Áldott vakációt, örömmel és ujjongással – Nyárindító lelkinapot tartottak Miskolcon

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_csabatestvermiskolc19.jpgA „Jézus a mi királyunk” mottó jegyében tanévzáró, vakációkezdő ünnepi rendezvényre gyűltek össze Miskolc és a Miskolci Egyházmegye tanulói június 12-én. A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület keretében megrendezett lelkinapon a miskolci Generali Arénában Orosz Atanáz püspök, Böjte Csaba és Fábry Kornél szólt a gyerekekhez.

A mintegy 2400 közép- és kisiskolás megtöltötte a Generali Aréna küzdőterét és a lelátókat. Az edelényi Szent Miklós Iskolaközpont szervezésében szólították meg Miskolc egyházi iskoláit, a Miskolci Egyházmegye görögkatolikus intézményeit, és hívták meg őket erre a rendhagyó lelkinapra – ünnepelni a tanév lezárását, a vakáció kezdetét. A „Jézus a mi királyunk” mottóban megfogalmazott gondolatot paraliturgia, elmélkedés, ének, vers hozta közelebb a gyerekekhez.
A NEK előkészületében megvalósuló rendezvényen Fábry Kornél köszöntötte a diákokat. Összefoglalót adott a kongresszus programjairól, részletesen kiemelve a fiataloknak szóló eseményeket; kisfilmmel mutatta be a NEK főbb helyszíneit, és felhívta a figyelmet a szeptemberi ifjúsági eucharisztikus napra, a Forráspontra. Ismertette a NEK YouTube-csatornáját, Facebook- és Instagram-oldalát, a misevlogot.
A rendezvényre Böjte Csaba testvérrel Déváról egy busznyi gyerek is érkezett. Jelen volt Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, valamint számos görögkatolikus intézmény iskolalelkésze. A műsorban Simorjay Emese színművésznő működött közre, aki verseket szavalt, a találkozó végén pedig az Egri Érseki Fiúkórus adott rövid koncertet.
Böjte Csaba elmélkedésében a gyermek Jézust állította a középpontba; kiemelt és történetekkel illusztrált egy-egy tulajdonságot, eseményt életéből. Szavait paraliturgia és a Role együttes Kájoni János-dalfeldolgozásai kísérték. A dévai gyerekek a színpadra állították a gyermek Jézus szobrát. Trónusát zöld, borostyánból font boltív fedte. Jézus környezete fokozatosan szépült: az elmélkedés egyes szakaszainál megállva a gyerekek fehér szegfűvel díszítették a boltívet. Majd Jézus ruhát kapott, legvégül pedig koronát.
Csaba testvér úgy hozta közel Jézust a gyerekekhez, hogy olyan jeleneteket idézett fel életéből, melyek az ő mindennapjaiknak is részei. Láttatta az utcán játszadozó, a Jeruzsálemben barátaival „bandázó”, a családi asztalnál vacsorázó, az első munkanapra induló Jézust. Csaba testvér arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézusban hatalmas bizalom volt, amikor eljött közénk. Ahogy a szerelmes embert megszépíti ez az érzelem, úgy minket is, ha szeretettel vagyunk egymást iránt. Szükségünk van a szeretetre, és arra, hogy mi is jézusi szemmel lássuk a másik embert. „Mindenkiről lehet rosszat mondani, de ha jézusi szemmel nézzük, megváltozik” – erre a látásmódra biztatott Böjte Csaba, rámutatva: ez adja meg azt a bizalmat, ami életkedvet teremt bennünk, amikor sötétre festik  a jövőt.
Történeteket mesélt, hogyan hat az emberre, ha jézusi szemmel, jézusi pedagógiával bánnak vele. Felidézte: Egy 12 éves fiút édesanyja a nagyanyjánál hagyott. A fiú nem járt egy napot se iskolába, nem tudott írni, olvasni. Mikor meghalt a nagymama, a fiú a közben férjhez ment édesanyjához került, ahol azonban útban volt. Összeszedte és pénzzé tette az anyai örökség jogosnak gondolt darabjait, kávéfőzőt, órát, s amíg a pénz tartott, utazott. Amikor elfogyott, Dévára került, Csaba testvér házába. El kellett kezdenie az iskolát, de csak az első osztályba tudták beíratni, még azok is előtte jártak írni-olvasni tudásban. „Mikor cikizték, seprűvel próbálta helyreállítani tekintélyét, elverte öt osztálytársát.” A büntetés nem maradt el: a szokásos módszer, ötször száz guggolás járt a verekedésért. Csaba testvér bekapcsolódott, másnap alig tudott járni az izomláztól. „Tizenöt év elteltével találkoztunk. Kiderült, hogy engem a legjobb barátai között tart számon.”
Egy másik történet az iskola rosszairól szólt. Teljesen kikészítettek egy tanárnőt. A pedagógusok sok mindennel próbálkoztak, de nem volt eredmény, a helyzet egyre rosszabb lett. Csaba testvér ekkor azt javasolta: „»Eddig mostuk a fejüket, most mossuk a lábukat.« Nagycsütörtökön a legrosszabbakat kiültettük. A gyerekek azt gondolták, szem előtt akarjuk őket tudni. Aztán egyszer csak azt látták: az igazgató hozta a lavórt, én pedig letérdeltem, és megmostam a lábukat. A légy zümmögését is hallani lehetett. A végén bejöttek a sekrestyébe, kérdezték, miért tettem. »Hátha szentek lesztek, Jézusnak bejött« – feleltem. A tizenkettőből négy munkatársam lett.”
A barátkozás fontosságára hívta fel a figyelmet Böjte Csaba a Jeruzsálembe zarándokló, a templomban tanító Jézus történetével. „Miért nem kereste Mária egy napig Jézust? Talán gondatlan anya volt? Nem. Megszokta, hogy Jézus el-elmarad barátaival, »bandázik«.” De erről szól az a történet is, amikor megkeresztelkedve a Jordánban meghívta magához Jánost és Jakabot. „Nem aggódott azon, hogy az éjszaka közepén állítanak be a családi otthonba, és bízott abban, hogy palacsinta is kerül az asztalra.” Csaba testvér szerint nagyon fontos, hogy építsük magunk körül a közösséget, maradjunk párbeszédben egymással. Elmesélte a diákoknak, hogyan fogadta be az első gyermeket: egy asszony kereste, hogy talált egy gyereket, nem tudja hazavinni, mert fél a férjétől. Bementek a templomba, imádkoztak. Az az evangéliumi részlet hangzott el, ami a befogadásról szól – „aki egyet is befogad, engem fogad be”. Csaba testvér megszólítva érezte magát. Így kezdődött a dévai történet. Ma több mint kétezer gyerek nevelkedik az alapítvány által fenntartott intézményekben.
Böjte Csaba végül az Eucharisztiáról tanított: Hisszük, hogy Jézus közénk jön. Minden templom betlehemi barlang, Jézus minden szentmisében kenyérré és borrá lesz, Eucharisztiává. Közénk jön. Mi vagyunk a pásztorok, napkeleti bölcsek, amikor elmegyünk hozzá. Ezért fontos számunkra az Eucharisztia, ezért csúcs és forrás.
A találkozó záróáldását Orosz Atanáz püspök adta. Így tanított: a Szentlélek teszi lehetővé, hogy mindazok, akik ma elhatározták, hogy hasonlítani akarnak Jézusra, ez sikerüljön. Ez a mai nap üzenete. A Szentlélek mutatja meg nekünk az utat, ha szeretnénk az Atya akarata szerint fejlődni. „Szabadságra készülünk. Tegyünk bármit, ha szeretjük Istent és embertársainkat, akkor jól alakul a szünidőnk.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Ma 2019. július 17. szerda, Endre és Elek napja van. Holnap Frigyes napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

A békeszerető Szent Ferenc

A békeszerető Szent Ferenc is elindult – igaz, fegyver nélkül, üres kézzel –, hogy megtérítse Szaladin szultánt.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube