Isten fizesse a vendéglátást!

Hálás szeretettel, 

Csaba t.

A gálospetriben működő Szentháromság Gyerekotthon lakói közül tizenketten (2 székelyhídi és 10 érmihályfalvi gyerek) vakációztak Baróton. A nyaralás a vártnál is emlékezetesebbre sikerült.

A dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó, Gálospetriben működő Szentháromság Gyerekotthon vezetője, Kosza Erzsébet baróti (Kovászna megye). Évek óta nem volt szabadságon, idén elhatározta, hogy ennek véget vet. De nem is akárhogyan, hiszen az otthonban nevelkedő gyerekek, főleg a nagyobbja, mindig érdeklődtek a messzi szülőföldjéről, így hát elhatározta: őket is magával viszi "haza". Így történt, hogy 12 gyerekkel (2 székelyhídi és 10 érmihályfalvi, a legkisebb 7, a legidősebb 17 éves) és további négy felnőttel (Szabó István sofőrrel, Stancz Ioana tanárnővel, Cseh Ilona kisegítővel, illetve a Gálospterit is magába foglaló Értarcsa községi iskolájának igazgatójával és falubelijével, Gáspár Tündével) egyetemben keltek útra.

A vakációzás egyébként sem ígérkezett eseménytelennek, de ami várta őket Baróton, arra nem is számítottak: mivel Kosza Erzsébet hajdan a helyi római katolikus egyházközség sekrestyése volt és a jelek szerint szép emlékeket őriznek róla, a helyi közösség, megtudva hogy mostani neveltjeivel kikapcsolódni érkezik, gyűjtésbe fogtak és egyúttal össze is fogtak, hogy az egy hetet még gazdagabbá tegyék számukra. Gondoskodtak szállásukról, étkezésükről és arról is, hogy naponta legyen kirándulás. Ha figyelembe vesszük, hogy a mindössze pár nap alatt voltak Szovátán, Parajdon, Uzonkafürdőn, Kisbaconban, a Peles kastélynál, Brassóban, Székelyvarságon, Torockón, Segesváron, Sepsiszentgyörgyön, akkor elképzelhető, mennyire volt pihenésnek nevezhető ez a szabadság.

A gondoskodást úgy köszönték meg, hogy a baróti templomban a hívek elé álltak, bemutatva verses-énekes műsorukat (képünkön). A gyerekek, érthető okokból, még nem jártak azon a vidéken, ám most minden este fáradtan, de nagy várakozással néztek a következő nap élményei elé, mondta el Kosza Erzsébet. A házigazdák sem csalódtak, hiszen bevallásuk szerint nagyon szófogadó , illemtudó gyerekek voltak a vendégeik, akiket akár jövőre is szívesen fogadnak. Kosza Erzsébet egy Böjte Csaba atyától származó idézettel jellemezte a barótiak megtapasztalt összefogását: „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.”

(erdon.ro / Rencz Csaba)