Május végéig tartó erdélyi körúton mutatják be Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjét, amelyet Ternyák Csaba egri érsek vitt el május 17-én Nagyváradra, a körút első állomására.

Az elkövetkező napokban Nagyszalontán, Temesváron, Szászvárosban, Petrozsényben, Déván, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Marosillyén és Székelyhídon tartanak szentmisét az ereklye fogadása alkalmából. Ezen ünnepi alkalmakon a nagyszalontai Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ neveltjeinek előadásával idézik fel Szent Erzsébet alakját.

A nagyváradi székesegyházban az ereklye fogadására tartott szentmise után Ternyák Csaba érsek a közmédiának úgy nyilatkozott, hogy a Sárospatakon született Szent Erzsébetre különleges ajándékként tekintenek az Egri Főegyházmegyében. Szent Erzsébetet a szeretet szentjének tekintik, aki képes volt áldozatot hozni a szeretetért. Az érsek kiemelte: Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke kereste meg az erdélyi körút javaslatával, és mindketten úgy gondolták, szükség van arra, hogy Szent Erzsébet szeretetét időről időre megfoghatóvá tegyék.

Böjte Csaba testvér – aki körbeviszi az ereklyét Erdélyen – elmondta, Sárospatakon misézett abban a templomban, ahol az ereklyét őrzik, és akkor támadt az ötlete, hogy „elhívja Erdélybe” Szent Erzsébetet. „Érsek atya nemcsak hogy elengedte, hanem maga hozta le, hogy az irgalmasság iskolájának a nagy tanítójától tanuljunk mindannyian” – fogalmazott Böjte Csaba.

Hozzátette: az irgalmasság évében nagy szükség van „az irgalmasság szentjének” bemutatására. Szent Erzsébet „nem ítélt el senkit, hanem ahol tudott, jót tett. Ha ezt meg tudnánk tanulni tőle, élhetőbb világ lenne a Kárpát-medencében, és itt, Erdélyben” – hangsúlyozta Böjte Csaba.

Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-ben született II. András és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. I. Hermann thüringiai őrgróf fiával, Lajossal kötött 1221-ben házasságot, amelyből három gyermeke született. Húszéves volt, amikor férje meghalt, és mert nem volt hajlandó lemondani fia fejedelmi jogairól, sógorai mindenétől megfosztották. Az egyébként is szegénységre vágyó asszony kenyerét fonással kereste, gyermekeit ékszerei eladásából neveltette.

Gyóntatója utasításai szerint igyekezett egy kolostori szabályok szerint élő, de fogadalmat nem tett apácákból álló, jótékonyságot és betegápolást gyakorló szerzetesrendet létrehozni. Ő honosította meg Németországban Assisi Szent Ferenc harmadrendjét. 1231-ben megbetegedett, élete utolsó napjaiban mindenét szétosztotta. Marburgi sírja fölé nem sokkal halála után templomot emeltek, ez a német gótika első megmaradt emléke. A sírnál történt számos csodálatos esemény miatt már 1235-ben szentté avatták.

Forrás: MTI
Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír