A nyári médiatábor résztvevőjeként, lehetőségem nyílt arra, hogy július 21-én életemben először - és remélem nem utoljára - bemehessek egy újság szerkesztőségébe.
Az ízletes ebéd elfogyasztása után, besétáltunk a Csíkszeredában székelő Csíki Hírlaphoz. A bejáratnál egy kedves, örök vidám és mosolygós újságíró néni fogadott, hogy bevezethessen a média egyik állomására. Az igazgató úr, Rédai Attila, készségesen a rendelkezésünkre állt mindenben, körbevezetett, és beavatott az újságírói életbe.
Nagyon jó érzés töltött el és megduplázta bizalmamat az idegen újságírókkal szemben.
Amikor beléptünk a szerkesztői, tördelői irodába ahol, mint szorgos méhek dolgoztak, minden fenntartás nélkül abbahagyták a munkájukat csak azért, hogy kérdéseinkre válaszoljanak.
Számomra ez a világ új, de mégis valamiért vonzó…. Az igazgató úrhoz bátran fordulhattunk kérdéseinkkel, mert ő mindenre szívesen válaszolt. Az újságírók közül Ildikó néni, aki életvidámságával és kedvességével szimpatikussá vált számomra. Ezenkívül ő is nagyon szívesen válaszolt kérdéseinkre.
A szerkesztőségből való távozásunk után, a Városházával szembeni parkban folytattuk a beszélgetést a mindig mosolygós Melinda nénivel. Szerintem Melinda néni azonkívül, hogy munkáját nagyon szereti, egy nagyon vallásos nő. A parkban való beszélgetésünkkor beszélt nekünk az újságírásról, ami szerintem az ő életére nagyon pozitívan hat.
Én is nagyon szeretek olvasni és fogalmazni. Gondoltam már arra, hogy én is majd ebben a szakmában dolgozzak…de még van időm…
Személy szerint nekem a mai délután egy felejthetetlen délután volt, hiszen találkoztam már újságírókkal, de azok nem ilyenek voltak, mint azok, akikkel ma nemcsak találkoztam, hanem beszélgettem is.
Köszönöm!
