Szent István királyunk tiszteletére szentelték fel tegnap Böjte Csaba új kollégiumát Csíksomlyón. A hálaadó szentmise után a nevelők bemutatása, a gyerekek ismerkedése a gyermekvédelmi központ udvarán folytatódott.

A tegnap délelőtt a csíksomlyói kegytemplomban tartott szentmisét. Az oltár előtt, a szentélyben népviseletbe öltözött fiatalok foglaltak helyet: értük újították fel az egykori ferences gimnázium épületét, amelyet a Csíki Magánjavak száz évre jelképes összegért átadott a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. A Böjte Csaba által pártfogolt diákok egy része már otthonosan érzi magát az épületben, innen járnak a különböző csíkszeredai iskolákba.

A hálaadó szentmise főcelebránsa Orbán Szabolcs, az erdélyi, Szent Istvánról elnevezett Ferences Rendtartomány tartományfőnök-helyet–tese volt, koncelebráns pedig Böjte Csaba, valamint Kállay Emil és Sárközi Sándor piarista atya. Szentbeszédében Orbán Szabolcs a felolvasott evangéliumi részből indult ki: amikor Jézus a haláláról és feltámadásáról beszél tanítványainak, azok nem értik, a Kapharnaumba tartó úton pedig azon tanakodnak, ki közülük a legnagyobb. Kétezer év után mi magunk is bensőleg hasonlók vagyunk a tanítványokhoz, mondta a szónok: Jézus próbál közelebb vinni bennünket Istenhez, de nem értjük, azzal vagyunk elfoglalva, kinek nagyobb a hatalma, a befolyása. Két történelmi példával érzékeltette, hogy a közösségért hozott áldozat meghozza gyümölcsét. Szent István királyunk hite közösséget, népet formált, Assisi Szent Ferenc pedig, ráérezve Jézus tanítására, nem nagyobb akart lenni embertársainál, hanem kisebb, és ezáltal újította meg korának egyházát.

Csíkban is a ferencesek végeztek komoly közösségépítő munkát. Ennek eredményeként jött létre az az intézmény, amely évszázadokkal ezelőtt olyan embereket faragott a székely legénykékből, akik saját kis közösségük fejlődését, növekedését szolgálták.

Az apostolok versenyeztek egymással, ki a nagyobb, és nem merték megkérdezni, amit nem értettek Jézus szavaiban. E két hiba elkerülésére hívta fel a diákok figyelmét Szabolcs atya: ne szóval és erővel mutassák meg, ki a nagyobb, hanem tanulással. – Mindennapi életetekben próbáljatok meg nagyok lenni úgy, hogy közben a kicsinységeteket élitek meg – biztatta őket. Felhívta a figyelmüket arra is, hogy merjenek kérdezni nevelőiktől, tanáraiktól, a ferences testvérektől, a felnőttektől, de választ kaphatnak kérdéseikre a jó Istentől és a Szűzanyától is.

A szentmise után a kollégium udvarára vonultak a diákok és nevelőik, ahol a bemutatkozás és ismerkedés következett, majd Szabolcs atya megszentelte a gyermekeknek otthont adó épületet.

Takács Éva