Eljött a magyar fővárosba, és több plébániatemplomban is részt vállalt
a Budapesten zajló városmisszió alkalmából az e héten folyó
evangelizációban két katolikus székely lelkipásztor. Böjte Csaba
ferences atyát – a dévai és más erdélyi gyermekmentő otthonok,
árvaházak és iskolák megszervezőjét – nem kell külön bemutatni lapunk
olvasóinak, a másik vendég missziós atyát, Berszán Lajost azonban
kevesebben ismerik Magyarországon, mint hazájában, a Gyimesek vidékén.
2004-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, elismerve ezzel azt az
áldozatos szervezőmunkáját, amellyel az 1990-es évek elejétől fogva
küzdött a gyimesfelsőloki római katolikus gimnázium létrehozásáért.
1993 pünkösdjén még csak a puszta építési telket láthattuk a
Csíkszeredától keletre, a Kárpátok külső peremén fekvő Felsőlokban, de
a következő év szeptember elején megkezdődhetett a tanítás az
Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felavatott líceumban. Az
iskolaépítést az indokolta és sürgette, hogy a Gyimes-völgyi
településeken korábban létezett egyetlen középfokú oktatási intézményt
az 1970-es évek elején központi utasításra áttelepítették a csíki
megyeszékhelyre, s attól fogva a gyimesi gyermekek csak kollégiumi
helyhez jutva tanulhattak tovább a távoli Szeredában. Az intézkedés
szándékosan a román nyelvterület felé akarta téríteni a Székelyföld
keleti határán kívüli magyarokat, a felsőloki plébános, Lajos atya is
csak a romániai rendszerváltozás után gondolhatott iskola alapítására.
Egy osztályra való helybeli gyermek szüleinek szándéka és támogatása
adta a lendületet először egy közösségi ház, majd 1994-től a gimnázium
építéséhez, amihez a továbbiakban anyagi segítséget nyújtott az Illyés
Közalapítvány, (a polgári kormányzás idején) a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma, valamint további alapítványok, intézmények és
magánszemélyek.
1998-ban, az első végzős évfolyam ballagásakor a szülők nemcsak az
ilyenkor szokásos meghatottság könnyeit törölgették a zsebkendőjükkel,
a hála és elismerés ünneplése is volt az a tavaszi nap, ami a bátor és
sikeres kezdeményezésnek szólt. A „Sziklára épített ház" néven
Erdély-szerte ismertté lett felsőloki katolikus oktatási-művelődési
központ az új évezredben létfontosságú szerepet játszik a Gyimes-völgyi
magyarok anyanyelvének megőrzésében, népi és vallási hagyományaik
ápolásában és a fiatal generációk megmaradásában a szülőföldjükön.
A hatvanöt éves Berszán Lajos atya – akit még Márton Áron püspök
szentelt pappá – több évtizede tartó plébánosi szolgálata mellett
sokáig ellátta az iskola igazgatói tisztét is, míg végül az előző
feladatköre alól felmentését kérte elöljáróitól, hogy azóta csak az
iskola érdekében munkálkodhasson. A mostani iskolaév megnyitása után
szakított időt rá, hogy ellátogasson az anyaország fővárosába, és részt
vegyen a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban és másutt
folyó missziós héten. Csaba testvér és Lajos atya személyében igazi,
ember- és lélekmentő missziós lelkipásztorokkal találkozhattak a
nagyvárosi hívek.