A Győri Egyházmegye június 10-én tizenhatodik alkalommal rendezte meg a Szeretetnapot Böjte Csaba és általa pártfogolt gyerekek részvételével. Az ünnepi szentmisét Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartotta, mely után a gyerekeké volt a pálya a győri Dunakapu téren.

A székesegyház melletti kereszt azonnal magára vonzza a tekintetet. Jézus a jobb karjával mintha ölelni próbálna, vagy magához akarna hívni. Az eredeti ábrázolásmód magyarázatán-jelentésén töprengve a kereszt köré a földre írt mondatokat olvasgatom. „Nem a szögek, a szeretet tartotta Jézust a kereszten” – szól az egyik, mint nemsokára megtudom, Szent Ágostontól származó idézet. Igen, így van, hiszen leszállhatott volna, sőt mondták is neki, hogy tegye meg. Ezért akár annak gesztusát is beleláthatjuk a kereszttől elemelkedő kar mozdulatába, hogy az ember Jézus legszívesebben leszállna onnét, nem fentről tekintene ránk. Szinte könyörög, hogy szeressük. Hogy szeressünk.

A püspök már bevezető szavaival a legfontosabbra hívja fel a figyelmet: hogy a mai napon, amelyet itt, Győrben szeretetnapnak neveznek, a szokásosnál is nagyobb figyelemmel-szeretettel forduljunk egymáshoz, Isten szeretete miatti hálánk ugyanis legjobban embertársaink iránti szeretetünk által mutatkozhat meg.

Az olvasmányban az első emberpár, miután evett a tiltott fa gyümölcséből, észreveszi, hogy meztelen, és elszégyelli magát. Hamarosan kiderül, hogy a kígyó mesterkedése húzódott meg a történtek mögött. A szentleckében Pál apostol a külső ember romlásáról, de a belső napról napra való megújulásáról, minden látható mulandóságáról beszél, de a láthatatlanok örök voltáról biztosítja a korintusiakat. Az evangélium csúcspontja pedig az a jelenet, amelyben a meg nem értett, bolondnak tartott, az írástudók által megbélyegzett Jézus az Atyja akaratát teljesítőket nevezi anyjának, testvéreinek, rokonainak.

Böjte Csaba először a Szentháromságról, azaz arról beszél, hogy maga az Isten is szeretetáradás, szeretetközösség, akihez az életünk tart. Ma mégis mintha a szeretet analfabétái lennénk, idézi Bagdy Emőkét. Aztán elmond egy esetet, amikor a feleség és a férj közötti békétlenség az ő közreműködésével, „receptje alapján” állt helyre. A bocsánatért esedező férjnek Böjte „doktor” rendelkezése alapján mindennap egy szál rózsát kellett feleség ajtajára tűznie. Az asszony az első napokban összetaposta, egy hét múlva vízbe tette a virágot, tizennyolc nap múlva pedig az atya társaságában pezsgőt bontottak a kibékülés örömére. Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében.

Aztán egy váratlan idézet következik a prédikációban: egy fociedzőtől, aki szerint azért nem jó a magyar csapat, mert a fiúk csak addig futnak, amíg jólesik. Pedig addig kellene, amíg egyszer csak nagyon nem fáj. Ugyanígy: ha csak addig szeretjük egymást, amíg jólesik, még nem szeretünk eléggé. Úgy szeress, hogy már fájjon! Átdöfött szívvel, fájdalmakban vergődve is szeressünk, mint Jézus tette. És úgy, hogy a szeretetünkről ne csak tudjanak a körülöttünk élők, hanem érezzék is. Adjuk gyakran félreérthetetlen jeleit.

A mise végén mindenkit a Dunakapu térre invitál a püspök. „Idén a Dunakapu téren rendezzük meg a Szeretnapot, s nem a Püspökvár udvarában. Arra gondoltunk, hogy azokat is vendégül láthatjuk így, akik nem célzottan a Szeretetnapra jönnek: a városban sétálókat és a turistákat is. Mindannyian együtt lehetünk mindannyian a türelmes, figyelmes szeretet jegyében, együtt szórakozhatunk, étkezhetünk. Töltsük együtt ezt a mai napot, ahol Böjte Csaba atya gyermekeit támogathatjuk. Isten tegyen mindenkit adakozóvá és bőkezűvé, s bízom benne, így az öröm sokszorosára növekszik majd a szívünkben. Isten hozott és tartson itt mindenkit a Dunakapu téren!” – hangsúlyozta a főpásztor.

„Napja majdnem mindenkinek van: a pékeknek, katonáknak és még sorolhatnám – vette át a szót Böjte Csaba. – Milyen jó, hogy Győrben felfedezték, hogy a szeretet napját is meg lehet ünnepelni. Egy nap, ahol szeretetet adunk és elfogadunk. Azt hiszem, a világunk szeretettel tud újjászületni. Mert már nagyjából minden megvan ebben a »nagy fazékban« itt a Földön: van élelem, van ruha, van tanszer, van autó, sok minden van. De talán szeretetből van a legkevesebb. Ezen a napon azt szeretnénk, hogy szeretet áradjon köztünk. Hogy megmutassa: tényleg érdemes élni. Hogy az ember az embernek ne a poklot jelentse, ahogy Nietzsche mondta, hanem a mennyországot, ahogy Jézus Krisztus hangsúlyozta. Adja az Isten, hogy így legyen, hogy szeretni tudjunk, s hogy el tudjuk fogadni egymás szeretetét.”

Ezt követően a FaceTeam Győr akrobatikus sportszínház kosárlabda-bemutatóján ámuldozunk. A labdazsonglőröket lelkes tömeg veszi körül. A Szabóky Adolf Szakiskola növendékeinek műsorára mintha kevesebben figyelnének – részben azért is van így, mert a kosarazás közben folytatódik. Pedig talán éppen ez a produkció az, ami még az átlagosnál is nagyobb figyelmet érdemelne. Speciális nevelési igényű gyerekek ugyanis a fellépők, akik kivételes tehetségüket, rátermettségüket bizonyítják. Először Vígh Szabina mond verset egy kicsit rendetlen kislány nevében, akinek nehezen megy a reggeli készülődés, mert semmit sem talál. Aztán Horváth Máté elképesztően mulatságos, ízes mesemondása következik a három dióról – és három fiúról, akik elindulnak szerencsét próbálni. A legkisebb arany és három dió közül választhat, amikor letelik a szolgálata, és ő a diókat választja, mert a munkaadója hozzáteszi: jó szívvel csak azokat tudja adni. A testvérei kinevetik és ostobának tartják a döntése miatt, ám a diókból juh- és marhanyájak, sőt egy világszép lány kerekedik elő. A fivérek ettől rettentő irigyek lesznek, ezért elindulnak, hogy ők is csodadiókat szerezzenek, de sem a legkisebb fiú munkaadóját nem találják meg, sem őket nem találja meg többé soha senki: nyomtalanul eltűnnek.

A kissé baljós mesevéget táncbemutató követi. Ez is nagyon kedves. Sokféle táncból kapunk ízelítőt, mintha a tánc népszerűsítése lenne a cél. És mivel semmi különleges mozdulatot nem látunk, még az is megfordul a fejemben, milyen jó lenne ott lenni csapattal a színpadon, biztosan menne nekem is. Azt hiszem, ennél meggyőzőbb, megszólítóbb nem lehet egy produkció. A táncosok nagy-nagy odaadásukkal, koncentrációjukkal egykettőre megszerettetik magukat.

A két következő fellépő Benni és Louis: gitároznak, énekelnek: profik. Ez egy nagyon jó iskola lehet, gondolom, és elhatározom, hogy megkeresem az igazgatónőt.

De előtte még bemegyek a győri karitász sátrába, és a pultjaiknál is megfordulok. Ők itt ma a legtöbb gyereket vonzó és nem utolsósorban a gyilkos nap elől menedéket adó szereplői a szeretetnapnak. Virágos képkeretet, gombokból kulcstartót készítő, hintalovazó, csúszdázó gyerekeket látok, majd a karitász által foglalkoztatott kilenc megváltozott képességű győri munkatárs által készített hűtőmágneseket, gyertyákat nézem meg a pultnál. Aztán átvágok a téren, és majdnem elcsábulok a miseborkóstoló standhoz, de a nagy melegre való tekintettel a málnaszörpöt választom a karitászsátornál. A nap összes bevétele Böjte Csaba alapítványához kerül.

Ikker Eszterrel, a nap egyik szervezőjével, az egyházmegyei hivatal sajtóreferensével sikerül árnyékot találnunk: a fagyizó ernyője alatt. Ez az első alkalom, hogy itt, a közelmúltban felújított Dunakapu téren rendezik meg a szeretetnapot, mondja. Evangelizáció és kultúra összekapcsolásában gondolkodnak, igyekeznek a városba jövőket is megszólítani, kiléptek a korábbi helyszínről, a püspökvár udvarának-kertjének óvó falai közül. A Dunakapu teret pár éve újították fel. Korábban piactér volt, míg mára rendezvénytér lett belőle. Télen korcsolyapálya van itt – ez most sem esne rosszul, vetem közbe. Szeretnének belekapcsolódni a város vérkeringésébe, jól együttműködnek az önkormányzattal, így van-lesz ez a Szent László-napokon is a hónap végén, amelyeket együtt szerveznek az Aranyparton. Győr szeretne 2023-ban Európa kulturális fővárosa lenni, és ebben az egyházmegye is igyekszik segíteni.

Fontos feladatuknak tartják a hittől eltávolodottak, keresők megszólítását, és a helyi identitás erősítéséhez is hozzá akarnak járulni. Győr hármas búcsújáróhely: Szent László miatt, akinek a hermáját itt őrzik, a könnyező kegykép miatt, és Apor Vilmos, az 1997-ben boldoggá avatott püspök földi maradványai és szarkofágja is itt van.

Az egyházmegye megpróbál minél több szép, a város, közelebbi és távolabbi települések lakosait egyaránt összegyűjtő közös ünnepet szervezni. Ilyen szokott lenni a Szent László-körmenet, a nagypénteki keresztút, a megye jubiláns házaspárjainak hálaadása-megáldása vagy az özvegyek miséje.

Eszter segít megtalálnom Finszterné Magyari Erzsébet igazgatót és helyettesét, Pozsgai Péter Pálnét, a Szabóky Adolf Szakiskola vezetőit. Engem elkápráztattak a tanítványaik, ezért szeretném, ha minél többen megismernék őket. Névadójuk piarista szerzetes volt, aki sokat tett a magyar iparosokért. Ösztöndíjat is elneveztek róla, amellyel hiányszakmák művelőit segítik.

Az iskolának 187 tanulója van, mind sajátos nevelési igényűek. Tizenkét szakmára képezik őket, például virágkötőnek, élelmiszer- és vegyiáru-eladónak, fogyóelektródás védőgázas hegesztőnek, kárpitosnak, lakástextil-készítőnek, kőművesnek, festő-mázoló-tapétázónak, konyhai kisegítőnek, tisztítástechnológiai szakmunkásnak. Kis létszámú, 12 vagy 15–16 fős osztályokban tanítanak, és az egy évvel megemelt képzési idő is fontos jellemzőjük. A legfontosabb az, hogy sikerélményekhez segítsék hozzá a tanulóikat – mondja Erzsébet –, és az is fontos elvük, hogy mindenkit egyéni képességeihez mérten értékelnek. Tehát ha például valakinek nem megy az osztás, de jó terület- vagy térfogatszámításban, náluk lehet hármas-négyes: minden igyekezetet sokra értékelnek. A titok: sokféleképpen kell motiválni a gyerekeket. Például sporttal. Elhivatott testnevelő tanáruknak, Szünstein Mónikának köszönhetően tagjai a speciális olimpiai szövetségnek, egészen magas szinten sportolnak. Fociban és úszásban kivételesen jók, sportolóikat nemrég a pápa is fogadta.

A Szeretetnapot a Győri Audi ETO KC is támogatta. A kézilabda-egyesület jóvoltából egy mezre lehetett licitálni, amelyet a  csapat összes játékosa aláírt.

Fotó: Ács Tamás

Kiss Péter/Magyar Kurír