Mi is lakik valójában a szívünkben? A siker, a hírnév vagy a pénz iránti vágy? Talán csalódás, fájdalom, amely miatt sírunk is néha titokban? Vagy a legnagyobb kincs, a szeretet lakik a szívünkben?

Mindannyiszor megdobban a szívünk, amikor meghalljuk a szeretetteljes hívást, és tudjuk Jézus hív így minket magához, és a gyerekekhez, azokhoz, akik egy emberhez méltó élet reményében egyszer Böjte Csaba testvér karjaiba „kapaszkodtak”, megmenekülve ezáltal a lecsúszás, az elkallódás elől.

S, most Csaba testvérrel együtt mi is karjainkba zárhatjuk őket azért, hogy ezáltal is gyarapodjanak. A gyermekekével együtt dobban a mi szívünk is, amikor megosztjuk velük azt, amiből így nekünk is csak több lesz: a szeretetünket.

Idén nyáron többször is hozzá tudtunk járulni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány házaiban az otthonosság, a családias légkör a jókedv és a biztonság megteremtéséhez.

2011. augusztus 6-án Székelyhídra vittünk jelentősebb mennyiségű bútorszállítmányt, mely berendezési tárgyak már a Stubenberg-kastélyban kialakítandó gyermekotthon lakóinak kényelmét fogják szolgálni.

2011. október 7-én Gálospetriben jártunk, ahol a Dr. Szabó Éva adományából származó bútorokkal segítettünk a ház lakótereinek berendezésében, a SZOTI Kft. tulajdonosainak, Tóth Juditnak és Szoták Ibolyának köszönhetően pedig több karton édességgel tudtuk meglepni az otthon kis lakóit.

Köszönjük továbbá a ruha, tanszer és háztartási gép adományokat mindazoknak, akik ezekkel segítették munkánkat, így többek között a Debreceni Egyetem Könyvtáraiban dolgozó támogatóinknak, Kiss Zsófiának és a Fazekas Mihály Gimnázium tanulóinak, akik a székelyhídi napközi mellett rendszeresen segítik a diószegi gyerekek ellátását is, és természetesen köszönet illeti a Csóra Kft-t amely folyamatosan biztosítja számunkra a szállításhoz szükséges tehergépkocsit.

Ezeken a találkozásokon mindannyiszor pótolhatatlan emlékeket zárunk a szívünkbe - amelyeket életünk során kincsként őrzünk -, és amelyek majd sok év távlatából is átcsillannak múló éveink eseményein. Ilyen szívet melengető érzés volt hallani Gálospetriben a gyerekek közös énekét is: „Ne félj, mert megváltottalak, karjaimba zártalak…”.

Minden alkalommal megtapasztaljuk, hogy számunkra is milyen nagy kegyelem, hogy Csaba testvér által - és Felföldi László plébános segítségével - alázattal és könyörületes szívvel szolgálhatjuk a rászorulókat, ami mindig új erőt ad a folytatáshoz.

Az emberi jószándék és a soha el nem fogyó szeretet jele, hogy a régiek mellett szinte minden alkalommal csatlakoznak hozzánk új támogatók is. Ilyen volt legutóbb a 60 pár cipőt felajánló Fehér Tünde is akinek az adományát Dr. Major Tamás segítségével a csángóföldi magyarokhoz jutattuk el.

"Hallgatni kell. A másik embert,
Ahogy kiáltoz, sáros, megvert,
kisemmizett kis életét.

És látni kell a fal mögött is
az összekúszált arcokat,
mikor a könny már véres pára..."

(Kannás Alajos - Hallgatni)

Debrecen, 2011. november 15.

(Danka Erika)