sokat estem, viszont sokat
kacagtam. Bújtunk bele  a pungákba, és engedtük el magunkat. A
nevelőnénimmel csúszkáltam a  legtöbbet. Nagyon izgalmas volt, és sose
fogom elfelejteni, hogy milyen  jókat kacagtunk, szórakoztunk!
Sinka Zsuzsa-Mária

Ünnepi szavalás
Egy március eleji szép napon bejött az egyik tanárnéni az osztályunkba,
és  két verssel odajött hozzám, és azt mondta, hogy tanuljam meg ezeket,
mert  március 15.-én én fogok szavalni. Engem ez nagyon meglepett, mert
én mindig  azt hittem magamról, hogy nem tudok szavalni, de a tanárnéni
mégis engem  választott!
A lakásban sokat gyakoroltam, és a nevelőnéni is sokat segített, hogy
hogyan  kell kifejeznem magam. Végre eljött a március 15.-e, és nekem ki
kellett  állnom szavalni. Elmondtam a verset - hiba nélkül! Mikor véget
ért az  ünnepség, a tanárnéni megkeresett és nagyon megdicsért, és még
azt is  mondta, hogy máskor is menjek szavalni.
Ezek a szavak engem nagyon meghatottak és nagyon örültem neki.
Mihály Andrea-Hajnal

Barátkozás a vendégekkel
Egy nap vendégek érkeztek Budapestről. Korábban nem nagyon mertem
odamenni  hozzájuk, de akkor az volt nekem az örömöm, hogy
megbarátkoztam velük. Sokat  beszélgettünk, sokáig ott maradtak, tévét
is néztünk, és este együtt  imádkoztunk. Velünk maradtak, amíg
lefeküdtünk. Még gyakoroltuk a különféle  cserkészüdvözléseket és
tisztelgéseket. Nem nagyon tudtam elaludni, ezért  még kijöttem a
szobából. Az egyik vendégbácsi azt mondta, hogy csináljak  néhány
fekvőtámaszt, és sokkal nyugodtabban alszom majd. Így is történt! Gönczi
Sándor

Barátság
Ötödik osztályba mentem, amikor Dévára jöttem. Nehezen találtam fel
magam,  nehezen barátkoztam, és attól féltem, hogy az osztálytársaim nem
szeretnek.  Legelőször Pop Misit ismertem meg. És Pop Mihály viselkedett
velem a  legjobban! Nekem most is Pop Misi a legjobb barátom, vele
egyezek a  legjobban, ez így volt, egészen mostanáig hetedikig, és
remélem, továbbra is  így lesz.
Szász Levente

A legszebb család a világon
Karácsonykor mindenki összegyűlt a belső udvaron, és ott volt a
karácsonyfa  is! Ott mindenki örvendett, hogy karácsony van, és úgy
összetartottunk, mint  egy igazi család. És mindenki ajándékozott
mindenkinek valamit, akár valami  csekélységet, amit maga készített.
Szerintem minden család ilyen kellene legyen, mint ez itt. Ez a legszebb
 család a világon.
Papp Attila

Vele örültem
Nekem Déván a legfontosabb a papbácsi. Ő olyan jó hozzánk, és mindenre
gondot visel. Én tudom, hogy milyen nehéz neki, mennyi mindent kell
intéznie, szerveznie. Vele örültem, amikor megtudta, hogy az idén
kevesebbet  kellett fizetnie az államnak, mint tavaly.  Ez az egyik
legszebb élményem. A  másik, hogy magyarból két tízest kaptam.
Pop Mihály

A legjobb barátnő
Mindig voltak élményeim, jók és rosszak egyaránt. De azt hiszem, inkább
jó  és vidám élményeim voltak. Ahogy visszaemlékszem az ötödik, a
hatodik  osztályra, meg arra, amire a hetedikből eltelt, előttem
lebegnek a jó  élmények. Nagyon szeretem a bulikat, és ezeken jól is
érzem magam. Így  idetartoznak az iskolai bulik is, de azok semmik
amellett, hogy most hogy  érzem magam itt.  Vannak apró események, amik
nagyon csodálatosak, például,  amikor az egyik társam,  …  megfürösztött
a hóban.
Minden télen fürösztve voltam, de most életemben először voltam nagyon
boldog ez által. Ez is nagyon jó élményem volt.
Nekem nagyon fontos a legjobb barátnőm. Sokat röhögünk, léháskodunk (nem
 mindig), szórakozunk. Mindig vagy általában jó a kedvünk.  Sok-sok jó
élményünk közül egyik sem ártott meg nekem, mert tudom, hogy "jóból is
megárt a sok", és mintha ez idetalálna, mert a sok szórakozás miatt a
vége  még rossz is lehet.
Tehát a legjobb élményem - összefoglalva: a szórakozás - kimond mindent,
 amit csak lehet és lehetséges.
Dénes Edit

Az első tábor
Emőke nővérem már hamarabb Dévára került. Egy szép nyári napon édesanyám
azt  mondta, hogy menjünk el Emőke évzárójára. Elindultunk és
szerencsésen  megérkeztünk Dévára.  A kolostornál másnap reggel
találkoztunk a papbácsival  és az egyik nevelőnénivel. Móni nevelőnéni
kérdezte anyukámtól, hogy van-e  útlevelem. Anyukám mondta, hogy igen,
van. Ekkor a papbácsi megkérdezte,  hogy lenne-e kedvem elmenni egy
kéthetes táborba. Persze, hogy volt! Eljött a nap, amikor indulhattam a
táborba. Elindultunk és estére  megérkeztünk nagy szerencsésen a
buszról, és már ott vártak a családok.  Mindenkit hazavittek. Aztán
voltak programok, voltunk hittantáborban is, ami  nagyon jól telt.
Amikor eljött volna a hazaindulás szomorú napja, kiderült,  hogy még
maradhatunk két hetet! Egy bácsi átvitt minket egy másik családhoz,
ahol szintén nagyon jól érzetem magam. Nagyon szomorú szívvel váltunk el
az  utolsó napon.
Galaczi Kata