Szent Kristófra emlékezve a zarándokok, utazók és a járművek megáldásával ünnepeltek Szántódpusztán június 23-án. A Csillagösvény elnevezésű missziós körutat járó Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt a búcsún, a szentmisét Böjte Csaba mutatta be.

Mi is lehetne Szántód védőszentje, mint az első „kompos” Szent Kristóf? Nemcsak a balatoni település, hanem az egész régió védőszentje a zarándokok, utazók közbenjárója. Már az 1735-ben a Szántódpuszta feletti dombon épített kápolnát is a tiszteletére szentelték, 1973-ban pedig Lékai László, akkor még püspökként, elevenítette fel modern tartalommal – az autósok megáldásával kiegészítve – a régi korok hagyományát, s ismét búcsújáró hellyé tette a festői környezetben álló kápolnát. Négy évvel ezelőtt újabb kapcsolattal gazdagodott az autós búcsú: Böjte Csaba és a Marosszéki Kodály Gyermekkar Csillagösvény elnevezésű missziós körútja egyik állomása lett a kápolna.

A külső–somogyi dombok és erdők karéjában, egyik oldalról a Tihanyi-félszigeten álló apátsággal, a másik oldalról Szántódpuszta feletti nyereggel gyűltek össze július 23-án zarándokok, utazók, autósok, motorosok, kerékpárosok, - a környék hívei és nyaralók -, hogy Szent Kristóf közbenjárását kérjék életükre a Böjte Csaba, Kocsi György és pappá szentelése 75 éves jubileumát ünneplő, 99 éves Bíró Antal atya bemutatta szentmisében.

Az 1735-ben épített, első ízben 1820-ban felújított, majd 2013-ra teljesen megújult Szent Kristóf-kápolna alatt húzódó nyeregben új, vitorlát formázó oltárt állítottunk – tudtuk meg Kocsi György, Zamárdi plébánostól, aki elkötelezett éltetője a búcsús múltnak. E szabadtéri miséző hely körül telepedtek le a szentmisére kezdésére várva a zarándokok, a domboldalon és a völgyben pedig autóik sorakoztak az áldásra.

Az ünnepélyes várakozás alatt vonultak be a székely viseletbe öltözött lányok, fiúk, hogy énekükkel kísérjék a liturgiát. Negyedik alkalommal járja Európa nagy kórusversenyeinek első díjait, arany fokozatait begyűjtő, a Boldogasszony Iskolanővérek erdélyi missziója fenntartásában működő kórus a Balaton környéki településeket, hogy Böjte Csaba testvérrel „összeénekeljék, összeprédikálják” új otthonuk, a szovátai Marianum felépítésének és berendezésének költségeit. Az épület elkészült, idén pünkösdkor ünnepelhették felszentelését – mondta el Nagy M. Vera nővér, aki Czakó Gabriellával, a rend társult tagjával vezeti a kórust. Idén már a Marianum belső berendezésére, sportszerekre fordítják a gyűjtésből befolyt összeget.

A gyereket, karvezetőket kimerítő körút – minden este szentmise, koncert – során a legnagyobb élmény, amikor az általában hosszú misét követően csak ülnek az emberek, nem akarnak hazamenni. Összegyűlnek Csaba testvér miatt, egy Kodályt éneklő gyerekkórusért ezt ennyien nem tennék, aztán végighallgatják a muzsikát, látszik az öröm az arcokon, a könnyek a szemekben. Ez is a mi missziónk – fogalmazza meg a „nagy cselt” Vera nővér, aki 12 évvel ezelőtt kérte rendjétől az erdélyi szolgálatot.

Czakó Gabriella karvezetővel együtt érték el azt, hogy Szováta és hét Nyárádmenti falu gyerekeiből nagy európai kórusokkal vetekedő kórusélet bontakozott ki. Misszió a zenei nevelés ürügyén – szokta mondani Czakó Gabriella karvezető, mert a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarban a léleknevelés és közösségépítés a lényeg. Erős a közösség, és a szakma sem sikkad el. Valóban számos versenyt nyertünk, de nem erre állunk be – hangsúlyozza Vera nővér, bár kétségtelen, hogy nagy motivációt jelent, hogy különböző megmérettetésekre utazhatunk. Nagyon jó mind a Kodály-módszer, mind a művek és a gyerekek, a karnagy, Gabi, továbbá hogy ketten egy húron pendülünk – magyarázza a példátlan sikert Vera nővér. Ismerik már őket Svájcban, Ausztriában, Brüsszelben, bár buszukon román rendszám van, a magyar kórusként tartják őket számon. Jól esik, hogy beszélhetünk arról, Erdélyben van egy kisebbség – mondja Vera nővér. Az is fontos tapasztalat, hogy nem kell feltétlenül iskolarendszer ahhoz, hogy átadjuk a tudást. A gyerekek vállalják a délutánokat, hétvégéket, jó sok próbára kell eljönniük, hogy aztán majd elrepülhessenek Európa különböző városaiba, s igényes, nagy művek szólaljanak meg előadásukban.

A zenei nevelés hatása nemcsak az eredményekben tükröződik – fejezi ki örömét Czakó Gabriella. A zenei hallás sokat alakul, ha a gyerek akarja, tud fejlődni - esküszik az Erdélyben hiánycikknek számító magyar módszerű zenetanításra Vera nővér. Nagyon vágynak a Kodály-módszerre, zenepedagógiai képzőhelyek régóta kérik, hogy kapcsolódjunk be képzéssel munkájukba – teszi hozzá. Ha így beindul a felnőttképzés, az a jövő garanciája. De látszik a növekedés minden téren a kórusban, mely sokak számára második család. Ez azért is lényeges, mert a kórus életét jelentő falvakban nagy a munkanélküliség, ez gyakran hoz magával alkoholizmust, ami sokszor megbillenti a családot.

A kórusban összenőttünk – mondja a gyulafehérvári kisszemináriumban tanuló Kiss Richárd Mihály kórustag. Nem feltétlenül azért jó itt lenni, mert négy szólamban, tisztán szólal meg a dal, inkább a szerető közeg tartja meg, és kötelezi el a tagokat – teszi hozzá.

Erre az útra is a kórusból kinőtt nagyok kísérik a fellépőket. Nemcsak a napi élet lett gördülékeny önkéntes munkájuknak köszönhetően. A nagyok azt csinálják, amit mi, a kicsik pedig követik őket, mindenki tudja, mi a dolga. De a csapat összetartásánál is fontosabb a szerepük: a számos szervezett, lelkigyakorlatos beszélgetés mellett a kicsik a buszon, strandon komoly témák felmerülésekor a nagyoktól hallják a válaszokat. Ők ugyanazt az értékrendet képviselik, mint mi, de a kicsik jobban elfogadják válaszaikat, hiszen korban közelebb vannak hozzájuk – mondja az iskolanővér.

A lelki életre nevelésben nagy szerepet vállal Böjte Csaba testvér – emeli ki Kiss Richárd Mihály, aki szerint a hit a legnagyobb ajándék, amit a kórusban megtapasztalt lelki életnek köszön.

A szentmisében Csaba testvér arról beszélt, felidézve a dévai otthon alapításának kezdeteit, mennyire működőképes a szeretet parancsa. „Jézus varázsvesszőt ad a szeretet parancsával a kezünkbe, mellyel hegyeket lehet mozgatni” – hangsúlyozta Böjte Csaba, és azt kérte, hogy a szentmisében megáldott Szent Kristóf-botokat mindenki vigye haza, és higgyen abban, hogy a szeretet parancsának követésével minden gondot meg lehet oldani. „Jelképezzék ezek a botok, hogy van bocsánat a bűnökre, van kiengesztelődés, újrakezdés, talpraállás. Jézus ezen az úton szeretne vezetni bennünket, ahogy Szent Kristóf is a gyűlölet és harag partjáról át szeretne vinni Krisztushoz, az irgalom és jóság partjára. Aki útra akar kelni, Szent Kristóf segítségét akarja kérni, álljon fel és imádkozzunk együtt az úrhoz” – buzdított Böjte Csaba.

A település tűzoltóautója és a többi jármű, valamint vezetői, utasai Böjte Csaba, Kocsi György és Antal atya áldásával térhettek haza otthonaikba.

Hamarosan a Csillagösvényt járók is hazatérnek. Új otthonuk várja őket a Szovátán. Egy otthon, mely annak biztosítéka, hogy „a homokban nem szivárog el a víz”, hogy amit elkezdtünk, folytatódni tud, ha mi elkerülünk innen. A jövőnek szeretnénk dolgozni, a Marianum több, mint csak a lélek. Garancia, hogy a jövőben is továbbél a munkánk – fogalmazza meg Vera nővér. 

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír