A családpasztorációs munkacsoport és a főegyházmegyei Karitász közös szervezésében nagyböjti lelkigyakorlatot tartottak március 19-én, Szent József ünnepén a Veszprémi Érseki Főiskolán. Meghívott előadóként Böjte Csaba ferences szerzetes mondott tanítást arról, hogy miként követhetjük a mai világban Szent József példáját.

A lelki nap szentmisével kezdődött, a szentmise főcelebránsa Böjte Csaba testvér volt.

Koncelebrált Fodor János családreferens, balatonfüredi plébános; Szijártó László, a Veszprém Főegyházmegyei Karitász igazgatója; Mezei András, a keszthelyi Kis Szent Teréz-plébánia plébánosa és Tamás Zoltán, a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-plébánia káplánja. A szentmisén szolgált Munkácsi János diakónus is.

Böjte Csaba szentbeszédében kiemelte, ugyan talán véget ért a világjárvány, de most egy háború kellős közepében vagyunk, és a mindennapi gondok, aggodalmak, a benzin ára, az infláció megterhelnek és félelemmel töltenek el minket.

E válságidőszakban nem tehetünk mást, mint hogy Krisztusra tekintünk és az ő szent családjáról veszünk példát: hogyan viselkedett József és Mária életük legkeményebb helyzeteiben, vagyis miként kell keresztényként krízis üzemmódba kapcsolni? Számukra a legnagyobb válság a gyermek Jézus elvesztése volt, amikor hiába keresték, nem találták. Együtt keresték Jézust és a megoldást – „Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged” –, nem pedig egymásban a problémát. Összefogtak a bajban.

Nekünk sem egymást kell legyőznünk a háborúban sem, hanem a bennünk és a körülöttünk lévő Gonosz Lelket.

Olyan sokat foglalkozunk a külsőnkkel... Déván is van húsz fitneszterem – mondta Csaba testvér. – Mára már külön üzleti ág lett a táplálkozás, mert jól akarunk kinézni, jól akarunk lenni. Reméljük, a jövőben rádöbbenünk, hogy a benti világunkkal is legalább ennyire szükséges foglalkoznunk.

Az ilyen konfliktusos helyzetekben szembe kell néznünk félelmeinkkel, idegességünkkel, haragunkkal. Az érzelmeink fontosak, figyelnünk kell rájuk, mert segítenek eligazodni, de nem azok alapján kell döntenünk. József sem háborodott fel: „Istenem, minek kell keresnem ezt a gyereket!? Ráadásul nem is az enyém!”

Miután mérlegeltük a dolgokat, térdeljünk oda Isten elé, ahogy Jézus is minden tanítása előtt tette; folytassunk párbeszédet Istennel imádságban, befelé fordulva.

A legkisebb gyereknek is megvan a lehetősége hallgatni a lelkiismeretére, és ez az emberi méltóság nagyság.

Jeruzsálem egy valódi főváros, így, gondoljuk csak végig, Jézus keresése olyan volt, mint tűé a szénakazalban. Próbáljunk csak egy gyereket Veszprémben megtalálni! A szent szülők mégsem adták fel, napokig keresték Jézust. A betlehemi szálláskeresés, az Egyiptomba való menekülés sem volt könnyű. Mégis, ha a mennyei Atya elintézte volna a menekülést – „József, itt egy bankkártya, telefonszám. Az új lakhelyeteken várnak titeket. Ha bármi kell, szólj! Intézkedem” –, nem biztos, hogy József nagyobb szentté vált volna. Őt a Jézusért vállalt munka szentelte meg.

A mai világban gyakori az identitáskrízis. Isten feladatot ad, hogy kibontakoztassuk képességeinket. Mi nem a világ végére készülünk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”

Ajándékká kell válnunk embertársaink számára, ennél szebb hivatást nem kaphatunk. Nem elítéljük a bűnöst, hanem a hóna alá nyúlunk.

Gyermekeinkből is az ajándéklétet kell kiszeretni – figyelmeztetett szentbeszédében Csaba testvér –, felfedezve bennük az egyedülálló, megismételhetetlen csodát. A mennyei Atya sem adott másik gyereket, mert ez elveszett.

A nap folyamán három részben hallhatták Böjte Csaba tanítását a résztvevők.

Képzeljük magunk elé a Szent Családot – biztatott a lelkigyakorlatos beszésben. – Este, vacsora után kiülnek a názáreti kis ház elé. A kis Jézus fázósan odabújik Máriához, József egy zsoltárt énekel, miközben bámulják a csillagokat. Erre vágyunk mi is, mindannyian.

Most már eleget idegeskedtünk, féltünk a pandémia és minden más miatt. Hagyjuk a világ gondját, baját! Éljünk! Ha Istennek volt ideje játszani, gyermekként évekig fogócskázni, akkor nekünk sem kell a világot minden percben megváltani.

Akarjunk lenni, szeretni, és az egymás iránti szeretetünket, tiszteletünket, ragaszkodásunkat kimutatni,

mert a kitartó szeretet meghozza gyümölcsét – e gondolatokkal zárta a lelkigyakorlatot Csaba testvér, útmutatást adva a folytatásra.

A Veszprémi Érseki Főiskolán tartott lelkigyakorlaton ötszázan vettek részt.

Az esemény visszanézhető a Veszprémi Érsekség YouTube-csatornáján.

Szöveg: Gyarmati Rita

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír