Egy középiskolai matematikatanár a feleségével együtt évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy nem csak a pedagógia eszközeivel segít a gyerekek fejlődésében, hanem esélyt ad a nehéz sorsú gyerekeknek a jobb életre, és azóta is elkötelezetten küzd ezért nap mint nap. Böjte Csaba ferences szerzetes segítségével ma már 25 gyerek mindennapjait varázsolja szebbé úgy, hogy eközben nem szakítja el őket a családjuktól, és segíti a fejlődésüket is. Németh Ádám egy második családot adott ezeknek a gyerekeknek, továbbá lehetőséget arra, hogy az életük tartósan jobbra forduljon.

A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány díja azokat a szociális területeken tevékenykedő professzionális és önkéntes segítőket szeretné elismerni, akik áldozatos és példaértékű munkájukkal sokat tesznek a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekért. Az Origo a díj médiapartnereként hetente bemutatja az idei díjazottakat. A Szent Imre Iskolaház intézményi kategóriában, a családokért végzett szociális munkájáért kapott Jószolgálat-díjat.

Németh Ádám a feleségével együtt, 2012-ben nyitotta meg Székesfehérváron a Szent Imre Iskolaházat, az akkor már másfél éve Polgárdiban működő, Don Bosco Iskolaház mintájára. Mind a két iskolaház a Dévai Szent Ferenc Alapítvány napközis otthona, mely Böjte Csaba ferences szerzetes szellemiségét követi. Az iskolaház állami normatív támogatás nélkül működik, önkéntesek által. Sanyarú sorsú fiatalok kerülnek hozzájuk, akik olyan családban élnek, ahol a mindennapi megélhetés is nehézséget jelent. Az iskolaház viszont segít abban, hogy a gyerekek a szülőkkel maradhassanak, miközben esélyt kapnak egy normális élet kialakítására is. A gyerekek iskola után azonnal az iskolaházba mennek, ahol a tanulás mellett lazíthatnak, fejleszthetik magukat, játszhatnak, így mindenki tisztán, jóllakottan mehet haza este a családjához.

„Mi tudunk segíteni abban, hogy átvesszük a családra háruló terhek egy részét, segítünk a tanulásban, ételt készíteni, aztán teli hassal, jó kedvvel mennek haza" - mondta az iskolaház vezetője, Németh Ádám.

Magyarországon is segít Csaba testvér

„2008-ban kezdtem el Déván élő gyerekeknek táborokat szervezni, ott ismertem meg Csaba testvért, az alapítványt és ez által a gyerekeket is. A feleségem gondozásában indult a polgárdi ház, akkoriban még középiskolai tanárként dolgoztam, emellett segítettem a feleségemnek, amiben tudtam. Székesfehérvár polgármestere idővel kérte, hogy Székesfehérváron is induljon egy, a polgárdihoz hasonló ház, ekkor kért fel engem az alapítvány" - mesélt a kezdetekről Németh Ádám.

Miután a Polgárdiban működő Don Bosco Iskolaház jól működött, és a kezdeményezés mellé állt a Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója, Sinkó Ottó is, Csaba testvér nyitott lett arra, hogy Székesfehérváron is megnyíljon a gyerekek számára egy ilyen intézmény. Csaba testvér szellemiségét változatlanul meghagyták, de a modellt és a működést Magyarországra szabták, az elején ez nem is volt ráadásul olyan egyszerű.

„A kezdetekkor déltől este 6-ig volt nyitva az iskolaház. Sajnos volt olyan gyerek, aki tőlünk hazament, és utána este 8 körül még a játszótéren kért ételt. Az volt erre a válaszunk, hogy módosítottuk a nyitvatartási időt, 13:00-kor nyitunk, és fél nyolcig vagyunk."

A gyerekek az őket ismerő szakemberek, védőnők, iskolaigazgatók, osztályfőnökök, szomszédok révén kerülnek be. Ilyenkor az iskolaház munkatársai kimennek, felmérik a család helyzetét, hogy tényleg kell-e az ő segítségük. Megnézik, hogy a szülő együttműködő-e, kéri-e ezt a fajta segítséget. Ha mindkettő igaz, akkor megnézik a közösséget, hogy képes-e befogadni a gyereket. Az első két hónapban megnézik, hogy a közösségre milyen hatással van a jelenléte, ők milyen hatással vannak a gyerekre. A két hónap letelte után kötnek egy szerződést a szülők az alapítvánnyal, amelyben a szülők kérik a segítséget, ekkor a szerződés értelmében a szülőnek alapvető kötelezettségei lesznek, mint például eljönni este a gyerekért.

A házban szinte minden megtalálható, ami a gyerekeknek kell és minden, ami ott van, adományokból lett. Az udvaron van pingpongasztal, csocsó, hinta, bent számítógépek, mindenkinek saját szekrény, szépítkezősarok, zongora, könyvek és tiszta ruhák. A gyerekeknek - külön a fiúknak és külön a lányoknak - van fürdőszoba, így mindennap lehetőség van a tisztálkodásra is. De ennél fontosabb, hogy ott van Ádám, aki kolléganőjével, Nagy Georginával egy biztos pont minden gyerek számára.

Olyan, mint egy nagy család

Az iskolaház idén ősszel ünnepli 5. születésnapját. Huszonöt gyereknek ad „második otthont" az intézmény, legtöbbjük a kezdetek óta itt van minden délután, és ahogy telik az idő, ezek a gyerekek lassan felnőnek. Éppen ezért szükségessé vált még egy ház, ahova a kamaszok elvonulhatnak, és külön lehetnek a kisebbektől. Az Alcoa-Köfém Kft. felajánlott egy ingatlant 2014-ben, ami csupán pár lépésre van a „kicsik" házától. Ezt az épületet a Videoton Holding Zrt. segítségével rendbe tették - ez lett végül a kamaszház.

„Sok olyan tizennégy év fölötti gyermekünk lett, akik egyre inkább azt kommunikálták, hogy nekik már másra van szükségük, mint amit a kicsikkel együtt kaptak. Ezzel mi is egyetértettünk. Ami a legjobb talán ebben, az az, hogy elmondták, hogy mire lenne szükségük, mi az igényük, és nem az történt, hogy másnap már nem jöttek, hanem elkezdtek kezdeményezni egy szabálymódosítást, amely az ő élethelyzetükhöz van szabva" - mondja Németh Ádám.

A házat együtt alakították át a kamaszok olyanra, amilyennek ők szerették volna, ez meg is látszik. Nagyon fiatalos, ugyanakkor meghitt, van benne egy kert, ahol különféle növényeket termesztenek, de akadnak például nyulak is. A házban egy nagyobb konyha, fürdőszoba és egy nappali található, közepén egy óriás bőrfotellel, ahova le lehet huppanni egy kicsit suli után, vagy akár össze lehet ülni egy jó beszélgetésre. Annak ellenére, hogy ez elvileg a nagyoké, a kicsik is átjönnek, de a nagyok is ugyanúgy mennek a kicsikhez, szóval tényleg az egész olyan, mint egy nagy család, de azért mindenkinek megvan a saját tere. Abban állapodtak meg a fiatalok, hogy hetente háromszor jönnek, de mindenki inkább többször szokott. A legidősebb kamasz pedig már azt is eldöntötte, hogy visszajön majd önkéntesnek.

Miközben beszélgettünk az intézmény vezetőjével, a konyhából már szállt az ebéd illata. Aznap az ebédet az egyik gyerek nagynénje - akit csak Kopinak hív mindenki - készítette. Hálás azért, hogy unokaöccse mindennap a házban lehet iskola után, és ezért önkéntesként hetente többször főz a gyerekekre. Krumplileves és egy saját recept alapján készült darált húsos tészta volt a menü.

Az önkéntes csapat stabil, heti 30-an vannak a két házra együtt, pedig, ahogy Németh Ádám fogalmaz, amit tudnak adni cserébe, az egy kávé vagy egy vacsora a gyerekekkel, jó hangulat, családias légkör. Van olyan önkéntes, aki főz, vannak, akik a tanulásban segítenek, vannak, akik különböző egyéb foglalkozásokat tartanak. Kialakult egy rendszer, amit a gyerekekre szabtak. „Szerintem nagyon sokat ad egy ember életéhez, ha, mondjuk, heti 1-1,5 órát fordít önkéntességre, mert ez legalább annyit hozzátesz az életünkhöz, mint a rendszeres sport, vagy az egészségtudatos életmód. Kikerülhetetlen, hogy fejlődj önismeretben, emberismeretben, örömök érjenek, és ezeket az élményeket aztán továbbvisszük akár a saját családunkba is."

A támogatóknak köszönhető, hogy a gyerekek jó körülmények között nőhetnek fel

A munkatársaknak az önkéntesekkel szemben persze nagy a felelőssége, teszi hozzá Németh. Ő maga igyekszik a gyerekeknek is a maximumot nyújtani, mindeközben pedig a családjával is elegendő időt tölteni, bár a kettő nehezen szétválasztható. Két nevelt gyerekükön kívül egy pici baba is várja otthon, felesége jelenleg gyeden van. „Imádom a munkám, ez egy életvitelszerű öröm. Mindennap várom a 13 órát, amikor elkezdhetem végre."

Játszva tanulnak meg felnőni

Az iskolaház működésének lényege, hogy a gyerekek - úgy, hogy közben jól érzik magukat - játékos módszerekkel ugyan, de megtanulják betartani a szabályokat, megtanulnak közösségben élni, és olyan készségeket sajátítsanak el, amivel majd felnőtt korukban is boldogulnak majd. Mindezt egy szerető, biztonságot adó környezetben. A cél az, hogy pótolják azokat a hiányosságokat, amiket egyébként a gyerek a családban tanulna meg.

Az állandó napirend az, hogy a gyerekek iskola után - általában fél háromkor érkezik az első - kicsit kifújják magukat a házban, uzsonnáznak, játszanak picit, vagy kertészkednek, segítenek főzni, utána jöhet a tanulás. Ebben önkéntesek is segítenek, mindenkinél abban, ami gyengébben megy. Egyrészt megkérdezik a gyerekeket, hogy miben van szükségük segítségre, másfelől persze az ellenőrzőjük is árulkodik arról, melyik tárgy megy nehezebben. Az önkénteseken kívül a nagyobbak is segítenek a kicsiknek a tanulásban. Németh Ádám elmondta, hogy szinte kivétel nélkül minden gyerek tanulmányi átlaga javult, amióta az iskolaházban vannak.

A kamaszok közül mindenki valamilyen szakmát tanul már az iskolában. A kamaszházba heti rendszerességgel jön egy gyeden lévő anyuka, aki magyartanár volt, és kommunikációs szituációkat hoz. Legutóbb az állásinterjún való első benyomásról volt szó, ezek interaktív beszélgetések.

A tanulás mellett a gyerekeknek lehetőségük van zsebpénzt is szerezni. Időszakos projektek keretében, - mint például adventi vásár, húsvét stb. - saját maguk által készített portékáikat árulhatják, az ebből származó bevétel kétharmadát pedig megtarthatják. Amikor ott jártunk, éppen teljes erővel készültek egy fesztiválra, ahol lángost sütnek, mellette palacsintát, üdítőt, ásványvizet, kávét, muffint, és kókuszos sütit árulnak. Erről közösen döntöttek. Ilyenkor 1000-2000 forintot kapnak a gyerekek a részvételért.

De nem csupán a gyerekeknek tudnak segíteni. Az intézmény vezetője elmondta, nem ritka, hogy a szülők segítséget kérnek tőlük. Este fél 7-kor van a vacsora, 7-kor a gyerekekkel együtt kitakarítják a házat, mindenkinek van egy nagyjából 10 perc alatt elvégezhető feladata, majd negyed és fél 8 között mennek haza. Esténként, mikor jönnek a szülők a gyerekért, akkor szoktak beszélgetni, segítséget kérni, természetesen velük is kialakul egyfajta bizalmi viszony. Előfordul, hogy élelmiszert kérnek, van, akinek az önéletrajzát nézik át, de minden szülőnek segítenek, ha tudnak.

„Minden belefér, ami egy családnak a funkciója" - összegez Németh Ádám.

A Jószolgálat-díjról és a 2017-es díjazottakról ide kattintva olvashat még.

www.origo.hu