Először látogatott hozzánk Böjte Csaba atya, bár mi régóta jól ismertük
és támogattuk misszióját. Nagy élmény volt őt élőben, közelről
megismerni. Aki Csaba testvérrel találkozik, az különleges Isteni
jelenlétet érez. Mégsem feszélyezett, ünnepélyes meghatódás a
találkozás alapélménye. Két perc sem telik el, máris „evilágivá” és
emberivé válik az Isten, az árvák atyja, akinek emberszerető szíve
dobbanását érezzük a megszentelt székely pap szívén át.
A nap első felében a természet templomában dicsőítettük mennyei atyánkat - lelkes örömünkkel, áhítatos természetszeretetünkkel, melyet a tropikus világ ezer színe, illata, zamata miatt éreztünk. Az óceán végtelensége megfogta Csaba atya és kísérői szívét és alig akartak kijönni a testet finoman mozgató, langyos hullámok közül. A képen Csaba testvér az Atlanti óceán partján Miamiban látható. Mint elmondta: október végén nem kaphatott volna jobb ajándékot a pompás óceáni fürdőzésnél.
A nap másik felében a magyar hívek közösségében ünnepeltünk szentséges magyar templomunkban. Nemcsak a magyar történelmi ablakok teszik kedvessé ezt a templomot, de a testvéri szellem is: itt a reformátusok és katolikusok együtt alkotják a gyülekezetet, fele-fele arányban. Bár hétfő este nem tudtunk megtölteni a templomot, mégis szép számmal voltunk együtt a szentmisén. Amikor Csaba testvér elkezdett prédikálni, minden feszélyezett tartás szétoszlott a hallgatóság szívéből. Olyan áldott természetességgel és közvetlenséggel szólta az élet igéjét, hogy derű, mosoly, sőt hangos nevetés költözött a templom falai közé. Kivételes élményt fakasztott Csaba testvér jelenléte és üzenete a dél-floridai magyar hívek számára: a távoliak közelivé váltak. Még több közünk lett az árvákhoz, a mindennapos küzdelmekhez és reményekhez. Magunkra vettük azt az elkötelezettséget, melyet e nagyszerű erdélyi magyar szerzetes mindannyiunk nevében képvisel. Hála Istennek, hogy várakozáson felül gyűlt össze az adomány Böjte Csaba árvái számára!
A szentmise után az 1956-os emlékműnél imádsággal és koszorúzással emlékeztünk mártírjainkra és hőseinkre. Majd Kossuth házunk kulturális termében, a Petőfi teremben Csaba testvér beszámolóját hallgattuk meg, és kérdéseinkre válaszolt, s végül állófogadással zárult az est. Emlékezetes marad ez a találkozás és imáink kísérik Csaba testvér és munkatársai útját, és további szolgálatait magyar nemzetünk sok-sok árvája javára!
