Böjte Csaba szerint a nevelés három szabálya: szeresd, informáld és motiváld a gyereked

Huszonöt év alatt több mint hatezer gyereket vett gondozásba, és legalább 500 „unokája” van Böjte Csabának, aki szerint a mai férfiak­ból hiányzik a dönteni tudás képessége. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a gyermeknevelésről és a valódi értékekről is beszélt lapunknak Budapesten, Az apák szerepe a családban című előadás-sorozaton.

Elszökött három fiú az otthonból, mert összebalhéztak a nevelőkkel valamin; utánuk eredtem, és elképzeltem, hogy megcsavarom a fülét mindnek – idézett fel egy korábbi történetet Böjte Csaba. Hozzátette: aztán rögtön jött az intelem, hogy Jézus sem vert meg a keresztjével senkit, nevelési célzattal meg pláne.

Az atya szerint a gyereknevelés a világ legegyszerűbb dolga, mindössze három dolog szükséges hozzá: informálás, motiválás és a feltétlen szeretet.

– Ha nem akar tanulni, nem veszekszem vele, helyette elviszem vásárolni a piacra, ahol ott áll a kofa, és próbálja elsütni a paradicsomát. Mióta tetszik itt állni? Ha esik az eső, akkor is? Mennyit tetszik keresni? A néni pedig kiönti a lelkét, mondja, mondja, én meg bólogatok a háttérben. Hazafelé megölelem a gyermeket, majd azt mondom neki, ha te kofa leszel, akkor is szeretlek, de ha úgy döntesz, tanulsz, akkor is – mesélte, hangsúlyozva: kell, hogy érezze, az iránta való szeretete nem ettől függ.

– Egy kleptomániás kislányt pedig kézen fogtam, és süteménnyel felszerelve elmentünk megnézni a rabokat, akik külső munkát végeztek. Természetesen elmesélték, hogy kit miért zártak be, és milyen az élet idebent, a kislány pedig soha többé nem vett el semmit.

Persze olyan is volt, hogy egy lány nem tanult rendesen, megkérdeztem tőle, hogy mi lesz így belőled? Azt mondta: „Nagy, kövér cigány asszony!” Bejött neki! Most nyugodt, van két szép gyereke, jókedvű, nagydarab, de békesség van a szívében – tette hozzá nevetve.

– Merjenek a férfiak az asztalfőre ülni, merjenek gondoskodni, dönteni és továbblépni, merjenek igent mondani az életre vagy egy új életre – tanácsolta az atya.

– Miért akarnánk egész évben mirelit epret enni? Hiszen minden gyümölcsnek megvan a maga szezonja, íze, színe és zamata, amelybe érdemes belekóstolni, ugyanakkor, ha valaminek lejár a szezonja, nyújtsuk ki a kezünket valami új után – magyarázta. Szavai szerint a férfiaknak is el kell dönteniük, hogy a régi tivornyák emlékei után kapkodnak vagy egy újabb korszak mellett voksolnak.

– A gyerekvállalás az egyetlen, ami lenyomatot hagy az életünkben: utolsó ítéletkor nem fog veled szembejönni sem az autód, sem a diplomád, ám a gyermeked és a feleséged igen – szögezte le.

A szerzetes úgy véli, Isten felkínálta nekünk az alkotás örömét, de annak is akkor van igazán értelme, ha ennek az örömnek részesei a gyerekek is.

– Tizenöt évvel ezelőtt a nagyszalontai polgármester azt mondta: „Csaba testvér, neked adom a kaszárnyát”, na mondom, én voltam román katona, nekem az elég is volt. Aztán mégis elmentünk megnézni, vittem egy busznyi gyereket magammal, és körbejártuk. A patinás, Monarchia idején épült ház egy kéthektáros területen volt, ám régi fényéből, mondhatni, csak az maradt meg, amit nem tudtak széthordani az évek múlásával. Szörnyülködtem a hatalmas gazzal benőtt területen, amikor az egyik kisfiú a régi tűzoltóhomok láttán felkiáltott: Pap bácsi! Ez jó lesz gyerekotthonnak, homokozó már van!

Én pedig Izaiás szavaira gondoltam: eljön az idő, amikor a kardokból ekevasat kovácsolnak, a lándzsákból oltókést, és nem fog ember emberre támadni a földön. Ez adott erőt és azok a gyerekek, akik a patkószegnek is örülnek, mondván, már csak ló kell hozzá meg hintó – mesélte el az atya.

Tar Hajnalka

www.magyaridok.hu