Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója, a közelmúltban Szigetszentmiklóson mutatott szentmisét, ezt követően válaszolt a blogstar.hu kérdéseire.

– Ha megengedi kezdjük egy még mindig aktuális kérdéssel. Mit kezdjünk a boltok vasárnapi nyitva tartásával?
– Kezdtünk hozzászokni ahhoz, hogy az élet olyan, mint egy svédasztal. Van minden és ami ízlik nekünk azt vesszük el. Ott vannak előttünk a lehetőségek, de egy keresztény embernek el kell tudnia dönteni, hogy mit tegyen. Meg vagyok róla győződve, hogy a vasárnap az nem a vásárlás ideje, hanem a családé, az imádkozásé, a jókedvé, a barátkozásé. Egész héten annyit lehet dolgozni, annyit lehet kínlódni, a vasárnap az nekem másról szól.

– Azt mondta a szentmisében, hogy a szeretet veszélyes.
– A szeretet az egy nagy kaland.  Valakire rámosolyogni, megfogni a kezét, vagy egyenesen megkérni a kezét, családot alapítani, gyereket vállalni ezek mind veszélyes dolgok. De ez az élet sava-borsa, ezek nélkül nem sok értelme van annak, hogy megszülettünk. Mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy ebbe a kalandba dobja bele magát és bizalommal szeretettel élje a mindennapjait.

– Ha jól figyeltem arra, amit mondott, a szeretet „igeneket” eredményez.
– Az életben a „nemek” a halált, háborúkat és pusztulást hoznak, az „igenek” azok, amik előre visznek, gazdagabbá tesznek. Minden ember elgondolkodhat, hogy miből fakadt öröm. Ráadásul a „fél szájjal” kimondott igen nem elég, bizalommal kell ezt megtennünk.

– Szót ejtett a bevándorlási hullámról is. Mit kell tennie egy keresztény embernek ebben a kérdésben?
– A legnagyobb baj az, hogy ebben a kérdésben csak a két véglet van – Hófehérke, vagy vasorrú bába. Felnőhetnénk és észrevehetnénk, hogy a világban van szürke, vagy kék is. Elítélem azt, aki feltétel nélkül mindenkit beenged. Én több, mint ötezer gyereket  fogadtam be, de csak azt, aki kérte, aki tényleg segítségre szorult és azt aki kész volt velem együttműködni. Egy partneri viszonyt alakítottam ki a gyerekekkel. Megkértem őket, hogy tanuljanak, fogadjanak szót és ezért vállaltam, hogy szállást, kosztot és atyai szeretet adok neki.

– Vonható ebben így párhuzam?
– Mereven azt mondani, hogy hozzánk aztán senki se jöjjön be, az nem magyar emberhez méltó viselkedés. Ájultan hagyni, hogy bárki jöjjön és azt csináljon, amit akarjon, az is nagyon furcsa, beteges dolog. A házamon van egy ajtó, azon be lehet kopogni, ha beengedem be lehet jönni, de a vendégnek is méltónak kell lenni ehhez a fogadtatáshoz. Ebben az ügyben fontos szerepe van a rendőröknek, a határőröknek. Nekik kell megállapítani, hogy ki milyen céllal érkezik hozzánk és logikus, hogy aki bajban lévő emberként, de barátként érkezik  azt segíteni kell.

– Ebben a népvándorlási helyzetben kell félnie a keresztényeknek?
– Mi magyarok a történelem során egy párszor voltunk kultúrák találkozásának a középpontjában. Veszélyesek ezek a helyzetek, de én hiszek abban, hogy a párbeszéd segít ezeket mindannyiunk előnyére fordítani és nem válik gyilkos indulatokká.

– Mekkora feladata van ebben egy papnak?
–  Ha az ember az evangéliumra, Istenre figyel és nem okoskodni próbál, akkor ez nem nagy teher. Jézus Krisztus irányt mutatott, eljött a földre és meghívta az ő országába az egész emberiséget, vagyis nagylelkűen befogad, integrál. Ennek a fényében Ferenc pápa döntése, hogy elmegy Leszbosz szigetére és elhoz tizenkét menekültet érthető és világos. Az biztos, hogy Jézus sem nyakló nélkül enged be mindenkit a mennyek országába. Nem elég csak mondogatni, hogy „uram, uram”, hanem tenni is kell érte.

– Hihetetlen erőt sugároz. Miből meríti ezt?
– Van egy titkos doppingszerem, amit soha senki nem tud kimutatni. A gyerek a legjobb orvosság mindenre. Ebéd előtt egy kicsit az ember feldobja a levegőbe – ebéd után nem ajánlatos – és a kicsi elkezd harsányan nevetni, átöleli a nyakunkat ad egy nagy puszit, ez annyit segít, hogy tíz évvel tovább élünk. Ha adnának egy nagy receptes könyvet, hogy írjak orvosságot az embereknek, akkor az állna a papíron, hogy minden család merjen gyermeket befogadni. A mennyei atya 2000 évvel ezelőtt is mit adott az emberiség bajára? Egy gyermeket, a kis Jézust, aki akkor még sírt, kacagott. Ő volt Isten válasza az emberek bajára. Amikor gyerek születik, akkor minden megváltozik, hiszem, hogy erre a csodaszerre mindenkinek szüksége van.

– Most jelent meg az új könyve. Miről írt?
– Ezek a kiadványok egy-egy témát járnak körbe. Volt, amikor a gyerekek neveléséről írott gondolataim szedték össze, akkor arról írtam, hogy merjünk napfény lenni, mert ha a kis virágmag tőlünk fényt kap, akkor nemcsak kibújik a Földből, hanem virágba is borul. A mostani könyvben a zarándoklatokról, az Istenhez és az önmagunkhoz való viszonyunkat jártam körbe. Ajánlom azoknak, akik létkérdésekkel foglalkoznak. Olyan kérdésekre próbálok válaszokat adni, ami sokunkat foglalkoztat. 

http://interju.blogstar.hu