Anyák napjára készülve és annak alkalmából érkezett előadást tartani Böjte Csaba ferences rendi szerzetes Anya az élet forrása, a család tűzhelye címmel pénteken. A beszélgetés alatt a gyerekvállalás tudatosságára és a szülői állapot szépségeire hívta fel a figyelmet a szerzetes, de mosolyt hozó és könnyeket fakasztó személyes történetekből sem volt hiány.

Többszázan gyűltek össze péntek délután meghallgatni Böjte Csaba szerzetes anyák napjához kapcsolódó gondolatait, a székelyudvarhelyi Junior étterem emeletén. Az eseményen Antal Csilla, a helyi RMDSZ Nőszervezet elnöke köszöntötte az atyát, aki méltányolva a szerzetes eddigi tevékenységét át is adta neki a szót.

– Nagyon sok lányomat férjhez adtam, mindig érződik az a minőségi ugrás, mikor valaki az élet mellett dönt, az életet befogadja és tudatosan hordozza. Nagyon fontos kiemelni a tudatosságot, mert ismerek olyan nőket is akik, keresztülmennek ezen és beadják hozzánk a gyereket, de aki ezt bevállalja és átéli, az biztos, hogy minőségi ugrást tesz meg az életében – nyitotta meg beszédét Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes. Az előadó vendég a gyermekvállalás fontosságára is felhívta a figyelmet:

– Bármi mellett dönthetünk, felépíthetünk akármit – a rozsda megeszi, a moly szétrágja – egyetlen dolog, az emberi lélek, ami halhatatlan. Mindenkit tudatosan bíztatok arra, hogy merjünk életet, gyermeket vállalni.

Böjte Csaba szerint, ugyanakkor a legintenzívebb fájdalom és örömforrást is a gyerekektől, gyermekeinktől kapjuk, ezekre vonatkozóan több példával is élt. - Egyik nevelt lány küldött a lakodalmára meghívót, református volt a lány és felkerestem a tiszteletest, hogy, na, esketni jöttem mire mondja a tiszteletes, hogy a párt ő esketi. Kicsit hülyén éreztem magam, én csak ezt az üzemmódot ismerem, gondoltam, hogy engem akkor miért hívtak ide? Akkor mondták, hogy kint vár a menyasszony. Igazából nekem az volt a dolgom, hogy az oltárhoz vezessem a menyasszonyt, mert ugye nem volt neki unokája, nagytatája, én voltam a násznépe. (…) Aztán leültem az első sorba a templomban, s mint egy jól nevelt örömapa, elbőgtem magam. Az élet befogadása örömmel jár, s erről az örömről nem szabad lemondani – summázta.

– Az a fájdalom, amit egy gyermek tud okozni egy embernek nem igen van. Az hogy keresik a helyüket és lázadnak és feszültség van bennük, s mikor azt érzed, hogy nem tudsz rajta segíteni. (…) Ha az ember látja, hogy a gyermek rossz irányba megy, szeretné segíteni, jófele bíztatni. Van, amikor sikerül, van, amikor nem. Nálunk több mint hatezer gyerek van, de Ronaldo sem tud tízből tízet rúgni, vannak kapufák is – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy az irgalom létfontosságú ilyen esetekben.

Böjte Csaba ugyanakkor rámutatott, mára sokkal több fenyegetés leselkedik a gyermekekre, a mi a rendszerváltás előtt a rezsim szigora miatt nem volt elérhető, ezek ellen pedig nehéz harcolni és nem egyszerű megvédeni a gyermekeket.

– Nincs annál nagyobb szomorúság mikor látok valakit helyben tapogni, elbizonytalanodni, nem jó döntéseket hozni. Önök közül bárki – tavasz van – ha a kertben elültet egy gyümölcsfát, mit szeretne? Hogy nagyra nőjön, nem? Kemény gyökerei legyenek, hatalmas ágai, finom gyümölcse. A Jóisten minket ezért teremtett, hogy a bennünk levő értékeket felszínre hozzuk és közkinccsé tegyük – fogalmazott.

Az atya több történetet is elmesélt melyek a gyerekvállalás felelősségeit és a tudatosság fontosságát hangsúlyozzák, de kiemelte, hogy a szerelembe esés fázisai is jelentősen felgyorsultak, sőt, sokszor az udvarlás ki is marad közülük, pedig az ismerkedés elengedhetetlen ahhoz, hogy két ember egymásban megbízzon, és egymásra támaszkodni merjen.

Az eseményt az atya közös imával zárta, mely alatt minden résztvevő állva fohászkodott az édesanyákért, kitartást és erőt kérve nekik.

Pál Emil

www.hargitanepe.ro