Kivételes ajándék, ha Böjte Csaba fe­rences szerzetes útitársai lehetünk egy-egy látogatásnyira a nevével fémjelzett iskolaházakban, napközikben. 15 éves gyermekvédelmi tevékenysége. „Az évek alatt voltak megrendítően szép percek, de csontig vágó nehéz pillanatok is.” Környékünk iskolaházait együtt látogatva pár szeletet megérezhettünk abból, amit csak azok éreznek mélységében, akik szemmel-szívvel szemlélik a hiányzó láncszemet a szociális hálóból. Gyöngyfüzér, apró gyermekszemekből, akik aligha látnának jobb jegyet ellenőrzőjükben, avagy diplomát, ha…

Nem messze tőlünk egy osztálynyi kisgyerek kedvenc verse:

 

Én édes Istenem, de sok is a szegény,

de sok is, akinek könny reszket a szemén.

Nyújtsd le a magasból, Te örök Szeretet,

kenyérosztogató s könnytörlő kezedet.

Atyám, ki adsz napvilágot, Te neveled a virágot,

Te gondozod a madárkát,

ne hagyd el a szegény árvát.

 

 

„Amikor sikerül, hogy egy gyermekemért – mert ők az én pánkóim –, csináljak valamit, akkora a szívem, mint az egész Hargita – írja Ági nevelőnő 2007-ben.

 

Iskolaház

Ahol délutáni foglalkoztató­kat indítottunk a helyiekkel, ál­modtunk egy falusi házat. Há­zat, ahol a napi iskolai fel­adatok mellett megtanulhatja a hiányt szenvedő gyermek mind­azt, amit egy ház körül meg kell tanuljon. Célunk nem csak az elittel foglalkozni, aki el­megy majd Udvarhelyre, Vá­sár­helyre és onnan Spanyol­or­szágba, vagy ki tudja… A falut az viszi tovább, aki otthon ta­nul meg élni szülőhelyén.. Nem a legjobb képességűeket ké­pez­zük. Inkább azokat, akik­re azt mondhatják: „maradjon csendben, ne zavarja az osz­tályt!” Napköziink csak annyi feladatot vállalnak át, amit a hátrányosabb helyzetű gyermekek nem kaphatnának meg nélküle. Ebédet, ha szükséges, ruhát, tanszert, higiéniai fel­sze­reléseket, esetenként or­vo­si segítséget is. Ha nincs aki meg­tanítsa családban, cso­port­jainkban megtanulhatja a ház körüli teendőket, a fürdő­szo­ba használatát, hogy tartsa rendben saját ruháját, a pénz és egyéb anyagiak beosztását is. Osztályainkban megszokják egy­mást megbecsülni azok is, a­kik eddig periférián voltak. Is­kolaházunk otthon; egysze­rű, de emberhez méltóbb é­le­tet jelent sok-sok rászorulónak.

Márton Áron-i a módszer. Egyszóval, népnevelés. Négyes fo­gatban: iskola, szülők, plébánia és az alapítvány. Testvéri szol­gálat: ami magot délelőtt az iskola elvet, délután sze­ret­nénk megkapálni. Havi hat­van­­ezer forintnyi pénzből már mű­ködhet egy osztály. A falunak is előny, ha szépen vannak ok­tatva-nevelve gyermekei. Nem kérünk a közösségektől pénzt, de ami a ház körül ki­ke­rül, azzal támogatják. S ha lát­juk, hogy akik nem jutnának tovább a IX. osztályig, egy kis segítséggel, szeretettel még­is haladnak, kollégiumot is biztosítunk. Nem indítunk egy­házi iskolákat. Tudjuk, ke­vés a gyermek, nem akarunk az állami intézményeknek kon­­kurenciát. Összefogással e­gyütt, tovább.

 

A sófalvi Iskola-Ház. Fotó: Szász Tibor András

 

Segítünk!

„Oda megyünk, ahova hívnak. Egyetlen cél vezet, őszintén, vidáman, jóakarattal sze­ret­ni azt, akivel az isteni gond­vi­selés összehoz. Azt tapaszta­lom, hogy Isten gyermekeinek jókedvű, szabad együttléténél mindig jelen van áldásaival az élet Ura is. Így nyomunkban napközik, bentlakó otthonok nőt­tek ki a semmiből, s meg­teltek kacagó gyermek­ekkel.”

Megtudtuk: az alapításhoz írásbeli kérelmet vár a Szent Ferenc Alapítvány. És azt is, melyik iskolát kik-honnan támogatják.

Szavaiból egy másik Útirány képe rajzolódott ki, amely a talán soha nem volt otthonból vezeti a legelesettebbeket egy pohár meleg tej mellé, jó szóval oktató, játszani is engedő otthon-helyekre.

„Mindig volt valahol egy ház, amelyik arra vágyott, hogy porosodó csendjét felverje a hangos gyermekzsivaj, és azt is biztosan tudom, hogy valahol van egy ’keresztapa, nagymama, nagynéni’ aki szí­vesen megosztja az Isten által ne­ki juttatott anyagiakat egy baj­ban lévő gyermekkel. Hi­he­tetlen számomra is, de va­lóban, ha gyermekenként ka­punk napi egy-egy eurót, ak­kor már működnek a házaink. Mi mindezt belerakjuk a nagy kalapba, és Istennek hála ez a kalap még soha nem ürült ki. És számomra ez cso­da!”

Szorozgatnám: több mint 1500 gyermek, 365 nap, negy­ven ház – hány országban is!?

 

Fotó: Márton Katalin

Meleg kályha – ebédidő

A szentkirályi csoport ősszel indult Bodó Annamária ve­ze­tésével. Hűvös lehet a puha padlószőnyeg zokniban. De vi­gyáznak a tisztaságra. „Vé­let­le­nül” méret-független lábbeliket is hagyhatunk hidegebb na­pokra.

Oroszhegyen a ház ablakát játékfüzérek díszítik. Ebédidő alatt a nevelőknek is van ideje egy rövid beszélgetésre; jut egy tányér meleg leves az ér­kezőknek is. Az emeleti tanu­lószobákban sok-sok olvasnivaló sorakozik, adomány a padsor, elhevernek játékok, ceruzák, nyitott füzetek. Mi­hály Anna és Bálint Pál Edit, akiknek saját gyerekeik ne­ve­lé­se is szeretettöbbletet adott, a­nyai öleléssel dédelgetik késő dél­utánig a gyarapodó számú nap­köziseket. Kertben, ud­va­ron boldogságos gyermekzsivaj. Sebestyén Do­mo­kos plé­bános gyakran celebrál misét a legkisebbeknek. És sokak örö­me, hogy nem mered üresen, jövőbe néz a ki­fogástalan egyházi épület.

Máréfalván Olosz Kató ne­velőnő kezdte két évvel ezelőtt a napközis tevékenységet az egykor államosított kántori la­kásban, amelyet nemrég visz­szakért az egyház. Tervezik, mert minden reményük adott, hogy elkészülhessen a csűr­ház, a tanításhoz átépítésre vá­ró. Tetőszerkezetét és a fö­démet a nyáron cserélték ki. Ka­lá­kában dolgozott a tettre kész közösség. Hogy el­ké­szül­he­tett, a tanács is segítette. Konyha, nagyméretű tanuló­szo­bák és vizesblokk is épí­tés­re vár. És majd a tetőtér, ha erejük engedi. Lesz, aki benépesítse. Két tanuló fiúcska nyáron pásztor. Botfaragó kezük nehézkesen áll be­tű­vetésre. De egy pajkos, férfias birkózásra már-már partnerek az apaszívű szerzetessel.

„A cél, hogy a napközikből szépen iskolaházak legyenek, Máréfalva jó példa lehet a térségben, mert itt valóban nagyon szép összefogás van a helyi tanács, a plébánia, az iskola, a vállalkozók, és az alapítvány között.”

„Csillogó szemek, sok mo­soly – ez a mi valutánk” – ü­zenik Parajdról. A hallás­ká­ro­sodott roma kislány összefo­gással hallókészüléket kapott. „Annyira boldog volt! Beszélni is alig tud, de elmagyarázta: az utcán hogy megijedt a ko­csik burrogásától – nem gondolta, hogy ilyen zajos ez a vi­lág körülötte.”

Vidékek – házak

„2006 szeptemberétől mű­kö­dik egy csoportunk Szé­kely­varságon, Isten kegyelméből és a Kovács nevelő házaspár ki­tar­tó munkájával.” Ősztől, a ta­nyasi távolságok miatt, nyolcan bentlakók az újabb ház­ban.

Kovács Gáspártól megtud­juk: a karfiolleves alapanyaga a kamionnyi magyarországi ado­mány része. Minden nap­kö­zi részesült belőle. Most a krumplitermelő vidékek kül­deménye érkezik.

A felsősófalvi csoport Gagyi Margit nevelő vezetésével 2006 őszétől működik. Az iskolában tartották korábban a délutáni foglalkozást. 2007 júniusában, a faluban köz­pon­ti helyen egy régi, nagy, ha­gyományos tornácos házat vá­sárolt az alapítvány, melyet sok munkával és odaadással tettek alkalmassá a te­vé­keny­ség folytatására: konyha, ta­nulószoba fogadja a 22 gye­reket. A vendégszobát hagyo­má­nyos bútorokkal, kézműves termékekkel rendezik be. Az ud­varon a fiúk és lányok kü­lön házikókat rendeztek be maguknak.

„Az iskolában oly virgonc gyer­mekek szelíden, kedvesen ül­dögélnek, tanulnak, rajzolnak; ha kimennek, önfeledten ját­szanak egymással: mint hajda­nán, mikor egy-egy falu­szeg­let, utca gyermekei bármi­kor kitettek két tucatot – me­reng el kísérőnk. – Manyi néni simogató kedvessége sok gye­rek szeretetszükségletét is kielégíti.”

Amikor ezeket a sorokat írom, Csaba testvér leghosz­szabb külföldi útjára indult tengerentúlra. Várják, akik eddig is támogatták. Visszavárják, akik­nek szánják útravalóikat. Üze­nete olvasóinknak: azok a felnövők viszik tovább a falvakat, akik tudnak élni bennük.

Molnár Melinda - Udvarhelyi Híradó

Fotó: Márton Katalin

Kiadványok

Hiszek a szeretet végső győzelmében! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2005.

Kevesebb pátoszt és több áldozatot! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2006.

A fénygyújtogató. Böjte Csaba atyával beszélget Benkei Ildikó. Budapest, Kairosz, 2006.

Istennel a semmiből a végtelen felé. Böjte Csabával beszélget Csengei Ágota. Budapest, Kairosz, 2006.

Szövetség az életért – 40 elmélkedés. Szent Ferenc Alapítvány, 2007.

 

Munkáját bemutató filmek: Csillagösvény (2005.)

Utazások egy szerzetessel (2005.)

Szeressük ki egymásból a jót! (2006)

 

www.magnificat.ro

www.devaigyerekek.hu