2005-ben volt az első – akkor még Déván.

 

 

 

 

Prológus

2005-ben volt az első – akkor még Déván. Megérkezett a felhívás Magyarországról: jó lenne segíteni Böjte Csabán és az általa gondozott árvákon. A Ferenc-rendi szerzetes magas állami kitüntetést utasított vissza december ötödike miatt, így elesett a díjjal járó pénzösszegtől is. Amelyet árváira fordított volna. Ekkor egy magyarországi úriember, Bújdosó Janó a Born to be Wild magazin lapjain, olvasói levélben felhívást intézett az ország motorosaihoz: dobják össze egy tank benzin árát és túrázzanak el Dévára. Igen sokan összegyűltek, a következő évben 480 motor – több kilométernyi hosszúságú sorban mozgó kétkerekű – gyűlt össze, a dévai fogadtatás felemelő volt és megható. Szép hagyomány született.

Idénre megváltoztak a dolgok. A két ősszervező – Janó és Dombi Ábel – mellé Pálffy Béla székelyudvarhelyi fafaragó csatlakozott, és a túra erdélyi jelleget öltött.

Megkeresték a székelyföldi, illetve hazai magyar motorosklubokat és baráti köröket, amelyek szinte kivétel nélkül felvállalták: területeikről toboroznak adakozókat, elvezetik őket Gyergyószárhegyre, ott találkoznak, majd adakoznak. És – motorosokról lévén szó – nyilván mulatnak is egyet. Azért Gyergyószárhegyre, mert a ferenceseknek ott is van árvaházuk.

Egyelőre a hegyoldalban fekvő kolostorukban, de megvásárolták a régi városi szülészet épületét, ezt kívánják bentlakássá alakítani. Így cseperedő árváik helyben továbbtanulhatnának – magyarul. Ezen átalakításra adományoztunk. A Fennvalónak hála, nem is keveset.

Lovakra fel!

Augusztus 22-én reggel fél kilenckor találkozott a marosvásárhelyi szervező klub, a Plum Brandy Bikers MC tagsága a város szélén fekvő MOL- kútnál. Heten voltunk, úgy döntöttünk, kilenckor indulunk. És láss csodát: további tizenhárom motorkerékpár és két autó csatlakozott az induló menethez.

A helyi írott és rádiós sajtó képviselői stílusosan, motorkerékpáron érkeztek. Benedek István kollégánk hajlott korú és hátsó üléseitől megfosztott Oltcitjába pakoltuk a további adományokat: játékokat, ruhákat, tanszereket, rajzfilmeket, többzsáknyi ajándékot, amelyek közül többet olvasóink ajánlottak fel – ifjabb és idősebb hölgyek, urak, családok.

Kilenc után pár perccel elindultunk. Gyönyörű napsütés és enyhe szellő kísért utunkon, a szombati csekély forgalomban lazán, kilencven-száz körüli tempóval dübörgött Szárhegy felé a klubtagok által vezetett menet. Az autóvezetőkkel sem volt gond, senki sem vágott be a sorba, ha előzött, kellő távolsággal tette azt. Kivéve a Bucsin – ismét – rettenetes állapotú szerpentinjén azt a Neamt megyei rendszámú, BMW terepjárót vezető uborkafás atyafit, aki néhányunkat a szalagkorlátot nélkülöző kanyarokban majdnem a szakadékba taszított. Mert őfelsége sietett.

De megúsztuk (és ezúttal ő is megúszta), így apróbb gondoktól eltekintve épségben megérkeztünk Gyergyóba, ahol a városszéli benzinkút jókora parkolójában kellett találkoznunk a többiekkel. Magyarországi és felvidéki, hazai motorosok beszélgettek a kánikulában, körülbelül húsz motor parkolt az izzó aszfalton. Ám alig kászálódtunk le a lovakról, amikor a horizont dübörögni kezdett.

A moraj erősödött, megcsillant a távoli napfény a krómozott alkatrészeken, feltűntek az első szélvédők, félholdas zászlók, sisakos fejek, és porfelhőbe burkolózva megérkezett Székelyföld. A Flagellum Dei MC és a Daimler MC által vezetett, megannyi székelyföldi településről érkező, hatalmas lélekszámú csapat teljesen elfoglalta a parkolót, majd rövid kajaszünet után együtt motoroztunk tovább úticélunk, Szárhegy felé.

Fenyőárnyékban adakozók

A településen megállt az élet. Az autós forgalom szájtátva, egy pillanat alatt fagyott le, mindenki készségesen előreengedte a kilométernyi hosszú menetoszlopot. A Lázár-kastély szomszédságában fekvő kolostor virágokkal díszített kapuja alatt áthaladva, a hegyre kaptató, kanyargós földúton érkeztünk meg a létesítmény alsó, parkolóval kiegészített udvarába, majd meredek kőlépcsőin a felső udvarba, ahol színpad, sörsátrak, mosolygó gyerekek és régi barátok fogadtak.

Az első sörömmel a kezemben megfordultam: a jókedvűen beszélgető, nevető arcok mögött, mélyen odalent a völgyben, messzi mezőkön túl csillogtak Gyergyó és a környező falvak háztetői, a ragyogó napfényt a távoli, hatalmas hegygerinc törte meg, hátam mögött a fenyőerdő emelkedett. Úgy tűnt, a végtelenségig, egészen az égig, ahonnan féltve vigyázták érkezéseinket.

Bújdosó Janó és Dombi Ábel után a Felvidéki Farkasok képviselője, Doki szólt a népes hallgatósághoz, majd Dávid Balázs, a székelyföldi ferencesek területi megbízottja és házigazdánk, a kilencvenedik évét taposó Ervin atya lépett a színpadra. A kedvesen Turbó atya becenévre hallgató, joviális, örökmozgó, nagyszerű humorral megáldott öregúr első motoros élményét mesélte el – egy ötszázas DKW- val esett egy nagyot a hatvanas években -, majd kiemelte az árva gyerekek támogatásának fontosságát és mindenkit hívott a vasárnap reggeli misére, amelyen megáldotta a motorosokat.

A gyerekek műsora után motoroztatni vitték őket a résztvevők, időközben egymás után léptek a Pálffy Béla Kawasaki Z 1000-esére felszerelt tulipános ládához az adakozók. Ide dobtuk be a pénzadományt – fejenként egy tanknyi benzin árát. Illetve többet, mert ilyesmire is volt példa bőséggel.

A hegyek felől érkező gyors vihar sem verte le az általános jókedvet, így a helybéli Narancs zenekar után fellépő kolozsvári legenda, a Knock Out koncertjén már javában buliztak a résztvevők. A hajnalba nyúló dínomdánomot a sepsiszentgyörgyi Dirty Jam rokkenrollja zárta. A koncertek közötti szünetben ismét Ábel lépett a színpadra. Megszámolták az előzetesen regisztrálókat, időközben felnyitották a tulipános ládát. A különleges, családias és nagyszerű hangulatú, hegyek lábánál fekvő kolostorudvari „minimotoros-találkozón" az előzetesen be nem jelentkezetteket nem számolva is kettőszázkilencvenheten vettünk részt.

Körülbelül háromszáz motor parkolt körös-körül, enduróktól és sportmotoroktól a choppereken és épített gépeken keresztül a Harley-kig, voltunk Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Sepsiről, Barótról, Kászonból, Kolozs, Szatmár, Bihar és Hunyad megyékből, Magyarországról és a Felvidékről.

Többzsáknyi játék és ruha gyűlt össze, valamint a pénzadomány. Amely ez évben kis híján 15.000 új lejt tesz ki. Ez több mint egymillió forint: ennyit adakoztunk az idén nyolcszáz éves Kisebb Testvérek Rendjének, amely felvállalta, hogy emberséggel, hűséggel, szeretettel és becsülettel taníttatja, neveli a hazai, dévai, szovátai és székelyföldi árvákat, hovatartozásuktól, vallásuktól, nemzetiségüktől függetlenül.

Nagy Botond

Népújság 

Hallgassa meg Törzsök Gyopár beszélgetését Nagy Botonddal és Bújdosó Janóval, amely a Marosvásárhelyi Rádióban hangzott el: