Istennek hála ma délelőtt befejezték kedves svájci vendégeink a fürdőszobák felújítását Déván. Két hét alatt minden nap újra és újra megcsodáltam, hogy milyen szépen pontosan tervezetten dolgoztak. Most már kezdtem érteni, hogy miért olyan Svájc, amilyen.

Ott meg lehet azt csinálni, hogy a szakmát tanuló 10-11-dikes diák élesben fővezetéket szereljen, csempézzen, és mindent csináljon, amit tanul. Ott nincs selejt. A diák kezdettől fogva a preciz pontos munkát szokja meg. Nagyon érdekes, hogy náluk csak 6 hét nyári vakáció van. Ezek a fiatalok kettőt ebből önkéntes munkára ajánlottak.

Ennyire más tud lenni a tőlünk nem is olyan messze lakó emberek gondolkodásmódja?

Jaj, hogy nálunk a kommunizmus mindent tönkretett.....azóta eltelt 20 év...hol vagyunk most? Mire tanítsuk a gyerekeinket?

Mikor érünk oda, hogy a sazkiskolás gyerekeket ne sepregetni tegyék oda a mühelyekbe? Mikor érünk oda, hogy egy kőmüvesnek tanuló diák önállóan tudjon dolgozni 16 évesen?

Ha abba az irányba mennek a dolgok amerre mutatnak, attól félek, hogy soha.

Persze én inkább azt figyeltem, hogy mit tanulhatnánk? Mit kellene másképp csináljunk?

Két dolgot tartok nagyon fontosnak:

-az egyik az előre jól megfontolt tervek kivitelezése. Itt beszélhetünk szabadidőről, beszélhetünk a mindennapokról, beszélhetünk a jövőről.

-másik a pontos kivitelezés.

Ideérkezésükkor a csoportvezető, szervező kiragasztotta a napi programot. Fél hétkor reggeli, hétkor kezdés. Délután fél 6-ig. Érdekes, hogy reggel mindig elkezdték időben, délután mindig többet dolgoztak.

Nem mentek tönkre, nem estek szét, senki nem nyávogott, és a tervekhez híven ma délelőtt kiseperték maguk után a lakásokat és a folyosót.

Nem tudom meghálálni nekik, megköszönni igen.

De imádkozni tudunk értük mindannyian, és fogunk is,  adjon a Jó Isten nekik tovább is ilyen érző szívet, hogy figyelni tudjanak a szükségben szenvedő embertársukra, tudják kitárni szíveiket, és boldogok legyenek.

És azért is imádkozni kell, hogy a mi népünk fiai is tudjanak váltani gondolkodásmódot, értékelni és becsülni tudják a munkát, higyjék el, hogy a munka nemesíti az embert, a feladatok felnevelik a fiatalt és érett emberré teszik.

Ne a napon akarja mindenki süttetni a hasát, hanem nap mind nap megújult erővel építse fel a saját kis hajlékát, ahol Istent dicsérve élni tud boldogan.

Utópia?

Nem! Ezt el lehet kezdeni. Ez rajtunk múlik. Ki hogyan végzi a munkáját a maga helyén. Ki menyire becsületes, mennyire kitartó? A hozzáállásunkat kell megvizsgáljuk.Ezen mindenki  maga tud változtatni, csak akarjon kell.

Én bízakodó vagyok.

Szeretettel,

Robi